A Horner-ügy: Miért épp most rúgta ki a Red Bull a csapat első számú emberét, Christian Hornert?

Horner azt követően került a botrány középpontjába, hogy a Red Bull egyik női alkalmazottja helytelen viselkedéssel és zaklatással vádolta meg. A cégcsoport belső vizsgálatot indított, hogy kiderítsék, mi történt pontosan a csapatfőnök és a beosztottja között, amely végül Horner számára kedvező eredménnyel zárult. Ezzel úgy tűnt, hogy lezárult a történet – legalábbis ez a része – és maradhat a helyén a Red Bull F1-es projektjének első számú embere.

Annak, hogy a távozására 2025 júliusában kerül sor, nem sok előzménye volt. Horner beszédéből kiderült, a döntés őt magát is meglepte, egyáltalán nem számított arra, hogy egyik napról a másikra távoznia kell a csapattól. Az előző hetek, hónapok hírei alapján talán egy tényező van, ami legalább némi magyarázatot adhat a látszólag hirtelen döntésre: a Max Verstappen és a Mercedes között zajló tárgyalások.

Az egyre biztosabbnak tűnik, hogy 2025-ben nem Verstappen lesz a világbajnok. A holland idén is zseniálisan vezet, egyértelműen kihozza azt, ami az autóban van, ez azonban csak néhány bravúrgyőzelemre és pole pozícióra elegendő. Miután a fejlesztések sem hozták meg a remélt áttörést, előbb vagy utóbb – és inkább előbb – a fókusz a 2026-os autó fejlesztésére irányul, amely tovább növelheti a csapat hátrányát.

Mindez önmagában azonban nem lenne elegendő ok arra, hogy Verstappen más csapatokkal tárgyaljon. 2026-ban ismét teljesen új autókkal versenyeznek, ráadásul nem csak a koncepció változik drasztikusan, de új erőforrások is érkeznek. Vagyis, ha a holland pilóta valóban a váltáson gondolkozik, arra nem a 2025-ös szezon a legalkalmasabb, jövőre ugyanis már abban a tudatban válogathat a lehetőségek között, hogy van némi képe az új éra várható erőviszonyairól.

Egy dolog azonban nyilvánvaló: a Red Bullnak jelenleg sokkal nagyobb szüksége van Verstappenre, mint fordítva. Talán vannak versenyzők, akik jobban megbirkóznának a híresen nehezen vezethető Red Bull-lal, mint ahogyan azt Sergio Pérez, Liam Lawson és mostanság Yuki Tsunoda tették, de nem valószínű, hogy több pontot gyűjtenének a hollandnál. Jelenleg pedig csak Verstappen zsenije menti meg az istállót a teljes szégyentől.

Az egész ügy origója Dietrich Mateschitz 2022-es halála, amivel egy komoly hatalmi harc bontakozott ki a cégcsoporton belül. Az osztrák üzletember tevékenységi körét három részre osztották, a sportos projekteket – köztük a Red Bull F1-es csapatát – Oliver Mintzlaff vette át. Az átrendeződés egyik vesztese Helmut Marko volt, aki éveken át Mateschitz bizalmasának számított, és – legalábbis egyes hírek szerint – ezt Horner megpróbálta kihasználni.

Az így kialakult Horner-Marko ellentét azonban két táborra osztotta az istállót. Az egyik oldalon volt Marko és a Red Bull cégbirodalom osztrák fele, a másik oldalon Horner és a többségi tulajdonrészt birtokló thai tulajdonosok. Nem elhanyagolható szempont, hogy a Verstappen család határozottan Marko mellé állt a kérdésben, a kiállásuk pedig nagy szerepet játszott abban, hogy a szókimondó tanácsadó 2027-ig szóló szerződést kapott.

Ezzel kapcsolatban két elmélet is megjelent, Verstappen mindkettőben központi szerepet tölt be. Az egyik olvasat szerint Horner azért veszítette el a thai tulajdonosok bizalmát, mert attól tartottak, ha nem lépnek időben, a holland versenyző valóban csapatot vált. A másik olvasat némileg pesszimistább: ez alapján ugyanis már meg is egyezett Verstappen a Mercedesszel, és ez volt az utolsó csepp, ami már Horner szövetségesei sem hagyhattak következmények nélkül.

Horner befolyása messze meghaladta a csapatfőnöki pozícióját. Ő volt a vezérigazgató, az erőforrásért felelős részleg vezetője, de 2023-ban jelentős befolyásra tett szert a Racing Bullsnál, és még a marketingbe is volt beleszólása. Ezt látva a The-Race szerint a Red Bull struktúráján belül sokan attól tartottak, hogy az istálló szép lassan Horner személyes projektje lesz, és minden hatalom az ő kezében összpontosul.

2023-ban például komoly viták voltak a cégcsoporton belül, mi legyen az alulteljesítő B-csapattal. Horner két megoldást kínált fel Mintzlaffnak: vagy adják el, vagy bízzák rá az átalakítását. Mintzlaff a második megoldásra voksolt, ezt követően igazolta le Horner a csapathoz Laurent Mekiest és Peter Bayert. A cégen belül azonban sokan voltak, akik azt szerették volna, hogy a Racing Bulls önállóbb legyen, és több hatalmas kapjon a Mekies-Bayer páros.

Horner befolyását azonban nem csak a Racing Bullsnál próbálták csökkenteni. Azon a téren is megoszlottak a vélemények, mennyire szerencsés az a felosztás, hogy a csapatfőnöki teendők mellett még a Red Bull saját motorgyártó projektje is az ő kezében van, és szerették volna több ember között szétosztani a feladatait. A csapatfőnök pozíciója azonban sziklaszilárdnak tűnt – legalábbis amíg élvezte a többségi tulajdonos bizalmát.

Ez az a kérdés, amire a legnehezebb választ adni. A mostani információk alapján nem valószínű, hogy a tavalyi botránya üldözte el a csapattól, elvégre a Red Bull belső vizsgálata során tisztázták az ügyet. A csapatfőnökkel szembeni bizalmat inkább a romló eredmények, a rossz döntések (különösen pilótafronton), a sztármérnökök elvesztése, és nem utolsósorban Max Verstappen bizonytalan jövője ingathatta meg.

Bár a legnagyobb szenzáció kétségkívül a tervezőzseni Adrian Newey átigazolása volt, rajta kívül Rob Marshall is távozott, aki a McLaren technikai igazgatója lett, szemlátomást kiváló eredménnyel. Tavaly elhagyta az istállót Jonathan Wheatley sportigazgató, és ma már a Saubert irányítja csapatfőnökként, míg a vezető stratéga Will Courtenay szintén a McLarenhez szerződhet sportigazgatóként.

Horner ugyan mindvégig azt állította, hogy a távozások nem ingatták meg a csapatot, és változatlanul hisz a csapatában, a Red Bull részvényesei aligha nézték jó szemmel a riválisok erősödését és a saját csapatuk pályán is érezhető gyengülését.