96-os átlag, 170-es kiszálló – Van Gerwen ellen is villanna a magyar darts egyik reménysége, Borbély András

Természetesen hatalmas élmény volt az, hogy egyrészt ilyen nagy közönség előtt, ilyen jó közönség előtt játszhattam, és az, hogy még jól is játszottam, még jobban rátett az egészre. Nagyon kettős érzéseim voltak a meccs után, mert egyrészt boldog voltam, hogy így tudtam szerepelni, viszont a meccs végén az a buta hiba a 25-re elég fájó pont. Emiatt csúszott el a végjáték, és ki tudja, ha a döntő leget én kezdhettem volna, mi történik… de összességében, a teljes képet nézve nagyon elégedett vagyok ezzel a teljesítménnyel.

Teljesen még nem sikerült elsajátítanom, ez látszik a meccs végéből is. Csak úgy lehet megtanulni, hogy az ember minél többet ott van, és minél többet játszik ekkora színpadon, ekkora közönség előtt. Ennek nagyon más módja nincs. Nyilván azon leszek, hogy a következő években, vagy akár az évnek a következő szakaszában is tudjak hasonlóan nagy színpadon szerepelni, és még többet tapasztalni erről az egész atmoszféráról, hogy ezek a hibák a jövőben lehetőleg ne történjenek meg újra.

A 2017-es Phil Taylor–Jamie Lewis világbajnoki elődöntőt láttam először a tévében. Már elsőre nagyon megtetszett az a hangulat, ami ott volt, a közönség, ahogy őrjöng, tehát minden magával ragadott az első pillanattól. A döntőt is megnéztem, és lényegében akkor kezdődött az egész. Aztán rá körülbelül fél évre kezdtem el játszani: először csak itthon, majd nem sokkal később, 2018 szeptemberében csatlakoztam Pápán – ahol most is élek – a Pápai Darts Clubhoz, és innen indult el minden.

A lehetőség mindenki számára adott, de vannak feltételei. A darts elég nagy anyagi ráfordítást igényel, ha azt nézzük, mennyi verseny van egy évben, főleg nemzetközi szinten. Nem olcsó egy versenyre kiutazni sem. Emiatt bizonyos szempontból sokak számára limitáltak is a lehetőségek. Nagyon jó háttér kell, akár szponzorok terén, akár más módon, hogy egy játékos el tudjon jutni minden olyan versenyre, ami a fejlődését szolgálja.

Szerintem ez mindenkinél később alakul ki. Az elején nem gondolom, hogy annyira kiemelkedtem volna, hogy rögtön jó eredményeket érjek el, sőt. Az első évben szerintem még a helyi versenyeken sem értem el semmilyen eredményt. Aztán egyszer csak jött egy fordulópont: először helyi versenyeken, aztán közeli városokban, később a magyar bajnokságban kezdtünk versenyezni, és így épült fel ez az egész évről évre, hónapról hónapra. A darts olyan sport, ahol idő kell a fejlődéshez, mint valószínűleg minden más sportban is. Profi játékossá válni nem egyik napról a másikra történik.

Ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen, mindkettő kell. A kettő teljesen összekapcsolódik, és ha az egyik hiányzik, az már nem ideális. Ugyanakkor mind tanulható, és ez is idő kérdése. Jó technikát elsajátítani nem különösebben nehéz, viszont a mentális része sokkal fontosabb dolog, és azt mindenkinek tanulnia kell, még a legjobbaknak is.

Igen. 2022 volt az az év, amikor egyrészt a Missionhöz csatlakoztam, másrészt bronzérmes lettem az ifjúsági Európa-bajnokságon. Az Eb-n ott volt Daryl Fitton, aki a Missionnél már akkor is foglalkozott az ifjúsági játékosokkal. Ő a verseny után odajött hozzám, figyelte a meccseimet, és szerződést ajánlott – itt kezdődött minden. Akkor játszottam először PDC-színpadon is. Onnantól kezdtem el úgy tekinteni a dartsra, hogy ebből majd egyszer valami lehet, és onnantól vettem igazán komolyan az egészet, onnantól kezdtem el a versenyekre is komolyabban készülni.

Nem, semmilyen téren nem számítok még profinak, sem játéktudásban, sem abban az értelemben, hogy csak ebből éljek. Nem titkolt célom viszont, hogy egyszer majd kizárólag ezzel foglalkozhassak. Ez még elég hosszú út, és ennek még mindig csak az elején járok. Ahhoz, hogy valaki profi lehessen, nagyon komoly szintet kell képviselni, és ez jelenleg még távol áll tőlem, de elérhető, és mindent meg is fogok tenni, hogy megvalósuljon.

Szerintem nagyjából a világranglista első 64 játékosa. Lehet, hogy ezzel is sokat mondok, mert van, akinek az élmezőnyben vállalkozása is van a sport mellett, vagy éppen Daryl Gurney ingatlanokkal foglalkozik. Sokan a játék mellett is űznek valamit, amiből pénzük származik.

Abszolút. A Hungarian Darts Trophy selejtezőjében az első meccs volt a legnehezebb a döntő mellett, mert egy döntő mindig nehéz, bárki is az ellenfél. Az első körben Bagi János ellen játszottam, ahol könnyen 4–2-es hátrányba is kerülhettem volna, és az egy hat nyert legig menő mérkőzésen nem jó helyzet. Hála Istennek tudtam hozni a meccset. A magyar mezőny nagyon közel van egymáshoz: kapásból sok játékost lehetne mondani, aki körülbelül egy szinten van, és ha összecsapnak, majdnem 50–50, ki nyer. Ez jó a magyar dartsnak, mert így tudunk fejlődni, egymás ellen és nemzetközi szinten is.

Inkább külön-külön edzünk. Van lehetőség online meccsekre egymás ellen, de az edzés szerves része mindenkinél egyedül zajlik, különböző gyakorlatokkal. Szerintem a leghatásosabb edzés az, amikor az ember egyedül dolgozik egy adott edzésprogram szerint. Monotonnak monoton, hiszen majdnem ugyanazt csinálja az ember minden nap. Nekem sokat segít, hogy zenét hallgatok közben: gyorsabban telik az idő, ad egy plusz lökést, hogy az utolsó fél órát is ugyanazzal a koncentrációval csináljam végig, mint az elsőt. Az is motivál, hogy tudom, miért csinálom: hasznos lesz, és segít a szituációkban.

Konditerembe is járok, heti három alkalommal, és minden nap dobálok természetesen, átlagosan másfél–két órát. Ha olyan verseny jön, ami nagyon fontos – például a Szuperliga-döntő vagy a Hungarian Darts Trophy volt –, akkor ezen emelek. Ilyenkor lényegében ugyanaz az edzés, csak tovább tart. Nem feltétlenül a gyakorlatok számát emelem, hanem a mennyiséget: hosszabb meccseket játszom, vagy többször dobom végig a kiszállós edzéstervet. Nálam ez így néz ki. Nagy átlagban a másfél–két óra elég, hogy azokat a dolgokat, amiket muszáj, át tudjam venni. Nagy hangsúlyt fektetek a kiszállókra, ez a játék legfontosabb eleme, ezt kell a legtöbbet gyakorolni. Sok szituációs helyzetet gyakorlok: 60-tól 100-ig kiszállók, aztán 101-től 170-ig. Van például a 121-es játék, ahol 121-től 170-ig kell megoldani a kiszállókat meghatározott számú nyílból, mondjuk hat nyílból. Szoktam robot ellen 501-es meccseket is játszani.

Pontos számot nem tudok mondani, de 100 fölött volt – 100–103 körül –, rövidebb, négy nyert leges meccsen. Ha azt nézzük, milyen volumenű versenyen született a Woodhouse elleni átlag, akkor még ha nem is ez a legmagasabb, erre vagyok a legbüszkébb: olyan környezetben született, ahol még nem vagyok otthon, nem játszhatok minden nap, és így ez még inkább felértékelődik.

Rengeteget. Szerintem minden dartsos álma, hogy egyszer az Ally Pallyben játszhasson. Ha ez megvalósulna, hatalmas dolog lenne számomra: mióta elkezdtem, ez a legnagyobb álmom, amire eddig gondolhattam. Magabiztosnak érzem magam a játékban és az edzésben is, úgyhogy ugyanúgy készülök, mint az utóbbi hetekben.

Jó kérdés. A sztárok kiemeltek, tehát őket alapból nem is kaphatnám elsőre, ha úgy alakulna. Ha választani kellene, Michael van Gerwent választanám, mert mióta dartsozom, ő a példaképem. Olyan játékos, aki ellen mindenki kicsit másképp áll fel, még ha most nem is a legjobb formáját hozza.

Ez sok mindentől függ. A világbajnoki mezőnyben kis túlzással mindenki képes olyan játékra, amivel bárkit megverhet. Függene attól, kit kapok ellenfélnek, és attól is, hogyan játszom. Ha azt a játékot tudnám hozni, mint Woodhouse ellen, az első körben sokak ellen elég lehetne, de bárki tud bármikor ugyanígy vagy jobban játszani. Nem biztos, hogy jó ezen gondolkodni. Már az is hatalmas dolog, ha valaki magyar játékosként ott van, és ha még meccset is nyerne, az szenzációs lenne. Én a legjobbakat remélem: szeretnék ott lenni, élvezni, és a legjobbamat hozni. Aztán meglátjuk, ez mire lehetne elég.

Igen, mindenképpen ott leszek. Az elmúlt két évben is voltam, sajnos egyik sem sikerült úgy, ahogy terveztem. Nyilván hatalmas löketet adna egy jól sikerült torna, vagy ha összejönne a vb-kijutás. Ha a Q-Schoolon is jó játékot tudnék nyújtani, szép eredmények jöhetnek, de a mezőny nagyon sűrű, főleg a teteje. Azokat a játékosokat megverni és kártyát szerezni hatalmas dolog lenne, és jelenleg számomra nem reális cél. Mindent megteszek érte, hogy összejöjjön, de tisztában vagyok vele, hol tartok most, és hol van az a szint, amit egy Tour-kártyás képvisel. Még idő kell, hogy azt a szintet konstans módon és hosszan tartsam, ne csak egy-egy meccsre.