Kirsty Coventry: Egerszegi világcsúcsának megdöntésétől a NOB elnöki székéig

Coventry 49, ifjabb Juan Antonio Samaranch 28, Sebastian Coe 8, David Lappartient és Morinari Watanabe 4-4, Faisal Al Hussein és Johan Eliasch pedig 2-2 szavazatot kapott.

Mivel 1981-ig a NOB-nak még csak női tagja sem volt, Coventry pedig az amerikai Anita DeFranz után mindössze a második nő volt, aki egyáltalán kandidált az elnöki posztra, nem meglepő, hogy ő lett a NOB első női elnöke. Mindemellett ő lett az első afrikai elnök is, hiszen Avery Brundage-et leszámítva, aki az Egyesült Államokból érkezett, eddig mindenki más európai volt, arról nem is beszélve, hogy 41 évével Coubertin báró óta Coventry lett a legfiatalabb, akit erre a posztra megválasztottak.

Kirsty Coventry az Egyesült Államokban járt egyetemre – az Auburn egyetemen végzett szálloda- és éttermi menedzsment szakon -, és itt vált világklasszis úszóvá is. Többször elmesélte, hogy Egerszegi Krisztina barcelonai – három aranyérmet hozó – úszásai láttán kezdett el egyáltalán sportolni, mégis ő lett az, aki 2008-ban, 17 év után végül megdöntötte Egerszegi legendás, az 1991-es athéni Eb-n úszott világcsúcsát.

Olimpiákon hét érmet, köztük két aranyat nyert (2004, 2008 – 200 hát), világbajnoki címet szerzett 2005-ben mindkét hátúszószámban, és 2009-ben a hírhedt római cápadresszes vb-n 200 méteren. Ő lett Zimbawbe első egyéni olimpiai bajnoka, rajta kívül mind a mai napig csak a női gyeplabdacsapat tudott nyerni Moszkvában. Pekingi győzelméért pedig 100 000 dollárt kapott az országot akkor irányító Robert Mugabétól, amit a diktátor egy bőröndben adott át neki.

Coventry a pénz egy jó részét jótékony célra fordította, egykori edzőjével, ma már férjével és két gyermekének édesapjával, Tyrone Sewarddal megalapította a Kirsty Coventry Akadémiát, amely úszóleckéket kínál gyerekeknek és felnőtteknek, valamint a Heroes alapítványt is, amely a leghátrányosabb helyzetű gyermekeken segít.

Egy jó darabig igyekezett kerülni az otthoni politikai szerepvállalást, ám végül 2018-ban Mugabe utódja, Emmerson Mnangagwa sportminiszternek kérte fel, amit elvállalt. Mnangagwa ígéretei ellenére nem tudott szakítani Mugabe örökségével, az Amnesty International szerint az ország továbbra is súlyos emberi jogi problémákkal küzd, ahol semmiféle teret nem engednek az ellenvéleménynek. Coventry a Mnangagwához fűződő kapcsolatáról a BBC Sportnak adott interjújában azt mondta:

A március 20-i elnökválasztás előtt sokan a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget vezető Sebastian Coe-t tartották a legnagyobb esélyesnek, nehéz azonban megmondani, hogy ez valójában így volt-e, vagy pusztán a hét jelölt közül Coe volt a legismertebb. (Ifjabb Samaranchnak leginkább a neve volt ismert, hiszen édesapja 1980-tól 2001-ig vezette a szervezetet).  Coe azonban hiába volt Coventryhez hasonlóan kétszeres olimpia bajnok, hiába végzett remek munkát a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságának élén, és hiába rakta rendbe a Nemzetközi Atlétikai Szövetéget (egykoron IAAF, ma már World Athletics), alighanem túl sok fronton harcolt az elmúlt években.

Nyilván nem sok szavazatot hozott a konyhára, hogy előbb szisztematikus doppingolásért kitiltották az oroszokat az atlétikai világversenyekről, majd az orosz-ukrán háború kirobbanása után már a fehéroroszokat sem engedték be a versenyekre. Utólag úgy fest, hogy az sem volt jó kampánytéma, hogy határozottan kiállt a női sportolók védelmében, és egyértelműen kizárta a transznemű sportolók indulásának lehetőségét a női versenyeken, az pedig, hogy az atléták pénzdíjakat osztottak az olimpián a győzteseknek, úgy fest, végleg megpecsételte a sorsát.

A hivatalban lévő NOB-elnök a szabályok szerint ugyan nem kampányolhat, ám sokak álláspontja az, hogy Bach az utolsó időszakban elég egyértelműen letette a voksát Coventry mellett. A világ mértékadó napilapjai egyetértenek abban, hogy Coventry győzelme egyértelműen azt jelenti, hogy a NOB a jövőben is a bach-i úton megy tovább, a tagság pedig elutasította azokat a reformokat, amelyeket Coe elnöksége jelentett volna.

Bár Bach visszautasítja a kampányolás vádját, az biztos, hogy Kirsty Coventry mindig is a kedvencei közé tartozott: volt olyan időszak, amikor egyszerre hat bizottságban kapott helyet, és azt sem lehet vitatni, hogy a NOB tagjai közül a szavazásra jogosultak több mint háromnegyedét Bach elnöksége alatt iktatták be.

Mindettől függetlenül Coventry megválasztásának elsőre nincsen rossz optikája. 2025-ben, azok után, hogy a párizsi olimpián ugyanannyi nő vehetett részt, mint férfi, megválasztani egy 41 éves olimpiai bajnok nőt a szervezet élére: progresszív lépésnek tűnik.

Az azonban biztos, hogy Coventrynek, aki júniusban lép majd hivatalba, nem lesz egyszerű dolga elnökként.

Előbb-utóbb vissza kell vezetnie valahogy a sportvilágba az oroszokat és a fehéroroszokat, a Los Angeles-i olimpia előtt ki kell alakítania egy harmonikus munkakapcsolatot az amerikai elnök Donald Trumppal, és végérvényesen meg kell oldania a transznemű sportolók versenyzésének kérdését is. Úgy, hogy Coventry tagja volt annak a bizottságnak, amely indulni hagyta a párizsi olimpián Imane Kheliféket, a kampányban az utolsó pillanatig kerülte a témát, és csak akkor állt ki a női sportolók védelmében, amikor azt Coe már elkerülhetetlenné tette.

De ami még ennél is fontosabb: Kirsty Coventry elnökségével kell bebizonyítania a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, hogy mindannak, amit olimpiaként ismertünk meg, mindannak, amit olimpiaként szerettünk meg, a XXI. században is van létjogosultsága.

És ez nagyon nem lesz egyszerű feladat.