Gyalogtúrák barefoot cipőben - 1. rész: A Velencei-tó megkerülése

Mindig is nagyon szerettem gyalogolni, a városban szinte mindenhová sétálok, ritka, hogy nem jön össze a napi 10.000 lépés. No de egy 30 km-es túra az nagyon más kávéház. Pláne úgy, hogy nagy részét aszfalton, vagy az aszfalt melletti kis földsávon kell megtenni, ami vagy alkalmas gyaloglásra, vagy nem. Sokaknak talán ez nem számít teljesítménytúrának, nekem azonban igen. Mégpedig azért, mert szabtam magamnak egy időkorlátot. Részletek a videóban:

Azt hiszem, mindenki számára az számít teljesítménytúrának, ami neki nagyon nehéz. Amilyet még nem csinált. Vagy, mint az én esetemben csinált már hasonlót, csak éppen nagyon régen (közel harminc éve), nagyon más formában (30 kilóval könnyebben, gerinc- és térdbajok nélkül) és szintidő nélkül.

Lényeg a lényeg, nekem ez a túra komoly teljesítmény. A címben jelzett barefoot cipő viszont segítségnek mondható a korábbi túráimhoz viszonyítva. Merthogy a cipő a legfontosabb része egy túrának, ez nyilvánvaló. De nagyon nem mindegy, hogy milyen az a cipő. És a barefoot cipő nekem már olyan természetes, mint az, hogy levegőt veszek. Írhatnék éppen arról is, hogy barefoot cipőben kommentálok, vagy barefoot cipőben mentem bevásárolni, de talán az nem lenne olyan érdekes.

Körülbelül fél éve találkoztam a barefoot, azaz mezítlábas cipőkkel. Úgy jött az egész, hogy zavartak a hagyományos cipők, mert nyomták a lábujjaimat. Arról nem is beszélve, hogy láttam a sok begörbült lábujjú embert, és úgy tűnt, az én nagylábujjam is elindult a rossz irányba.

Régóta jóval nagyobb cipőket hordtam, mint amit a lábam hossza indokolna, de azokban meg csónakázott a lábam. A helyzet tarthatatlanná vált, ezért kutatni kezdtem a megoldás után.

És így jött be az életembe a barefoot cipők világa. Szélesebb orrú cipők, ez kell nekem! Nem érdekelt a vékony talp, az emelkedés hiánya, csak a széles orr kellett nekem.

Meg is vettem az első barefoot cipőmet, és onnantól fogva más szintre lépett az életminőségem. Nem csak, és nem is elsősorban a több hely miatt. Hanem azért, mert úgy egy hét után elmúlt a krónikus derékfájásom. Nézzük, mire mentem a Velencei-tó körül:

A jó cipő viselése mellett legalább olyan fontos, hogy jól használjuk azt, azaz jól gördüljenek a lépteink. A nagylábujj szerepe kiemelten fontos az elrugaszkodásban, ahogy erre a szakember felhívta a figyelmemet. És a túra első felében sikerült is odafigyelni a lépéseimre. Mint megtudtam, alapvetően úgy megyek, hogy odaverem a sarkamat, és ezen bizony változtatni kell. Gördüljön a láb, használd a nagylábujjat! Az viszont biztos, hogy az aszfaltból most egy időre elegem lett, úgyhogy a következő túrámat az erdőbe tervezem.