A tévés pénzek mítosza: miből élnek a World Tour csapatok?

Kevés olyan sport van, ahol az elit mezőny csapatainak anyagi helyzetéről annyira kevés információ jutna el a nézőkhöz, mint az országúti kerékpárban. Persze pletykák időről-időre felmerülnek egyes csapatok költségvetésével kapcsolatban, pontos információkat azonban szinte soha nem kapunk, így pedig jobbára csak homályos elképzeléseink lehetnek arról, hogyan működnek a dolgok. 

Épp ezért nagyon fontos, hogy akad két csapat a World Tour mezőnyében, az Ag2r és az FDJ, amelyek évről-évre elszámolnak a költségvetésükkel, ezek az adatok pedig a nyilvánosság számára is elérhetőek. Ezek a számok ugyan száraznak tűnhetnek, de elemzésük rengeteg érdekes dologra rámutat, néhány esetben pedig a legtöbb rajongó számára készpénznek vett mítoszokat is megdönthetnek.          

Nem árt tudni, hogy az ilyen pénzügyi elemzések elkészítése nem megy egyik pillanatról a másikra, így a bemutatott adatok mindkét csapat esetében 2018-ból származnak. Érdekes lenne most látni, milyen hatást gyakorolt a járvány az idei számokra, de ígérjük, kb két év múlva visszatérünk a kérdésre.

Mennyi az annyi? 

Mivel a legtöbb World Tour csapat esetében általában csak pletykákat hallunk az éves költségvetéssel kapcsolatban, jó az elején letisztázni a nyers lényeget. Az FDJ 2018-ban nagyjából 19 millió euróból, míg az Ag2r közel hasonló 18,1 milliós összegből gazdálkodott. Ez mindkét csapat esetében az évben elköltött összeg, a bevételek ezt nem pótolták teljesen, de ez a kiesés hosszútávon többnyire kiegyenlítődik. Szintén érdekes, hogy az adatok alapján a költségvetés minden évben növekszik, az Ag2r-nél ez például 4%-os emelkedést jelentett, az FDJ-nél viszont (!) 21% volt ebben az idényben.

Miből?

Aki ismeri a kerékpársport hátterét, nem fog rajta meglepődni, hogy a csapatok bevételeinek túlnyomó többsége a szponzoroktól származik.  Az FDJ közel 15 milliót kapott két fő támogatójától, a Groupamától és az FDJ-től (akik ritka módon egyébként tulajdonosai is a csapatnak, nem csak névadók), de millió fölött fizetett a bringát adó Lapierre anyacége és százezres tételeket több kisebb befektető is. Az Ag2r elszámolása ezen a téren kevésbé részletes, de az arányok hasonlónak tűnnek.

Emellett elhanyagolható méretű, de fontos tétel még a csapat termékeinek eladásából befolyó összeg, vagyis a merchandise. Ez az FDJ harmadik legnagyobb bevételi forrása, aki jövőre Valter Ati miatt a francia csapat bringás kiegészítőit venné, ehhez a kb fél millióhoz járul majd hozzá. Kicsit drágább mulatság lesz, de a csapatok előző évi bringáját is meg lehet venni, ezek leselejtezése/eladása állandó tétel a francia sorok bevételei között (az FDJ-nél ez a szám 180.000 euró volt).

A második legnagyobb összeg a bevételek listáján viszont lerombol egy komoly mítoszt. Gyakran halljuk, hogy a sport problémája, hogy a versenyszervezők nem osztják meg a csapatokkal a tévés pénzekből származó bevételeket, emiatt instabil a gazdasági helyzet. Nos, ez teljes egészében biztos nem igaz, az FDJ ugyanis 2018-ban 649 ezer eurót kapott a szervezőktől. A probléma sokkal prózaibb: a megosztható összeg egyszerűen nem elég nagy, hogy mindenkit eltartson.

Az állandó bevételek többé-kevésbé ezek, fura tételek viszont mindkét csapatnál akadnak. Az FDJ például több mint fél millióért adott el egy használt csapatbuszt (vajon mennyibe kerülhet egy új?), az Ag2r pedig 258 ezret perelt vissza egy (talán doppinggal vádolt) korábbi versenyzőjétől. Ebből viszont csak 100 ezret kaptak meg, ahogy a bringaszállító Factor sem fizette ki a teljes ígért összeget. Talán nem véletlenül váltottak utána Merckx-re a következő évben…

Mire?

A legnagyobb bevételi forrás mellett a legnagyobb kiadás sem fog senkit meglepetésként érni, az FDJ a büdzsé 73, az Ag2r 70%-át költi a versenyzők és a stáb fizetésére. Mindkét sor 70 fő körüli stábbal dolgozik, ebben a versenyzőktől a masszőrökig mindenki benne van. Fontos megjegyezni, hogy a francia csapatoknak nagyon magas adókkal kell számolniuk, egy versenyző 1 milliós fizetése a csapatnak 1,3 milliójába kerül. Ez eléggé befolyásolja a versenyképességüket az új igazolásoknál, valószínűleg nem véletlen, hogy a nagy sztárok megszerzése egyik sornál sem gyakori.

Szintén nagy tétel az UCI-nak befizetett bankgarancia. A csapatok 2,5 milliót tesznek letétbe arra az esetre, ha év közben bármi történne, így a versenyzők fizetése biztosított. Persze valószínűtlen, hogy mondjuk a francia lottó vállalat hirtelen bajba kerülne, de az UCI ilyen szempontból nem tesz különbséget a szponzorok között.

A többi költség nagyrészt a működést fedezi. Az Ag2r elszámolása ezt egy összegben 632 ezer euróra számolja, aki pedig akarja, kibogarászhatja, mennyit költ pontosan benzinre az FDJ.

Ahogy ezek a könyvelések is mutatják, sok általános nézői elgondolás a bringás csapatok anyagi helyzetével kapcsolatban alapvetően igaz, a tévés pénzek hiányolása (legalábbis részben biztosan) egy kihalni nem akaró mítosz.

Persze azt is érdemes látni, hogy a különbségek még a World Tourban is óriásiak lehetnek, a két francia csapat költségvetése 2018-ban összeadva sem tette ki a harmadik nyilvánosan gazdálkodó sor, az Ineos (2018-ban még Team Sky) 41,8 milliós büdzséjét.