Kevés akció, még több spórolás – Ebben a formában zsákutca az F1-es sprintfutam
Publikálva 15/02/2022 - 18:28 GMT+1
Önmagában véve nincs azzal probléma, ha az F1 vezetősége próbál új dolgokat kitalálni, amivel érdekesebbé tehetik a versenyhétvégéket. Annak viszont nincs sok értelme, ha egy alapvetően izgalmas műfajt lecserélnek olyasvalamire, ami csak nagyon szélsőséges esetben tud érdekességet szolgáltatni. Időmérő kontra sprintfutam.
Valtteri Bottas "pole pozícióban", miután megnyerte a Brazil Nagydíj sprintversenyét - Lars Baron
Fotó: AFP
Nem biztos, hogy jó ajtón kopogtat az F1, ha a sprintfutamokban látja a jövőt.
A tavalyi szezon egyik nagy újítása a sprintfutam formátum bevezetése volt, amellyel a hagyományos időmérős rendszerbe próbált némi extra csavart belecsempészni az F1 vezetősége. A három szóban forgó hétvégén – Silverstone, Monza, Interlagos – pénteken rendezték az időmérő edzést, az ott kialakult sorrend alapján rajtolt el a szombati sprintkvalifikáció, amelyért a dobogósok kaptak pontot (3-2-1 arányban), és az ottani végeredmény szerint alakult ki a vasárnapi rajtsorrend.
Maga a koncepció számos ponton küzdött gyermekbetegségekkel, például általános zavart okozott – sokszor még a versenyzők körében is –, hogy ki kapja a hivatalos statisztikák szerint a pole pozíciót: aki a pénteki időmérőn megfutotta a leggyorsabb kört, vagy aki elsőként ért célba a szombat során. Tavaly – nem túl logikus módon – még a sprintkvalifikáció győzteséhez került ez a cím, a pilóták visszajelzései alapján idéntől ezt meg is változtatták.
Az persze, hogy minek nevezzük, hogyan definiáljuk a sprintkvalifikációt (elméletileg az elnevezés is egyszerűsödik 2022-től), statisztikailag melyik kategóriába esik, a legkisebb probléma. Magával a formátummal és a koncepcióval már annál több volt. Akkor, amikor ötletként felmerült, hogy az F1 is alkalmazza valamilyen formában a sprintversenyt, az volt az egyik mellette felhozott érv, hogy egy rövidített verseny nem a spórolásról szólna, és úgy mehetnének a versenyzők, ahogy a csövön kifér.
Hogy aztán a gyakorlatban kiderüljön, valójában a sprintversenyek legalább annyira szólnak a spórolásról, mint a főfutamok, sőt, a gumispórolásnak talán még nagyobb is a jelentősége, mert a rövidebb távon nem fér bele a kerékcsere. Egy olyan versenyen pedig, ahol kiemelten kell figyelni a gumik állapotára, azt sem lehet elvárni, hogy belemenjenek gumigyilkos manőverekbe a pilóták, így az egész egy nagy türelemjáték.
A többségnek az a legfőbb célja, hogy ne veszítsen helyet a sprintverseny során, és ha esetleg valakinek a hibájából adódig egy lehetőség az előzésre, annyival beljebb lesznek vasárnap.
Nyilvánvalóan akadnak olyan versenyzők, akiknek fekszik ez a formátum – akár jobban is, mint az időmérő. Fernando Alonso már nem annyira gyors egy körön, mint a karrierje legelején, viszont a versenyhelyzetekben – főleg a rajt körüli káoszban – kevesen igazodnak ki nála is jobban. De mondhatnánk Sergio Pérezt vagy Lance Strollt azok között, akik az időmérőn nem a legjobbak, viszont a versenytempójuk egészen kiváló.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/11/12/3253166.jpg)
Lewis Hamilton
Fotó: Getty Images
Arra is láttunk már példát, hogy valaki a nagyok közül a mezőny végéről kezdi meg a sprintfutamot, és kénytelen belemenni az akciókba. Brazíliában Lewis Hamiltont sorolták vissza a szabálytalannak minősített hátsó szárnya miatt, a sprintkvalifikáción pedig 15 helyet javítja az 5. pozícióban ért célba, amely elegendőnek bizonyult, hogy a fő versenyt is megnyerje. Ez azonban szélsőséges példa, aligha csinálnak rendszert abból a sprintversenyeken, hogy az egyik fő esélyest a mezőny végéről rajtoltatják.
Normál esetben valószínűbb forgatókönyv, hogy az égvilágon semmi nem történik a rövidebb versenyen, és épp ellenkező hatást ér el az F1, mint ami szándékában áll: sokkal kevesebb akció és izgalom marad a szombatokra. Az időmérő egy jól kitalált és bejáratott formátum, amely a mostani rendszerben mindhárom szakasz végén tartogat izgalmakat – a Q3-ban pedig gyakran jön az utolsó pillanatban valamilyen csattanó, felvezetve a vasárnapi versenyt.
Ezt kiváltani 20+ kör tömény unalomért, nem feltétlenül a legokosabb döntés.
És hogy szinte miért teljesen biztos, hogy unalmas körözgetés alakul ki a sprintekben? Az egyik okról már volt szó: ezen a távon még hangsúlyosabb a spórolás, ami nem kedvez a látványos akcióknak. Ráadásul sokkal többet lehet veszíteni, mint amennyit nyerhetnek egy-egy manőverrel: itt egy előzéssel legfeljebb egy rajtpozíciót lehet nyerni, viszont egy hibát követően villámgyorsan a rajtrács legvégén találhatják magukat. Ha pedig összetörik az autót, annak az egész szezonra nézve hatása lehet.
Az F1-ben meglehetősen szigorú szabályok vonatkoznak a felhasználható alkatrészek mennyiségére. Láthattuk azt az előző szezonban is, hogy még a legnagyobb csapatok is kénytelenek bevállalni büntetéseket az elhasználódott, meghibásodott, elkopott alkatrészek miatt, ha pedig egy balesetben megsérül, mondjuk az erőforrás, garantált a büntetés. Másképp fogalmazva: újabb érv a fokozott óvatosság mellett a sprintversenyeken.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/09/12/3217411.jpg)
Daniel Ricciardo az Olasz Nagydíjon
Fotó: Getty Images
Tavaly még a győztesnek is csak három pont járt, ami végképp nem sarkallta kockáztatásra a versenyzőket; bár elvben lehetséges, hogy a sprintversenyek billentik el a mérleg nyelvét a vb-harcban, az igazán nagy különbségeket vasárnap lehet kiosztani. Idéntől egyébként sokkal bőkezűbb lesz a győztesekkel a sprintverseny, a tervek szerint az első nyolc helyezett szerezhet pontot, a győzelemért pedig nyolc egység jár.
Ennek már nagyobb tétje lehet, főleg akkor, ha netán az egyik esélyes kiesik a sprintversenyben, a másik pedig megnyeri a futamot. Csak nehogy aztán ez sarkallja még kevesebb kockázatvállalásra a mezőnyt.
Lehetséges, hogy a mostani szabályok mentén halálra van ítélve a sprintverseny, és csak akkor lehetne sikeres a formátum, ha a Forma–1 vezetősége változtatna a költségcsökkentésre vonatkozó szándékain. Például ha a sprintversenyeken külön alkatrészeket használnának, és/vagy egységesen olyan gumikat, amelyek komolyabb spórolás nélkül is bírják a távot, máris nagyobb esély lenne arra, hogy némi izgalmat csempésszenek a rövid versenyekre.
Mivel az iráőnyváltás nem valószínű, azt kell mérlegelnie a sportág vezetőségének, megéri-e egy csekély izgalmat ígérő formátumra cserélni azt, ami évtizedek óta jól működik a sportágban.
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés