Finnország topformában, de az oroszokat hajthatja a bosszúvágy – hokidöntő előzetes

Nehéz az idei férfi hokitornán álomdöntőt meghatározni, de ha valamit mondani kell, a Finnország – Orosz csapat nevezhető valamennyire annak. A torna előtti esélylatolgató cikkünkben a címvédő orosz válogatottat tartottuk a legnagyobb esélyesnek, ha úgy tetszik, ők meg is hálálták ezt a bizalmat, és bejutottak a vasárnapi döntőbe. Az azonban már a kezdetekben látszott, hogy lesz még néhány jelölt, amelyik jó teljesítménnyel tud előrukkolni a torna során, és eljuthat a döntőig.

Egy olimpiai tornán, ahol kevesebb a csapat, és még inkább kevesebb a lejátszott mérkőzés egy világbajnoksághoz képest, nehéz dolog formáról beszélni. Az azonban mégis kiviláglott, hogy a C-jelű négyes bizonyult a legerősebbnek, Finnország csoportelsőként ott van a döntőben, Svédország csak egy gondolattal maradt le onnan, de még a csoportharmadik Szlovákia is eljutott a négy közé.

Ebből a csoportból is kiemelkedett Finnország, amely a döntőig öt mérkőzéséből ötöt nyert, és csak egyszer kényszerült hosszabbításra. A nyitányon gólgazdag mérkőzésen könnyen verték Szlovákiát (6-2), majd a legkönnyebb ellenfél ellen jött a hullámvölgy, Finnország szerencséjére. A csoportmeccsek során itt lőttek a legtöbbször kapura (38), de itt szerezték a legkevesebb gólt (3). Az utolsó pár percben azonban így is sikerült bedarálni Lettországot, jöhetett hát a svédek elleni várva-várt csoportdöntő. Az itt elért 3-3 után Harri Pesonen hosszabbításban szerzett találatával sikerült megszerezni a továbbjutást. Némi kritika érte a két skandináv csapatot: a csoport állásából fakadóan egyértelmű volt, hogy hosszabbítás esetén mindkét csapat ott van a legjobb négy között, és nem kell playoff meccset játszania. Más kérdés persze, ki hányadik helyen végez a 12 csapat összesített sorrendjében, minél előbbi helyezés esetén ugyanis könnyebb ellenfél vár a negyeddöntőben.

Részben talán ez is lehet Svédország veszte: amíg nekik Kanadával és Oroszországgal kellett megküzdeni, szomszédaiknak Svájc és a – némileg meglepetésre az USA-t kiütő – szlovákok voltak az ellenfeleik. Az elődöntőben azért már megizzadt, messze nem a csoportmeccsen látott 6-2 köszönt vissza. A finnek az utolsó percig aggódhattak az egyenlítő gól miatt, végül egy üres kapus találat döntött, így lett 2-0.

„Tudjuk, hogy nagyon jól védekezünk, ez az erősségünk. Készen állunk erre, és tudjuk, hogy jól tudunk védekezni” – értékelte a meccs után a szlovákok elleni győzelmet az első gólt szerző Sakari Manninen, aki egy kicsit már a döntőre előretekintett. „De támadásban többet kell játszanunk a koronggal, kiállításokat kell szereznünk, és egy kicsit elfárasztani az ellenfeleket” – mondta.

A Szbornaja ebből a szempontból ambivalens ellenfél. A csoportmeccsek során szemmel láthatóan könnyebb dolga volt a svájci, az újonc dán és a tornán némileg gyengélkedő cseh válogatottal szemben, összesítésben mégis ők lettek a leggyengébb csoportelsők. Ráadásul az orosz csapat nem veretlenül érkezett, éppen Csehország verte meg őket hosszabbításban. A folytatásban másodszor verték a negyeddöntőben Dániát, ami szintén nem volt különösen megterhelő. A pénteki elődöntő Svédország ellen azonban valószínűleg sokat kivett a csapatból.

A két orosz top védőjátékos, Alexander Yelesin és Nikita Nsterov meccsenként átlag 20 perccel az egész torna 14. és 15. legtöbbet jégen tartózkodó védője, és az elődöntőben is bőven kivették a részüket. A finneknél nem sokkal marad el a csúcstartó Mikko Lehtonen, a többiek azonban jócskán „le vannak maradva”, így pihentebb a finn válogatott. A meccs utáni sajtótájékoztatón pedig az idegi fáradtságról beszéltek többen is az oroszoknál. „Ez volt életem legfeszültebb helyzete. Néhány lövést nem is néztem. Egyszerűen túl ideges voltam” – nyilatkozta az elődöntő után például az orosz Damir Sharipzyanov.

A játékosok összértékét tekintve valószínűleg az orosz válogatott előrébb jár. A KHL topcsapataiban összeszokott sorok hatalmas előnyt jelentenek. Finnország azonban eddig minőségi ellenfelek ellen mutatott kiváló védekezést. Harri Säteri a torna eddigi összes percét végig védte, a csapat meccsenként átlag 1 gólt kapott. A kapus esélyese a torna legjobbja címre. Ráadásul elöl is nagyon egyben vannak. A már említett Manninen mellett Teemu Hartikainen áll 7 ponttal a kanadai táblázat élén.

Az oroszok – illetve a jogelőd Szovjetunió – a csúcstartó az olimpiai bajnoki címek számában, ráadásul ők a címvédők is. Finnország azonban még egyszer sem nyert, eddig kétszer jutottak döntőbe, egyszer 1988-ban, Calgary-ban, később 2006-ban Torinóban.

A két csapat legutoljára a 2019-es világbajnokság elődöntőjében találkozott, akkor Finnország nyert. Mint ahogy az eddigi összecsapások többségében is. 28-szor találkozott a két válogatott, ebből 15-ször a finnek, 12-szer az oroszok nyertek, egyedül az 1999-es, még régi formában rendezett világbajnokságon született döntetlen. Az oroszoknak minden bizonnyal a 2014-es, szocsi olimpián elszenvedett negyeddöntős vereség fáj legjobban, amire sovány vigasz volt az az évi világbajnoki döntőben adott revans. Egy minszki vb-arany persze nem gyógyír egy hazai olimpián nyolc között elszenvedett vereségre, a nyolc évvel ezelőtti 1-3 után minden bizonnyal ég bennük a visszavágás vágya.