Egyetlen csodafegyver maradt a totális Pogačar-dominancia ellen, a Liège-en vetik be

Tadej Pogačarnak a Flandrián kőkeményen meg kellett dolgoznia a győzelemért: egy igazán komoly nevekből álló csoport formálódott az élen, Pedersennel, Künggel és Asgreennel; volt az a brutális bukás, ahol csapattársakat is veszített; és persze ott volt Mathieu van der Poel, aki nem akarta hagyni magát.

Aztán jött az Amstel, ahol úgy ment át a megoldandó helyzeteken a szlovén, mint a forró kés a vajon; több mint 80 kilométerrel a cél előtt támadásba lendült, lerázta magáról az ellenfeleket, akikre aztán súlyos perceket vert. Az egyetlen, aki megúszta, hogy perc fölé kerüljön a hátránya, az az EF 22 éves versenyzője, Ben Healy lett – ő csak 38 másodpercet kapott –, aki nagyjából az egyetlen meglepetést okozta. Pogačar pedig, ha lehet, még jobb volt, mint két héttel ezelőtt, nem csoda, hogy felmerült a kérdés, hogy mit tartogat még?

A Soudal-Quick-Stepnél nem ez volt a fő kérdés, sőt, elismerve Pogačar teljesítményét, azért Wilfried Peeters sportigazgató megjegyezte, hogy itt nem volt olyan komoly a mezőny, mint a Flandrián, oda kellett szúrni, hogy „nem minden top versenyző indult el az Amstelen”.

Tény. Akkor a kockakövek odacsalogatták a műfaj specialistáit a rajthoz, míg az Amstelről hiányzott egy sor hegyi-menő, meg olyan, aki igazi, robbanékony támadásokkal tudta volna tüzelni a mezőnyt (és Pogačart). Peeters nyilván nem Vlasovról, Carapazról, Teunsről, Landáról, Martínezről vagy épp Masról beszélt, nem, ő egyértelműen és félreérthetetlenül Remco Evenepoelra gondolt.

„Szerintem egy egészen félelmetes csatára készülhetünk Liège-ben” – mondta. „Ha valaki képes Pogačarral tartani a lépést, az Remco.”

Kollégája, Geert Van Bondt pedig kerek perc kimondta, hogy a Quick-Stepnél mire (vagyis inkább kire) figyelnek igazán: „A csapatnál mindig azt mondjuk, hogy a mezőnyben hat csúcskategóriás versenyző van: Pogačar, Vingegaard, Roglič, Van Aert, Van der Poel és Remco. Amikor ezek a srácok állva akarják hagyni a mezőnyt, akkor sikerül is nekik… Örülünk, hogy egyikük velünk teker."

Evenepoel tavasszal már kifejezetten jó volt, viszont tény, hogy Pogačar ellen még nem versenyzett, de vajon tényleg ő lehet a csodafegyver a szlovén ellen? Van Aertnek és Van der Poelnak nem sikerült, Vingegaardnak sem jött össze a Párizs-Nizzán, úgyhogy az már biztos, hogy a nagy hatosból egy név maradt, aki még nem próbálta meg megtörni Pogačart – legalábbis Van Bondt szerint, aki rendületlenül hisz a versenyzőjében.

„Remco csütörtökön jön vissza a magaslati edzőtáborból, remekül mentek az edzések, mindent meg tudott csinálni, amit akart, magabiztosan érkezik vissza” – mondta.

Erre egyébként Peeters is ráerősített:

A kérdés már csak az, hogy számít-e egyáltalán, milyen csapattal készülnek az ellenfelek, Pogačarnak ugyanis szokása már jó korán begyújtani a rakétákat a versenyeken, hogy aztán gyorsan egy az egy elleni küzdelemmé alakítsa azt.

Van Bondt szerint ez nem számít a Quick-Stepnél.

„Ez nem fog hátrányt jelenteni nekünk, Remco nem fél attól, ha messziről kell megindulni” – mondta.

És valóban, Pogačar statisztikáit elnézve tényleg úgy fest, hogy a nagy megindulások specialistája lett. Azt, hogy ezek a támadásai mennyire működnek, mi sem bizonyítja jobban, hogy csak idén 112,5(!) kilométert tekert egyedül a győzelemért.

És akkor az elképesztő teljesítmény mellé jönnek azok a sztorik, amik miatt igazán emlékezetesek lesznek az olyan versenyek, mint az idei Amstel. Ezúttal egyértelműen Mathieu van der Poel tuti tippje lett az egyik ilyen történet, aki nem aprózta el: győzelemhez segítette Pogačart. A szlovén a befutó után egy interjúban azt mondta, Van der Poel küldött neki egy üzenetet, hogy támadjon a Keutenbergen. Niels Verdijck, Van der Poel edzőtársa még képernyőfotót is mutatott egy belga lapnak az érdekes tanácsról.

„Egy kicsit kételkedtem benne, hogy egyedül is el tudok menni a célig, de végül sikerült” – mondta Pogačar az említett interjúban.

„Mathieu van der Poel azt mondta, hogy támadjak a Keutenbergen, ami egyébként a legnehezebb emelkedő volt, de az feküdt nekem a legjobban. Mikor mondta ezt nekem? Három napja küldött egy üzenetet, én pedig meg fogom neki köszönni a tanácsot” – mesélte a szlovén.

Verdijck, az edzőtárs mesélte egy podcastben, hogy tényleg így történt, mér az is kiderült a képernyőfotóból, hogy Pogačar először visszakérdezett, hogy hol van a Keutenberg, amire Van der Poel válasza csak annyi volt, hogy „az a legmeredekebb rész”.

„Egyébként nem ismerem személyesen Pogačart, de az a benyomásom, hogy ő és Mathieu nagyon egy hullámhosszon vannak az életben” – folytatta a történetet az edzőtárs, még a „bromance” szót is megemlítette, utalva arra, hogy a két srác elég jó viszonyban van.

Forrás: HLN és Het Nieuwsblad