Az ember, aki Tourt nyert Froome-mal, Nibalival, Pogačarral, és már tudja, ki a következő

Ezt írta vissza a HLN-es kolléga megkeresésére Alex Carera, aki mások mellett a rózsaszín trikós Tadej Pogačar menedzsere is.

A legtöbb ügynök kerüli a figyelmet, és nem igazán szeret interjút adni, ő azonban nem rejtőzködik, szívesen fotózkodik a versenyzőkkel, és boldogan mesél érdekességeket, aminek a legtöbb csapatfőnök nem feltétlenül szokott annyira örülni.

Egyszerűen csak átláthatóak vagyunk, nincs semmi rejtegetnivalónk. A tesóm, Johnny és én így dolgozunk 1999 óta. Danilo Di Luca, Damiano Cunego és Romans Vainsteins voltak az első versenyzőink, aztán később Michele Bartoli és Gilberto Simoni. Mi vagyunk a legrégebbi ügynökök a mezőnyben.

Ez eredetileg Johnny ötlete volt. Amikor Cunego 2004-ben megnyerte a Girót, rendeztünk egy partit csak úgy poénból a szezon végén. Cunego elhívott még néhány versenyzőt, és egészen jó kis buli kerekedett a dologból. Mostanság 500 fővel nyomjuk, van vörös szőnyeg, limuzin, minden, ami kell.

Nem csak kerékpárosok jönnek, szponzorok és újságírók is. Először van egy fogadás, utána pedig a versenyzők összemérik a tudásukat karaoke-ban.

Mi így köszönjük meg a szezont a versenyzőinknek.

Az előzőn nem volt ott, de megígérte, hogy az idén ott lesz.

Tavaly februárban felhívtam őt az ománi kör alatt, és megkérdeztem, hogy van-e ügynöke. Mondta, hogy nincs, néhányan ugyan megkeresték, de eddig senki sem győzte őt meg. Utána volt egy beszélgetés a szüleivel, akik jogászok, okos emberek, majd néhány találkozó után az édesapja, Walter bejelentette, hogy elindult köztünk az együttműködés.

Sportszakmailag sehogy, arra ott vannak a csapatok. De segítünk minden másban, ami a versenyzéshez kapcsolódik. Egy kerékpáros olyan, mint egy F1-es versenyautó: naponta figyelni kell a beállításait, hogy megfelelően működjön. Cian egy kimagasló tehetség, aki a legnagyobb győzelmekről álmodik.

Összesen 100 versenyzőnk van, férfiakat és nőket is beleszámítva. A cégnek 12 alkalmazottja van: Johnny, én, egy ügynök a nőknek, egy ügynök a férfiaknak, négy ügyvéd, egy adószakértő és egy közösségi médiás szakember. Mindenkinek maximum 15 versenyző van a közvetlen gondozásában, így tudjuk garantálni a megfelelő szintű szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy ha egy versenyzőnek problémája van, mi megoldjuk. Nincs versenyzői múltam, de a biztosításokhoz értek. Azon a területen megtanulja az ember megoldani a nehéz ügyeket is.

Mert ők jó ügyvédek, és mert Belgiumban sok a tehetség. Hat belga versenyzőnk van. Jasper Philipsen jött legutóbb. Novemberben beszélgettünk egy szingapúri verseny után a medenceparton. Utána eljött a bulinkra, ahol gyorsan kiderült, hogy klappol minden.

Dolgozunk rajta. Ez a legfontosabb ügy a szezonban.

Ők vannak versenyben, de még semmi sincs eldöntve. Jasper most Tenerifén van, ilyenkor nem szoktuk zavarni a versenyzőket. Mihelyt visszatér Belgiumba, egyeztetünk egy időpontot. Mindig a versenyző dönt, mi csak tanácsot adunk.

Jó kérdés. Jasper akkor még nagyon fiatal volt. Tele volt ambícióval, de nem volt számára tér. Az UAE közben a világ legjobb csapata lett, és mindenféle szempontból sokkal magasabb szinten állnak, mint akkor.

A legfontosabb tanács, amit adunk a versenyzőinknek, hogy ’Ne kövesd a pénzt, a pénz fog követni téged!’. Amikor Biniam Girmay 2021-ben World Tour-csapatot keresett, az EF és az FDJ több pénzt ajánlott, mint a Wanty, de neki jobb érzései voltak velük kapcsolatban. Nem mindig a pénz nyer. Elmeséljek egy történetet, amely eddig még sehol nem jelent meg?

Miután Vincenzo Nibali 2010-ben megnyerte a Vueltát, hihetetlenül keresett volt. Élő szerződése volt a Liquigas csapattal 2012 végéig, de az Astana ki akarta őt vásárolni. 2011 májusában volt nálam egy vacsora, ahol vendégül láttam a Liquigas tulajdonosát és Kazahsztán elnökét.

A Liquigas főnöke nem akarta elveszíteni az olaszt, ezért bemondott egy akkor irreálisan magasnak számító összeget, 2,5 miliió dollárt. A kazah elnök azonnal rávágta, hogy rendben, mire a liquigasos visszatáncolt, mondván, hogy csak viccelt.

A kazah ekkor felállt, és azt mondta, hogy nem eszik olyanokkal, akik nem beszélnek komolyan, és elment. Két órával később azonban hívott, hogy menjek oda a szállodájához. Adott egy Nibalira vonatkozó szerződéstervezetet, ami 2013-tól szólt. Az állt benne, hogy hozhat magával csapattársakat, sportigazgatókat, orvosokat, mérnököket, akit csak akar. Nem mindig a pénz győz. Vagy legalábbis nem azonnal.

Tadej egy ilyen jó srác. És pont ez az ő legnagyobb erőssége: a nyugalom. Ez látszott már 2016-ben is, amikor 17 évesen megnyerte a Giro Lunigianát. Egy olyan bringával, amely nehezebb volt, mint a többieké. Nem sokkal később már a mi ügyfelünk volt.

A Girón ilyen még nem volt, de korábban már előfordult. Például a katalán kör utolsó szakasza előtti este, amikor Tadej hosszan beszélgetett velem, megivott egy sört. Egy sör nem oszt, nem szoroz. Serkenti a regenerációt, és segít ellazulni. A kerékpár sokat változott az elmúlt időszakban, de a versenyzők feje még mindig fontosabb, mint a lábuk. Amúgy ki is nyerte az utolsó szakaszt Katalóniában?

Akkor nem voltam ott. Ciannak viseltem gondját, akinek betegség miatt fel kellett adnia a versenyt. Bármennyire is szeretek győzelmet ünnepleni, egy ilyen pillanatban azzal a versenyzővel vagyok, akinek a leginkább szüksége van rá. Ugyanez volt, amikor végre először megnyertük a Flandriát. A dolog háttere, hogy bár nyertünk már 11 Grand Tourt és 19 nagy klasszikust, a Flandriát csak tavaly nyertük meg először. Az a kedvenc versenyem azóta, hogy Edwig van Hooydonck behúzta 1989-ben. Ő volt a példaképem. Mit csinál ő most?

Szóval Tadejnek hála, tavaly megnyertük a Flandriát, ott voltam a kulisszák mögött a barátnőjével Urskával. Jött azonban egy üzenet a Wanty főnökétől, hogy Girmay bukott egy nagyot, és kórházban van. Azonnal indultam hozzá.

Arnaud De Lie-t mondanám.

Ugyan, pontosan tudom, hogy minden létező nyelvre lefordítják majd ezt az interjút. De Lie egy csiszolatlan gyémánt. Jó környezet kellene neki, hogy megtegye a következő lépést a legjobbak közé. Hallom, hogy David van der Poellal dolgozik, ami különös, mert még Mathieu-nek sem ő az ügynöke.

Egy jó menedzser nem bólint rá mindenre, amit a versenyző akar. Tegnap Antonio Tiberi mondta azt, hogy a Giro után nyaralni akar menni. Lebeszéltem róla az olasz bajnokság miatt. Nem beszéltem még De Lie-vel soha, de úgy tűnik, jó a személyisége. Olvastam, hogy nem tetszett neki, hogy Patrick Lefevere oda helikopterezett a farmjukra, hogy beszéljen vele. Ez plusz pont a srácnak.

Az eset után azonnal felhívtam. Nem tetszett a dolog.

Hosszú a mi történetünk Patrickkal. 2001-ben kellett neki egy versenyző, akinek sok UCI pontja van, hogy megkapja a WT-licenszt. Vagyis annak az akkori megfelelőjét. Romans Vainsteins akkor lett világbajnok, és Patrick vele akarta megoldani a problémáját. Romans is akarta a dolgot, de élő szerződése volt a Vini Caldirolával. A történethez hozzátartozik, hogy Vainsteins elhagyta a feleségét, és viszonyt kezdett Vini Caldirola lányával.

Patricknak Milánóba kellett utaznia tárgyalni. Éjfélig elhúzódott a dolog, végül megkapta Vainsteinst, de hagynia kellett, hogy Caldirola fényképezkedjen a szivárványszínű trikóval, és még fizetnie is kellett. Akkoriban nem volt megszokott, hogy valakit kivásároljanak egy szerződésből.

De az a sztori is eszembe jut, amikor Luca Paolini kiharcolta, hogy Ptraick bónuszt fizessen neki, amikor Paolo Bettini megnyerte a Sanremót 2003-ban, ő meg harmadik lett.

Két versenyzőm van nála, de hamarosan lesz egy harmadik is: Erazem Valjavec, az új szlovén tehetség jövőre az utánpótlás csapatában teker majd.

Lehet, hogy 49 éves vagyok, de tartom a lépést, keresem a tehetséges fiatalokat. Most viszont mennem kell, de majd beszélünk. Az persze alap, hogy meghívott vendég vagy a novemberi bulinkba, Bergamóba.

via HLN