A fekete övtől a Roubaix dobogójáig: Yves Lampaert és a judo története

Remco Evenepoel ígéretes focista, Victor Campenaerts ígéretes úszó, Primož Roglič ígéretes síugró, Julian Alaphilippe pedig ígéretes... dobos volt. És akkor ott van Yves Lampaert, aki húsz évvel ezelőtt Belgium egyik legtehetségesebb judokájának számított. De hogyan lett belőle mégis országúti bringás?

„Megtanultam, mi az a fegyelem.

A kis Yves Lampaert először hatévesen, 1997-ben ízlelhette meg, milyen a tatami.

Akkoriban a népszerű animét, a Judo Boyt már nem vetítették Belgiumban, de a sportág divatosnak számított, hiszen abban az évben az Oostendében rendezett Európa-bajnokságon a belgák kilenc érmet nyertek. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy sok-sok gyereket csábítsanak a dojókba.

Kerékpár

Fájdalmas élvezet, hálás bajnokok és az argentin szál – 'El Tractor' is elköszön a mezőnytől

24/10/2025 - 14:39

Így csatlakozott főhősünk a Kawaishi Ingelmunster klubhoz, ami Kortrijk régió egyik legjobbjának számított. Edzője, Geert Bossu hatására hamar megkedvelte a gyakorlásokat. "Jó volt a technikám, így hamar jöttek az eredmények”, emlékszik vissza Lampaert, és valóban: több országos bajnoki címet is szerzett a különböző kategóriákban.

Kikövezett útja lehetett volna a nagyobb nemzetközi sikerek felé, de a családja mezőgazdasági munkát folytatott, és a szülei egyre nehezebben tudták elvinni őt az edzésekre, versenyekre. Ebből az lett, hogy Yves sportágat váltott: először a duatlont választotta, majd a kerékpározást.

"Az edzéseket otthon kezdtem el, és otthon fejeztem be, a szüleimnek ezáltal már nem kellett megoldaniuk a szállításomat. Picit sajnáltam, de egyáltalán nem bánom, hogy akkor így döntöttünk, ráadásul a judo szeretete a mai napig megvan bennem. Megtanultam, mi az a fegyelem. A judo egy nagyon nehéz sport! Az edzések a tatamin sokkal keményebbek, mint a bringán.

A versenyekkel más a helyzet: a judóban gyerekként négy-öt, egyenként háromperces küzdelmem volt, míg egy kerékpárverseny több órán át tart. Fejben is van különbség, hiszen amikor először hozzáérsz az ellenfélhez a tatamin, azonnal érzed, hogy erős vagy sem. Egy kerékpárversenyen ez teljesen más. Általában az esélyesek sokáig láthatatlanok, csak a végén mutatják meg az igazi énjüket.”

Yves Lampaert - fotó: Twitter

Fotó: Twitter

Kétségtelen tény, hogy a múltja sokat segített abban, amilyenné vált. „A tizenegy évnyi judónak köszönhetően a testem stabil lett. Az átlagosnál izmosabb hátam van, a pályafutásom kezdete óta szinte soha nem voltak fájdalmaim, miközben jól tudjuk, hogy a bringán elfoglalt pozíció nem a legkényelmesebb. A reflexeim is jobbak az átlagnál, ezt a bukások elkerülésénél szoktam is alkalmazni.”

De mit szeret jobban? Az egyéni ünneplést, vagy azt, ha mondjuk a Quick-Steppel csapatként érnek fel a csúcsra, így például a Párizs-Roubaix dobogójára, ahol 2019-ben az akkoriban csapattárs Philippe Gilbert-rel együtt állt? „Csapatban győzni mindig jobb érzés, sokkal jobb, mint a judóban, ahol egyedül ér téged a siker. Persze, az edződdel, a családoddal együtt boldog vagy, de ez más. A csapatszellem miatt jobban szeretem a kerékpározást."

Egyvalamit viszont örökké magával visz. „Talán sosem lettem volna a világ legjobbja judóban, mert erőnlétileg sokat kellett volna fejlődnöm, hiába volt meg a jó technikám. Viszont az, hogy fekete övesnek mondhatom magam, igazán különleges érzés. Aki egyszer fekete öves, az mindig fekete öves marad, úgyhogy erre nagyon büszke vagyok!”

Forrás: rtbf.be

In Flanders Fields - From Middelkerke to Wevelgem

A sajtos szendvics, aki utolsó lett a Gent-Wevelgemen

27/03/2024 - 13:26

Kerékpár

„Pénztáros leszek a Jumbónál” – poénra veszik a fúziót a Quick-Step versenyzői

29/09/2023 - 18:48