A klímaváltozás a sírollert be-, a közép-európai versenyeket pedig kiviheti a biatlon-világkupából

Évről-évre egyre nehezebb dolga van a különböző téli sportok világkupa-állomásait szervező csapatoknak, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy a klímaváltozás miatt alig van elegendő hó a pályák beterítésére. Nézőként már hozzászokhattunk az olyan síugró versenyekhez, amelyeken épp csak azon a területen van némi hó, ahova az ugrók érkeznek, a stadion környéke azonban teljesen hómentes. Ugyancsak ismerős kép lehet, ahogy az alpesi sízők a Zágráb melletti lejtőn próbálnak valahogy a léceiken maradni a latyakos, lassú és borzasztóan mély hóban.

A jelenség természetesen a biatlont sem kerüli el.

Manapság már nem kelt különösebb feltűnést, ha egy biatlon világkupa-fordulónak otthont adó helyszínen épp annyi hó akad, ami elegendő arra, hogy a pályát behavazzák. A helyzet javulni aligha fog, legalábbis tendencia szintjén semmiképpen, a Nemzetközi Biatlon Szövetség (IBU) ezért arra szánta el magát, hogy felméri a lehetőségeit.

A nemzetközi szervezet az Innsbrucki Egyetemmel karöltve 38 helyszín példáján keresztül vizsgálta, hogy az egyes pályáknak milyen kilátásaik lehetnek 2050-ig. A kutatás átlagosan 1.7 Celsius-fokos felmelegedéssel számolt 2030-ig, a következő húsz évre pedig 3.1 °C-os átlaghőmérséklet emelkedéssel kalkulált. A biatlonpályák jövőjét firtató kutatás a melegedés mértéke mellett olyan tényezőket vett figyelembe, mint a természetes hó meglétének lehetősége, a hó előállítás, hóraktárak, valamint, az esztétika oltárán is áldozva, egy havas látkép meglétének lehetősége.

A kutatás eredményeit látva, ha nagyon pozitívan akarjuk szemlélni a helyzetet, az mindenképpen kijelenthető, hogy nincs olyan vizsgált helyszín, ahol ne lehetne 2050-ben is versenyt rendezni. Igaz, és itt jön az elmaradhatatlan, de mindez a legtöbb helyen csak jelentős hóelőállítási kapacitás, valamint nagy befogadóképességű hóraktárak megléte esetén képzelhető el.

Ha az eredményeket tovább árnyaljuk, a helyzet még inkább elkeserítővé válik.

A tanulmány szerint már rövidtávon, 2030-ig számolhatunk azzal, hogy nem minden olyan pálya fog tudni megfelelni a verseny lebonyolítási követelményeknek, amely ma még tudja teljesíteni azokat. Mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a pályák biztosan kiesnek a körforgásból, csupán azt, hogy a helyi szervezőknek extra erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megfelelő hóelőállítási kapacitással rendelkezzenek, így csökkentve a versenyek megrendezésére leselkedő veszélyt.

Az IBU-nak rövid- és középtávon egyaránt jelentősen bele kell nyúlnia a versenynaptárba, jó néhány helyszín egyébként is ingatag hóhelyzetére rossz hatással van az időzítés is. Ezen a ponton kerülnek be a képbe a népszerű közép-európai világkupa-állomások, amelyek rendszerint december-január folyamán látják vendégül a mezőnyt.

Robert Steiger, az Innsbrucki Egyetem professzora szerint az ő helyzetük az, ami a legtöbb aggodalomra ad okot:

Ebbe a körbe elsősorban Annecy, Nove Mesto, valamint a két németországi helyszín, Oberhof és Ruhpolding tartozik. Utóbbiak esete azért is különleges, mert a biatlon marketingereje hagyományosan Németországban a legerősebb, az IBU, és a világkupa tehetős szponzorainak jelentős része is innen érkezik, ezért aztán a sportág elemi érdeke, hogy ezek a versenyek hosszú távon is a világkupa körforgásának tagjai maradjanak.

Az oberhofi szervezők ennek érdekében már hivatalosan is kérvényezték, hogy az ottani verseny, amelyet általában a karácsonyi szünetet követően, azaz január elején rendeznek, kerüljön át a szezon utolsó harmadába, azaz a világbajnokság (esetleg olimpia) utáni időszakra, a február végi-március eleji idősávba. Az IBU részéről, bár hivatalos jóváhagyásról vagy elutasításról még nem tudunk, mutatkozhat hajlandóság a kérés elfogadására, egyelőre annyit tudunk, hogy a jövő évi versenynaptárat a februári, lenzerheidei világbajnokság során ismertetik majd.

A tanulmány másik megállapítása az, hogy a skandináv, valamint az ázsiai helyszínek jóval kevesebb kockázatot hordoznak magukban, mint a közép-európai pályák. A skandináv régiót jelenleg Kontiolahti és Oslo képviseli, míg a svédországi Östersund is rutinos házigazdának számít, igaz, a jelenleg futó szezonban nem rendez világkupa-állomást.

Ázsia viszont, annak ellenére, hogy a hóhelyzet szempontjából biztonságos vidéknek számít, egyelőre nem érdeklődik a biatlon világkupa iránt. Az IBU sportigazgatója, Daniel Böhm elmondta, a 2030-ig terjedő időszakra egyetlen ázsiai helyszín sem pályázott, ami azért furcsa, mert szóba jöhető pályából jónéhány akad arrafelé.

Ott van például a legutóbbi két téli olimpiának otthont adó Phjongcshang és Peking, valamint a 2025-ös téli Ázsia Játékokra épült biatlonaréna Harbinban. Alapvetően szóba jöhetne még a két távol-keleti orosz helyszín, Hanti-Manszijszk és Tyumen, de ez utóbbiak visszatérését a világkupába jelenleg blokkolja az orosz-ukrán háború miatt Oroszországgal szemben élő tiltás.

Amíg azonban Ázsia felől nincs érdeklődés a biatlonra, maradnak az innovatív megoldások. Ilyen intézkedés lehet a jövőben újabb magaslati helyszínek versenynapárba integrálása, a versenyek centralizálása, azaz a helyszínek közötti távolság csökkentése, valamint egy általánosságban véve mindinkább fenntartható és klímatudatos szervezői hozzáállás.

Utóbbira akad is már egy élő példa, a világkupa-versenyeknek otthont adó helyszínek ugyanis már most is egy egyeztető testületbe tömörülnek, ahol tapasztalatot cserélhetnek egymással például a hóelőállítás, vagy épp a hó nyári tárolásának praktikáit illetően.

Ha pedig nincs hó, akkor alternatív megoldásként egyre inkább figyelembe kell venni a síroller beemelését a biatlonba. Az IBU a következő három évben erre már tesz is egy kísérletet, Ruhpoldingban ugyanis bejelentették, hogy 2025-2027 között minden év októberében rendeznek egy bemutató versenyt a müncheni Olimpiai Parkban.

A versenyen a világkupa-mezőny elitjének részvételére számítanak, a hangsúly pedig a nézők szórakoztatásán lesz, világkupa-pontokat egyelőre még nem osztanak majd. Igaz, figyelembe véve a fent taglalt időjárási körülményeket, könnyen lehet, hogy középtávon egyre inkább hozzá kell szoknunk, hogy ilyen körülmények között is éles versenyeken figyelhessük a világ legjobbjait.

Forrás: Sportschau