Nyomokban emlékeztet csak a télre a Ruhpoldingi biatlon aréna

Anélkül, hogy mélységében kezdenénk el kivesézni a témát, egyvalamit szögezzünk le: a klímaváltozás a szemünk előtt zajlik, ennek megnyilvánulása pedig, főleg a téli sportok esetében, évente hangsúlyosabb. Ma már nem lepődünk meg különösebben akkor, ha a síugró világkupa nyitóversenyét Lengyelországban hó nélkül rendezik meg, vagy Zágrábban nagy nehezen sikerült csak összekaparni annyi havat, hogy a kétfutamos műlesikló világkupa versenyből legalább az egyik futamot meg tudják tartani.

Mindez a biatlonra is igaz, a világkupa mögött a másodosztálynak számító IBU Kupában már két versenyhétvégét is a lehető legprózaibb ok, nevezetesen a hó hiánya miatt kellett elhalasztani. De a világkupa helyszínek sem állnak jobban, a 2022/2023-as szezonban már versenyt rendező helyszínek közül egyedül az idényrajtnak otthont adó Kontiolahtiban nem voltak “hógondok”, Hochfilzenben, Annecy-ben és legutóbb Pokljukában is hagyott maga után kívánnivalót a pálya állapota.

Még a fentieknél is siralmasabb állapot vár a mezőnyre Ruhpoldigban, ahol, szerethetik a németek akármennyire is ezt a sportágat, az időjárás viszontagságaival még ők sem tudnak dacolni. A Németországból érkező hírek szerint ugyanis, bár jelen állás szerint mind a hat futamot megrendezik szerda és vasárnap között, csodálatos hófödte tájra igazából senki se számítson.

Természetes hóból ugyanis Ruhpoldingban nem, hogy elegendő nem áll rendelkezésre, hanem úgy általában véve nincs. A hőmérséklet kora tavaszt idézi, bőven pluszos, az eső gyakran esik. A körülmények mindenre emlékeztetnek, csak épp a télre nem. Még jó, hogy a németek azért rutinos biatlon verseny szervezők, és infrastruktúrájuknak köszönhetően merhetnek nagyot álmodni.

A tavaly “legyártott” műhavat ugyanis gondosan bepakolták a cirka tízezer köbmétert is eltárolni képes raktárukba, aminek köszönhetően most van a helyszínen annyi hó, hogy a nagy zöld mezőbe húzzanak egy fehér csíkot, ami jelen esetben a pályát, a lőteret, és a büntetőkört fogja kijelölni. Kimondani és leírni egyaránt furcsa, de egy biatlon világkupa helyszínen manapság már óriási kincsnek számít a hó, Ruhpoldingban pedig egy fokkal méginkább vigyázni kell rá, mert Oberhofban is számítanak a “tavalyi hóra” a világbajnoki pálya kijelölésénél.

“Szörnyű ez a helyzet, a szívem szakad meg, ha meglátom, hogy a természet úgy viselkedik januárban, mintha csak tavasz lenne.” – mondja a német biatlon jelenkorának legnagyobb ásza, a Pekingben olimpiai bajnoki címet nyerő, mellesleg Ruhpolding környékén élő Denise Herrmann-Wick.

Minderre, jelen állás szerint, a világkupa futam idején nincs esély, az előrejelzések tíz fok körüli hőmérsékletet, és esőt is jósolnak a hétvégére. Mondani sem kell, alapvetően egyik sem tesz jót a kincsként dédelgetett, a tárolóban a nyarat is túlélő hónak.

Mark Kirchner, a német férfi válogatott szövetségi kapitánya sem volt elragadtatva attól, ami Ruhpoldingba érve fogadta, de ahogy elmondta, ez a helyzet minden csapatot egyformán sújt.

Ruhpoldingban már szerdán, a férfiak 20 km-es egyéni indításos futamával kezdetét veszi az eheti világkupa forduló, amelyet csütörtökön a hölgyek 15 km-es futama követ. Pénteken a férfiak-, szombaton a hölgyek váltó versenyét rendezik, a hétvégét vasárnap pedig két tömegrajtos futam zárja.

Forrás: sportschau.de