Korrupt-e a jégmester, vagy sem?

A kérdés az, hogy a hollandok és Messer esetében melyik esetről beszélhetünk, vagy hogy beszélhetünk-e egyáltalán.

Gyorskorcsolyázásban bevett szokás, hogy a legerősebb országok, így természetesen a hollandok is mindig alkalmaznak olyan szakembereket, akik folyamatosan figyelik a jég hőmérsékletét, felületét, a csarnokban a légköri viszonyokat, hogy az adott körülményekre fel tudják készíteni a versenyzőket.

És igen, szoktak szólni a jégmesternek, hogy szerintük milyen lenne az ideális jég - természetesen a saját szempontjaik alapján.

„Mindenki tudja, hogy Heerenveenben a hollandok évtizedek óta mindent megtesznek azért, hogy a jég a számukra legmegfelelőbb legyen. Ha kell, akkor ajtókat nyitogatnak, hogy a hőmérséklet és a páratartalom olyan legyen, amire vágynak” - mondja ezzel kapcsolatban Egyed Krisztina, korábbi négyszeres olimpikon, huszonhatszoros magyar bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes gyorskorcsolyázó.

Ugyanakkor nem tartja elképzelhetőnek, hogy Messert befolyásolni tudnák. „Ez egy óriási jégfelület, ahhoz, hogy jelentősen megváltozzon, elég sok időre, akár-egy két órára is szükség lehet. Messer pedig nagyon figyel arra, hogy a jégfelújítás is elég ideig tartson, hogy megfelelő legyen a vízmennyiség, ne áztassa el a pályát, tehát hogy ideálisak legyenek a körülmények.”

Mark Messer kanadai szakember, akinek ez a hatodik olimpiája jégmesterként és nem utolsósorban a Calgaryban lévő pályának is a mestere. Február 5-én a Toronto Star című lapnak adott interjújában beszélt a saját és csapata olimpiai szerepéről: „Tudjuk, hogy fontos szerepünk van abban, hogy mindenki számára egyenletes legyen a pálya, és a lehető legjobb jeget adjuk nekik.

Arról is beszélt, hogy legalább kilenc hónapig tartó küzdelmet vívott a kínaiakkal, hogy ne a régi, ózonrétegre veszélyes hűtési technológiát építsék be a pályába, hanem a legkorszerűbb környezetbarát rendszert használják – és ezt végül sikerült is elérnie. Ami viszont fájó pont nála, hogy az általa már jól ismert Zamboni jégfelújító gép helyett egy teljesen elektromos olasz géppel, az Engóval kell dolgoznia. „Ez egy kicsit megijeszt, mert túl sok benne a hibalehetőség, túl sok minden elromolhat” – mondta.

Ilyen gondos előkészületek után elég nehéz elképzelni, hogy Messert könnyű lenne befolyásolni. A hibalehetőség persze mindig benne van a pakliban, de ha esetleg történt is ilyen, az inkább technikai jellegű lehetett, mintsem szándékos.

A magam részéről azt hiszem, hogy a svéd vádak esetében inkább a szokásos versenyzői-edzői túlérzékenységről és az ezzel együtt járó összeesküvés elméletről lehet szó mintsem valódi holland befolyásolásról – de persze biztosat csak Messer és a hollandok mondhatnának.

Akik természetesen elutasítják a vádakat.

Ez esetben hajlok rá, hogy nekik higgyek.

Magamból indulok ki: ha jégmester lennék, ennyi olimpiával a hátam mögött nem kockáztatnám a szakmai hírnevemet, amelyet éppen azzal szereztem meg, hogy mindenhol igyekeztem olyan jeget csinálni, amilyet Calgaryban is. Tehát egyfajta állandó minőséget.

Egyébként meg úgy van ez, hogy rövidebb távokra a kemény jég a jó, hosszabb távokra viszont a valamivel puhább – és ez mindenki számára így van. Szintén évtizedek óta.

És itt Kínában aligha nyitogatják az ajtókat, mivel még nincs benne harmincéves rutinjuk, mint a hollandoknak. Akik egyébként nemcsak hazai pályán és Calgaryban, vagy az olimpiákon szoktak tarolni a Messer-féle jégen, hanem mindenütt.

Alighanem valamit jobban tudnak, mint a többiek.

Éppen ezért volt bravúr Nils van der Poeltól, hogy szenzációs versenyzéssel aranyérmet nyert ötezer méteren. Ezek után vádaskodni – hát, nem túl elegáns dolog.

részben via The Sun