A király visszatért! Tiger Woods a Masters bajnoka, 11 év után nyert ismét Majort!

2008-at írunk akkor, amikor a világ Tiger Woods lábai előtt hever. Ugyan ki gondolta volna akkor, hogy az abban az évben megnyert US Open lesz hosszú ideig az utolsó Major-sikere a golf valaha volt talán legnagyobb alakjának. Ám 2009 novemberében robbant a bomba: Tiger Woodsról a National Enquirer magazin kiderítette, hogy agyba főbe csalta feleségét, összesen 121 nővel, köztük a szomszéd 21 éves lányával is. Az amerikai álom egy szempillantás alatt dőlt romba, az USA egyik legnépszerűbb sportolója kis túlzással közellenséggé vált. Woods házassága és élete is összeomlott, ám ebből is talpra állt, jóllehet egy időre eltűnt. Pár hónap elteltével aztán testben és lélekben megújulva visszatért, nyert hat tornát és bezsebelte az Év játékosa díjat is. 

Major trófea ugyanakkor nem került újabb a vitrinbe és bár „hétköznapi” győzelmeket persze aratott, 2013-ban újabb törés következett a karrierjében, ezúttal a sérülések jelentették az akadályt. Woods világéletében arról volt híres, hogy évről évre megújította ütését, átalakította mozgását. Folyamatosan a legjobb akart lenni, ez éltette. A siker érdekében mindent feláldozott, még saját testi épségét is. Neki kellett a legfittebbnek lennie, neki kellett a leghosszabbat ütnie a mezőnyből, még akkor is, amikor már huszonévesekkel mérte össze erejét, akik két kör között nem a klubházban martinit szürcsölgetve várták a folytatást, hanem a konditeremben edzettek és már rég nem azon sztereotípiát erősítették, hogy a golf a nyugdíjas emberek sportja. Ezek a srácok már atléták voltak, kisportolt, kigyúrt golfozók, akik, ha álmukból felkeltették őket, kis túlzással akkor is elütötték a labdát 300 méterre. Woods lépést akart tartani, viszont a háta már nem bírta az évtizedek alatt tartó megerőltető munkát és 2013-ban beadta az unalmast. 

Ez a mondat két éve Augustában a Bajnokok Vacsorája elnevezésű rendezvényen hagyta el a száját, amikor sokadik visszatérése után is még úgy tűnt, hogy bár ő akarja a folytatást, a háta nem engedi. Ám Tiger Woods sosem arról volt híres, hogy feladná. Ezúttal sem adta fel, ezúttal is foggal körömmel küzdött és ezúttal is ő nyert. Átalakította az ütését, a mozgását, most már nem hajszolta a métereket, nem akarta bizonyítani az ifjú titánoknak, hogy ő is képes leütni a labdát a térképről és így is versenyképes maradt. 

Két komplett idény kihagyása és három gerincműtét után 2018-ban az Openen elért 6. helye a fanatikusok számára már jelzés értékű volt. Aztán a PGA Championshipen a második helyezés Brooks Koepka mögött már egyértelmű jele volt annak, hogy van arra esély, hogy a legendás fekete-piros szerelést úgy láthatjuk minden idők legnagyobb golfozóján, hogy nem pusztán a korábbi 14 Major-siker jut eszünkbe azzal kapcsolatban, hanem valós esély van arra, hogy meglegyen a 15. is. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy tavaly szeptemberben megnyerte a The Tour Championshipet, ezzel bár 80. sikerét aratta a PGA Touron, de újabb Major-győzelemben továbbra sem bíztak a kétkedők. 

Az idei Masters aztán elhozta a golfszeretők és Woods-fanatikusok számára a várva várt sikert. Tiger az első napot 70 ütéssel zárta, maradt a körben, de ez a 70 jó előjelnek bizonyult, hiszen korábbi négy győzelme során háromszor pont ezzel az ütésszámmal kezdett. Ráadásul eddigi Masters fellépései során csupán egyszer zárta 70 alatt az első kör (68, 2010) ám abban az évben végül meg kellett, hogy elégedjen a 4. hellyel. A második körben is ott volt az élmezőnyben, majd a harmadik napot 67 ütéssel teljesítette, és ekkor már a fanatikusok akár a házukat is feltették volna egy fogadás során arra, hogy a tavalyi kiírás győztese, Patrick Reed Woodsra segíti fel a 4. nap végén a legendás zöld zakót. Nem véletlenül, hiszen a statisztikák is Tiger-sikert ígértek: 

Woods ugyanis 54 szakaszt követően az alapütésszám alatt 11-el állt, pont úgy, ahogy korábbi négy győzelme során várhatta az utolsó napot. A papírforma ezúttal nem borult, Woodsot még az előrehozott kezdés sem zavarta meg (a meteorológusok tornádót, vihart prognosztizáltak, így korábban kezdték az utolsó napot), pontos, higgadt, olykor biztonságra törekvő játékkal hozta a kötelezőt. 

Tiger Woods, ahogy karrierje során annyiszor, ismét történelmet írt. 43 évesen miden idők második legidősebb Major-bajnoka lett, itt is Jack Nicklaus előzi meg, ahogy a Masters-címek (Jacknek 6, Woodsnak 5 van) és a Major-sikerek (itt 18-15 az állás Nicklaus javára) tekintetében is. Tiger 14 év után nyert ismét Masterst, ez viszont már rekord a javából, ennyi év két siker között még nem telt el senki esetében sem, a korábbi rekorder Gary Player volt aki 1961-ben nyert Masterst, majd 1974-ben a következőt. 

A rekordok azonban azért vannak, hogy átírják őket és általában a legtöbb meg is dől. Woods mostani sikere azonban túlmutat a rekordokon. Ő volt az a játékos, aki forradalmasította a sportot, akinek köszönhetően súlyos milliárdok kerültek szétosztásra. Woodsnak köszönhetően döntött nézettségi rekordokat egy addig unalmasnak és a duci, nyugdíjas, nem mellesleg fehér üzletemberek játékának tartott sportág, amely hirtelen szexi lett, amely hirtelen vonzani kezdte a fiatalokat is. A sportág nézettsége, népszerűsége nyílegyenesen ívelt felfelé, a szponzorok hosszú tömött sorokban álltak végletekig kitömött pénztárcákkal és vártak arra, hogy vödörszámra önthessék a pénzt a golfba. A tendencia azonban megszakadni látszott Woods hosszúra nyúlt kényszerpihenője alatt. A tornák nézettsége rohamosan romlott, szponzorok köszöntek el, a Major-tornák sem érdekeltek már finoman szólva senkit sem. 

Az új generáció - legyen szó rajongóról, vagy urambocsá’ játékostársakról – számára Tiger Woods már kis túlzással nem jelentett mást, mint egy legendás szereplőt a múltból, egy nagynevű játékost, egy legendát, akinek tudása megkopni látszott. Woods legendás, védjegyévé váló vasárnapi fekete-piros szerelése sem félemlítette meg a riválisokat, sőt olykor az a szentségtörés is előfordult, hogy „koppintották” és már más is felhúzta ezt a színösszeállítást magára. A mostani győzelem azért is gyönyörű, mert azok, akik csak a youtube összeállításokból látták, hogy milyen egy torna akkor, amikor az utolsó napon a fekete-pirosba öltözött Tiger Woods dominál, amikor minden szakaszon ezrek követik és skandálják a nevét, amikor aurájával és játékával tényleg szinte megbénítja a vetélytársait, nos azok most élőben is megtapasztalhatták mindezt. 

Tiger Woods visszatért, ráadásul úgy, hogy nem csak a kétkedőknek, nem csak a riválisoknak, hanem egy teljesen új generációnak – közte a győzelmét a helyszínen megtekintő gyermekeinek - is be tudta bizonyítani, hogy még mindig képes úgy játszani ezt a sportot, ahogy rajta kívül senki más. A mostani az egyetemes sport valaha volt legnagyobb visszatérése volt, aki látta az sosem feledi.

Woods az utolsó gurítás után először gyermekeivel és édesanyjával ölelkezett össze, ahogy mondta a kör bezárult, hiszen 22 évvel ezelőtt az első Masters-győzelmét követően még ő ölelkezett apjával, most viszont kétgyermekes apukaként fogadhatta a gratulációkat. Sokatmondó volt az is, hogy kik várták a klubház ajtajánál a mezőnyből: ott volt Dustin Johnson, aki maga is Major-győztes, ott volt a fiatal generáció egyik legszínesebb egyénisége és egyik legjobb játékosa, Rickie Fowler, ott volt és várta, hogy gratulálhasson a többszörös Masters-bajnok Bubba Watson – aki később a Twitteren hálálkodott, hogy mindezt élőben láthatta -, a Ryder-kupák során hosszú évek óta az európai válogatott motorjának számító, a Woodsot a múltban többször „megtaláló” Ian Poulter és a sportág első világelsője, a kétszeres Masters-győztes német Bernhard Langer is. Mindenki őt akarta győztesként látni, mindenki azt akarta, hogy sikerüljön a visszatérés, mindenki hollywoodi forgatókönyvről álmodott, aki meg azt mondja, hogy nem, az egyszerűen nem mond igazat. 

A nagy vetélytárs, az évtizedeken át Tigerrel ádáz csatát vívó Phil Mickelson a Twitteren gratulált az évek során jó baráttá vált harcostársnak, kiemelve, hogy a mostani siker méltán kerül majd be a sportág történelemkönyvébe. 

Ami meg a folytatást illeti, garancia nincs arra, hogy Woods újabb Major-sikersorozatba kezd, hiszen egyrészt 43 éves, másrészt a háta kis túlzással időzített bomba. Ugyanakkor az előjelek biztatóak, a forma megvan, Woods még mindig éhes a sikerre, ráadásul a pályák finoman szólva is fekszenek neki. A soron következő két Major közül mindkettő ugyanis olyan pályán kerül megrendezésre, amelyen Woods korábban már nyert. A PGA Championshipnek az a Bethpaga State Park ad otthont, amelyen 2002-ben 3 ütés előnnyel győzött, míg a US Open 2019-es kiírásának az a Pebble Beach-i pálya lesz a házigazdája, amelyen 2000-ben rekordnak beillő 15 ütést vert a második helyezettre. 

És csak úgy mellékesen, a mostani volt Tiger Woods 81. PGA Tour sikere, így már csak egy győzelemre van Sam Sneed 82-es rekordjától....

Tiger Woods Major-győzelmei:
1997 Masters 
1999 PGA Championship 
2000 U.S. Open 
2000 The Open 
2000 PGA Championship 
2001 Masters 
2002 Masters 
2002 U.S. Open 
2005 Masters 
2005 The Open 
2006 The Open 
2006 PGA Championship 
2007 PGA Championship 
2008 U.S. Open 
2019 Masters