Kiharcolhatja-e Massa, hogy elvegyék Hamilton 2008-as vb-címét? - A jogász válaszol

A régmúlt idők szezonjaiban a versenyzők, időgép híján a jelenben a vérszagra (világbajnokszagra?) gyűlő éji vad ügyvédek küzdenének ezekért a címekért.

Mi is az apropója a kérdésnek? Néha a verébszárny lebbenésétől is orkán keletkezik. A lebbenést ezúttal (is!) egy 92 éves, nyugdíjas brit úriember szolgáltatta. A Formula-1 egykori teljhatalmú ura, Bernie Ecclestone néhány hónapja tett egy nyilatkozatot. Elismerte, hogy tudott a Renault istálló 2008-as csalásáról: Nelson Piquet Jr. a Szingapúri Nagydíjon utasításra ment a falnak, ami a legnagyobb csalás, amit a versenyrendszerben tenni lehet. Erről mind a jogtulajdonos Bernie Ecclestone, mind akkori harcostársa, a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke, Max Mosley is kellő időben (értsd, nem sokkal a futam után) értesült. A szabály szerint törölni kellett volna a futamot. Ha törlik a futamot, akkor Felipe Massa Ferrari-pilóta nem veszti el az utolsó futamon egy ponttal a világbajnoki címet Lewis Hamiltonnal szemben. De nem törölték a futam eredményét, hanem eltusolták az ügyet. A többi pedig történelem.

Mint ismeretes, egy négylábú is megbotlik. Na, de egy egész istálló? Sőt, egy egész istállórendszert irányító szervezet? Ezeket a kérdéseket teszi fel Felipe Massa, aki a legnagyobb vesztese a csalásnak, hiszen hajszállal vesztette el a vb-címet. És a legnagyobb nyertese lehet, ha bárki kimondaná, hogy csalás történt. Nem is habozott felkeresni ügyvédi csapatok garmadáját. Előkerültek mindazon jogi szakértők, akik a tárgyalóteremben a kőből is tejet tudnak csavarni. Be is köszöntek egy beadvánnyal az F1 ügyvezetőjének és a Nemzetközi Automobil Szövetség elnökének, kártérítést, elismerést, „visszacsinálást” kérve.

Minden szakportál és magára valamit adó szakértő megnyilatkozott az ügyben: Massa csapatának vajmi kevés esélye van megváltoztatni a történelmet. De a nyár legvégén felüdülhetünk a helyzet apropóján, és megvizsgálhatjuk, milyen eljárások jöhetnek szóba egy ilyen helyzetben.

A Forma-1 is egy versenyrendszer, kidolgozott szabályokkal. A szabályokkal szembeni jogorvoslat (vagyis a megtámadás lehetősége) elsősorban a Nemzetközi Automobil Szövetség keretein belül lehetséges. Ezek a lehetőségek elévültek, ami azt jelenti, hogy hiába van az embernek igaza, azokat már nem érvényesítheti a legbelsőbb fórumon.

Felvetődik a cikkekben a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (ismertebb nevén a CAS) eljárásának lehetősége is. Ez a választottbíróság azonban nem bír joghatósággal az ügyben - vagyis magyarul mondva, nem dönthet a vitatkozó felek között -, de az ott dolgozó szakértők esetleges jogi állásfoglalása hasznos lehet a többi fórumon. Ha másra nem, a folyó eljárásokban kedélyjavító beadványként feltétlen használható lenne…

A fentieket Massa és csapata is tudja. Nem is ebből az irányból támadnak. Azzal érvelnek, hogy bár a végeredmény nem változtatható, de mindenki tudja, hogy az nem valós. Massának együtt kell élnie azzal, hogy nem lehet visszamenőleg világbajnok, ami nála erkölcsi kárt eredményez. Ennek az erkölcsi kárnak a megfizetése indokolt. Ki fizessen ez ügyben? Aki a kárt okozta. Ki okozta a kárt? A versenyrendszer, illetve azok, akik tehettek volna valamit a korrekt eredményekért. Vagyis az F1 akkori entitásának jogutódja (volt az F1 minden Bernie Ecclestone alatt, gazdasági társaság, off-shore alapítvány stb.), és a Nemzetközi Automobil Szövetség, amely végső soron „ernyőszervezetként” szolgált.

Pusztán a jegyzőkönyv számára közöljük (itt éppen sok szempontból hipotézis, de erre ne térjünk ki, elvégre ez nem egy unalmas disszertáció, hanem egy nyárvégi könnyednek szánt olvasmány), hogy versenyen elkövetett csalásért büntetőbíróságok eljárását is lehet kezdeményezni. Szinte minden kontinentális jogrendszer külön nevesít sporttal kapcsolatos csalásokat (a doppingtól a fogadási csaláson át a versenybe való belenyúlás különböző tényállásaiig). Emellett a „hétköznapi” csalás esete sincs messze: ha valaki tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart másokat és ezzel kárt okoz. Nem kell különösebb jogérzék ahhoz, hogy egy elcsalt verseny tévedésbe ejthet másokat, és kárral járhat együtt. Főleg olyan költséges sportoknál, mint a Forma-1, ahol a szponzorok pénztárcája szinte kizárólag az eredmények függvényében nyílik. A brazil pilóta szempontjából ez azért nem került szóba, mert a büntetőbíróságon meg lehet büntetni a hibást, de ettől az áldozatnak csak nagyon ritkán térítik meg a kárát.

Massa legfőbb érve, hogy nincs versenyrendszer, ahol ne lehetne a hibákat utóbb korrigálni. Nincs kőbe vésett 100 méteres síkfutás olimpiai/világbajnok, és a Tour de France-győztesek nevei is változnak az évek múlásával. Ha van precedens, akkor azt az autósportban is lehet alkalmazni. Ha már nem lehet/lehetett világbajnok, akkor legalább valaki fizesse meg neki ezért a sérelemdíját. Logikus, amit mond? Igen. Nyerhet-e? Erre majd azok a bíróságok adják meg a választ, amelyek előtt eljárást indít az egykori pilóta. Hogy kiderülhet-e az igazság, és bármilyen módon ki lehet-e köszörülni a becsületes versenyzésbe vetett hit csorbáját, az szintén a jövő zenéje.

Világíthat-e gyertya e zűrzavarban, az komoly kérdés. Sokak számára emlékezetes ez a 2008-as, utolsó körben elvesztett világbajnoki cím. A dolog fonákja, hogy legalább ennyi szurkoló számára emlékezetes, amint Lewis Hamilton ebben az utolsó körben nyerte meg, parádés versenyzéssel az első világbajnoki címét. Kevés olyan Forma1-et szerető ember van, aki ne tudna másik három-négy, de legalább két-három ilyen hajszálon múló eseményt felidézni. Bizonyára mindenki kiforrott állásponttal rendelkezik arról is, hogy ezeket meg kellene-e futtatni egy bírósági eljáráson, vagy sem.