Nem tündérmese, mégis varázslatos a brit evezőspáros olimpiai szereplése

Michael Phelps azzal definiálta újra az emberi teljesítőképesség határát, hogy egy olimpián nyolc számban is aranyérmet szerzett. Usain Bolt megtette ugyanezt azzal, hogy 9.69 másodperc alatt futotta le a száz métert. A brit evezősnő Helen Glover pedig azzal, hogy társával, Polly Swannal a negyedik helyen zárt az éjjel megrendezett női párosok döntőjében. Igen, a negyedik helyen. A pozícióban, amiben egy olimpián a sportolók többnyire a legkevésbé szeretnének végezni. Az ő története nem egy tündérmese, viszont éppen ettől különleges.

Az idén 35 éves Glover ugyanis három gyerek édesanyja, akik közül a fiatalabbak - egy ikerpár - alig másfél éve, 2020 januárjában születtek. A versenyző csak 3 hónappal ezelőtt hagyta abba a szoptatásukat. Innen nézve nem az a szenzáció, hogy negyedik helyet szerzett Tokióban, hanem egyáltalán az, hogy rajthoz állt.

Glover csak idén januárban döntötte el, hogy megpróbálkozik a visszatéréssel, egy olyan folyamat végén, amit utólag „túl jól sikerült karantén (kondi) projektnek” nevezett. A következő hat hónapot álmatlan éjszakák mellett töltötte, ingázva az otthona és a brit evezős válogatott cavershami edzőközpontja között.

Saját céljai mellett nem titkoltan azzal a szándékkal vágott bele a tokiói felkészülésbe, hogy mozgásra inspirálja a hozzá hasonló édesanyákat. Korábban egyetlen nő sem került be szülés után a brit evezős csapatba, nem is beszélve arról, hogy senki még csak megközelítőleg sem tudott ilyen rövid időszakba belesűríteni egy olimpiai felkészülést.

Amikor egy újságíró a versenyt követő sajtótájékoztatón felvetette, megérte-e mindez egy negyedik helyért, Glover válaszával teljesen más oldalról közelítette meg az eredményt:

Az aranyérmet a versenyen az új-zélandi kettős szerezte meg, mögöttük az orosz versenyzők zártak a második, míg egy kanadai duó a harmadik helyen. Utóbbiaktól Glover és Swann mindössze szűk három másodperccel maradtak el a célban, egy jobban sikerült hajrával akár meg is csíphették volna a bronzérmet. Glover szerint azonban nem fog álmatlanul forgolódni az elvesztett tizedek okán agyalva:

Társa, a már szintén 33 éves Swann története egyébként nem kevésbé lenyűgöző. Ő az evezés mellett az évek során orvosi diplomát szerzett, a világjárvány kitörésével pedig önkéntesnek jelentkezett, és a tavalyi év nagy részét a koronavírus elleni küzdelem frontvonalában töltötte. A verseny után elmondta, gondolkozik azon, hogy 3 év múlva Párizsban is rajthoz álljon:

„Talán húzok egy Helen Glovert. Egy évet dolgozom, egy évet kihagyok szüléssel, egy év alatt pedig visszatérek.” – mondta Swann, és egyáltalán nem vagyunk róla meggyőződve, hogy teljesen viccnek szánta.

Elvégre Glover története sem arról szól, amiről egy ember álmodozik. Hanem amire valójában képes lehet. És pont ettől csodálatos.

Forrás: Guardian