Hetven évvel ezelőtt – amikor a Toronto Maple Leafs hokicsapata még sűrűn látott vendég volt az észak-amerikai profi jégkorongliga, az NHL nagydöntőjében, hogy szinte évről-évre harcba szálljon a győztesnek járó Stanley-kupáért – számos hős, és még annál is több legenda született. Az egyik közülük egy nem mindennapi történet, ami az 1951-es döntő sztárjának tragédiájáról szól.
Bill Barilko 1951. április 21-én, a Montreal Canadiens elleni döntő utolsó meccsének hosszabbításában, védőként szerzett egy olyan emlékezetes gólt, hogy a csapat szurkolói (még azok is, akiknek még a szülei sem éltek akkoriban), most is megnyalják a tíz ujjukat, ha meglátják az akadozó, fekete-fehér felvételeket az esetről. A csapat bajnok lett, az akkor mindössze 24 éves Bill Barilko már négyszeres Stanley-kupa győztesnek mondhatta magát, a fejjel a kapu felé repülő mozdulata – és persze a mindent eldöntő gólja – a csapat történetének meghatározó pillanata lett. Bill Barilko ezen a meccsen játszott utoljára, ugyanis mielőtt a következő szezon elrajtolhatott volna, nyoma veszett.
https://i.eurosport.com/2021/10/21/3240533.png
NHL
Befutott az első covid-halasztás, az NFL és az NBA eddig még megúszta
15/11/2021 21:27
„Bashin’ Bill”, aki a becenevét a hihetetlenül kemény ütéseiről kapta, és aki már gyerekként is csak egy dolgot szeretett volna: a Toronto Maple Leafs-ben játszani, 1951 augusztusában, mielőtt visszatért volna Torontóba, a csapat edzőtáborába, meglátogatta a családját vidéken, Ontarióban, majd elfogadta egy barátja meghívását, hogy elutazzanak horgászni északra, a James-öbölbe, méghozzá repülővel.
Barilko édesanyja augusztus 24-én még könyörgött a fiának, hogy ne utazzon el arra a vad vidékre, ahogy később a Starnak nyilatkozott, már akkor „volt egy előérzete, hogy valami történni fog”. Ráadásul volt egy furcsa babonája az édesanyjának: a férje öt évvel azelőtt, épp egy pénteki napon hunyt el, ezért soha nem akarta, hogy Bill „pénteken bármit is kockáztasson”.
„Mondtam neki, hogy inkább meghalok, minthogy lássam, hogy elutazik” – mondta Fay, de a fia csak nevetett rajta, amire annyira dühös lett, hogy még egy búcsúcsókot sem adott fiának.
A két férfi így elindult péntek reggel egy egymotoros Fairchild 24-essel, amit utoljára azon a hétvégén, vasárnap láttak tankolni az öböl partján. A repülő sohasem tért vissza.
A Kanadai Királyi Légierő azonnal keresésnek indult, több tucat géppel, és rengeteg emberrel indultak a keresésükre, de nem aggódtak, hiszen Barilko barátja, Henry Hudson tapasztalt pilótának számított, ismerte a környéket, évek óta megtette ezt a távot, a James-öböl minden pontján járt már.
Barilko édesanyja összetört, azonnal repülőre ült, hogy ha kell, akkor gyalog is nekiáll megkeresni a fiát. Azt mondta, hogy amikor élőben látta játszani a fiát, mindig szerencsét hozott neki, abban bízott, hogy megint képes lesz csodát tenni.
Nem így lett. Ekkorra már 78000 négyzetkilométert fésültek át a légierő emberei, gyakorlatilag minden ág alá benéztek, olyan alacsonyan repülve is átfésülték a környéket. Több mint két hónappal később még mindig nem volt nyoma sem a gépnek, sem a két férfinak. Az egész művelet végül nagyjából 385000 dollárba került, ez ma is majdnem 4 millió dollárt tenne ki, a kanadai hadtörténelem legdrágább kutatásá vált.
Barilko eltűnésével kapcsolatban ezernyi pletyka és legenda kapott szárnyra, Kevin Shea jégkorongtörténész 2004-ben könyvet írt az esetről. Nyomtalanul című írásában ismertetett pár elméletet, az egyik szerint a szegény körülmények között felnövő fiú valójában aranyat csempészett Kanadából az Egyesült Államokba, de volt olyan verzió is, amely szerint a tengerentúlra ment, hogy orosz hokisokat tanítson meg a jégkorongozás fortélyaira.
1962 áprilisában, tizenegy évnyi sikertelen széria után a Toronto Maple Leafs csapata ismét ott volt a döntőben, a Chicago Blackhawks-t legyőzve, 1951 után ismét elhozták a Stanley-kupát. Néhány héttel később, 75 kilométerre Cochrane-től, Barilko szülővárosától két településnyire, egy helikopterből valami csillogó dolgot szúrtak ki a lucfenyők között.
Azonnal megindult a keresés, majd végül megtalálták a gépet, ami szárnyak nélkül, félig elmerült a mocsárban, a kabinja pedig kiégett. A két férfi csontváza érintetlenül ott volt beszíjazva az ülésekbe. A nyomozók megállapították, hogy a becsapódáskor érte őket a halál.
https://i.eurosport.com/2021/10/21/3240536.png
Barilko testvére később rengeteget mesélt a testvéréről, ő írta le, hogy édesanyjuk egy pillanatig sem veszítette el a reményt, hogy Bill előkerül, és bár megélte, hogy megtalálják fia földi maradványait, teljesen összeomlott a hírek hallatán.
A Toronto Maple Leafs visszavonultatta az 5-ös mezt, amiben Barilko az 1950-51-es szezonban játszott, a történetéből film készült, de a The Tragically Hip nevű zenekar 1992-ben egy dalt is írt Barilkóról, amit az évfordulókon rendre elő is vesznek a szurkolók.
Forrás: részben The Star és Bleacher Report
NHL
Hullanak a fejek az NHL-ben - szexuális zaklatási botrány részletei kerültek napvilágra
28/10/2021 17:34
NHL
Már-már Wayne Gretzkyt idéző tempóban szórja a gólokat az Oilers sztárja
22/10/2021 08:47