MotoGP: történelmi pillanatok és egy hihetetlen egyéni történet, Marc Márquez kilencszeres világbajnok

A szombati sprint egy hatalmas balesettel indult. A rajt után a belső íven Jorge Martin próbált mindenkinél rövidebbet fékezni, de kissé túlvállalta magát. Elvesztette az uralmát a motor felett és két versenyzőtársát is kiütötte – köztük Marco Bezzecchit is a másik gyári Apriliával. Ez már így is egy kellemetlen jelenet volt a címvédő számára, de akadt még egy rossz hír Martin számára: a bukás következtében eltörte a kulcscsontját, így várhatóan újabb kihagyás várhat majd rá.

A futamot egyébként kisebb meglepetésre Pecco Bagnaia uralta. Az olasz az elmúlt hetek katasztrofális mélyrepülése után most megszerezte a pole-t, majd magabiztos versenyzéssel rajt-cél győzelmet aratott. Marc Márquez a másik gyári Ducatival sokáig csak a 4. helyen szerénykedett, de a spanyol a hajrában még tudott előre jönni. Egy nem túl elegáns manőverrel áthámozta magát Joan Miren, majd nem sokkal később Pedro Acostát is elkapta, így végül a második pozícióban futott be. És mivel a testvére, Alex Márquez csak a 10. lett és nem szerzett pontot, érett a vasárnapi bajnokavatás lehetősége.

A vasárnapi főfutam nem lett különösebben emlékezetes. Bagnaia már az elején meglépett, utána Acosta, Marc Márquez és Mir következtek. Acosta alatt a gumik aztán elfogytak, így féltávnál elkezdett visszacsúszni. Végül a spanyol elszállt még a pályáról is és pontot sem tudott szerezni. Az egyetlen említésre méltó esemény a táv második felében egyedül Bagnaia motorhibája volt. Az erőforrásból nyugtalanító fehér füst tört elő, de az olasz szerencsére tudott vele tovább menni és be is húzta a győzelmet. Bagnaia így hosszú idő után ismét erőt mutatott és megmutatta, egyelőre nem kell leírni őt.

A nap legnagyobb sztorija viszont nem ez volt. A második helyen befutó Marc ugyanis – ahogy az várható volt – elvitte a show-t. Régóta lehetett sejteni, hogy ő lesz az idei év világbajnoka. Gyakorlatilag hónapok óta eldőlt ez a kérdés, és mégis – az érzelmek teljesen elragadtak mindenkit a leintés utáni pillanatokban. Marc 2019 óta próbál visszatalálni a csúcsra. Az elmúlt közel 5 szezonban elképesztő mélységeket élt meg: súlyos sérülések, 4 műtét, fájdalmak, bukások, hanyatló Honda, csapatváltás, alkalmazkodás egy új motorhoz. Nem sokan tudták volna ezt utána csinálni.

Márquez idén is bebizonyította, hogy ő egy ufó. Immár az egyetlen ebben a világbajnoki mezőnyben. Totális uralom jellemezte az idei ténykedését, lehengerelte a riválisokat. Ilyen az, amikor a legjobb motoros a legjobb motoron ül – a többieknek esélyük sem volt. A 2025-ös szezon úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint az egyik legdominánsabb mind közül. Kevés kiemelkedőbb teljesítményt láthattunk ebben a sportágban valaha.

Kapcsolódó:

A kérdés inkább csak az, hogy mi lesz ez után. Meddig lehet ezt a formát fenntartani? Ha nem sérül rá megint és a Ducati sem felejt el használható motorokat gyártani, akár 4-5 év is lehet még ebben a fiatalemberben, ez pedig aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindenkit a paddockban. Mert Marc normál körülmények között nem verhető. Amíg nem nő fel mellé valaki és egyedüli ufóként száguldozhat a vb-n, jó eséllyel hasonló szezonokra kell berendezkednünk hosszú távon. De az még a jövő zenéje. Egyelőre csak jegyezzük fel: a 2025-ös vb cím a legjobb helyre került. Ahhoz az emberhez, aki a leginkább megérdemelte.

A Moto2-ben mozgalmas volt ugyan a futam, de a legelőkelőbb helyekért nem folyt nagy küzdelem. Dani Holgado rendkívül meggyőző volt és fölényesen nyert az Aspar színeiben – mögötte Dixon, Moreira és David Alonso futottak be. A bajnoki éllovas Manuel Gonzalez kapott egy hosszúkörös büntetést egy Viettivel való affér után, végül az 5. helyre tudta csak visszaküzdeni magát. Az összetett menők közül Canet zárt még kimondottan rossz hétvégét: a spanyol mindössze a 15. helyen futott be.

A Moto3-ban a szokásos, vonatozós őrületet egy kis átmeneti eső szakította meg. Egy-két körön keresztül szemerkélt az égi áldás, így a versenyzők is óvatosabbak lettek. Kezdett kicsit szétszakadni a mezőny, amely a végére sem tudott már újból összeállni. David Munoz tudott ebből a leginkább hasznot húzni: a spanyol az élre állt és magabiztosan, zavartalanul tudott így nyerni. Mögötte végül Perrone, Qulies és Rueda harcolhattak a többi dobogós helyért – végül Rueda nyerte ezt a párharcot Quiles előtt.