A férfiaknál ezúttal nem két norvég, hanem két francia versenyző párharcáról lehet beszélni (legalábbis egyelőre), míg a női mezőnyben ugyan idén is jelenleg norvég viseli a sárga trikót, egyre inkább ott liheg a nyakában egy svéd „futógép”. Mindemellett érdemes kiemelni egy olyan országot is, amely a szezon eddig eredményeinek láttán ismét betörhet a sportág elitjébe.

1. Jacquelin és Fillon Maillet – végleg kitörnek Fourcade árnyékából?

Az új szezon előtt nagy várakozás előzte meg férfi vonalon a francia sílövők teljesítményét, de valószínűleg arra saját szurkolóik és a csapat háza táján sem sokan számítottak, hogy két versenyzőjük is komolyan harcban szállhat majd a nagy kristálygömbért.
Ruhpolding
Szabálymódosítást követelnek a norvégok a férfiváltó eltévedt lövéseit követően
20/01/2022 16:25
Mi több, Émilien Jacquelin és Quentin Fillon Maillet állnak az összetett világkupa első két helyén, előbbi pedig mindössze két pontocskával előzi meg három évvel idősebb honfitársát. Fillon Maillet-t már az idény előtt Johannes Thingnes Bø egyik legnagyobb kihívójaként tartották számon, ugyanakkor úgy tűnik, Jacquelin is egyre inkább a kiegyensúlyozottság mezején lépked, hiszen a nyitóversenyes 35. helyét leszámítva mindig ott volt eddig a legjobb tíz között.

A francia biatlonosok elvitték a show-t a férfiak tömegrajtos futamán

Különösen a legutóbbi, Annecy-Le Grand-Bornandban zajló vk-forduló volt emlékezetes mindkettejük számára, hiszen hazai közönség előtt egyaránt versenyt nyertek, a tömegrajtosban ráadásul ők csaptak az első két helyen a célba. Érdekes, hogy ez volt Jacquelin első olyan egyéni győzelme a világkupában, ami nem jelentett egyben világbajnoki címet is számára (a tavalyi szezonban Pokljukán, a tavalyelőttiben Antholzban nyert aranyat a vb-n, melynek versenyei a biatlonban hagyományosan a világkupába is beleszámítanak).
Eddig a nagy versenyek embereinek képében tetszelgett, ha viszont megnyerné az összetett világkupát, azzal végleg a sportág legnagyobb klasszisai közé emelkedne. Fillon Maillet-nek ezzel szemben eddig nem jött ki a lépés a világversenyeken, azonban mivel az elmúlt három szezonban egyaránt a vk-tabella 3. helyén zárt, ha ő lenne az első francia összetett győztes Martin Fourcade óta, nyugodt szívvel lehetne őt mondani a legendás biatlonos öröksége továbbvívőjének, még ha esetleg a pekingi téli olimpián sem jönne össze neki a hőn áhított egyéni aranyérem.

2. A „kis Öberg-lány oktat a pályán, és lassan a nagy kristálygömbért is harcba szállhat

A női mezőnyben is láthattunk nem egyszer olyat az utóbbi években, hogy valaki kiemelkedik sífutásban a többiekhez képest, de amit eddig ebben az idényben Elvira Öberg művel a pályán, az valami egészen brutális. Félelmetes gyorsaságát viszont sokáig nem tudta győzelemre váltani, ugyanis a lőtéren rendre bizonytalankodott.
A franciaországi üldöző- és tömegrajtos versenyeken ugyan szintén egyaránt elkövetett két-két lövőhibát, ekkor már ez sem állíthatta meg abban, hogy megszerezze karrierje első egyéni vk-sikereit, amellyel rögtön komoly ellenlábasa lett Marte Olsbu Røiselandnak az összetett világkupában.

"Egy álom vált valóra!" - Elvira Öberg megszerezte élete első vk-győzelmét, testvére a harmadik lett

Öberg 30 pontra közelítette meg a norvég klasszist, kérdés, hogy a még mindig csak 22 éves versenyző a közel három hetes szünet ellenére tudja-e ott folytatni Oberhofban, ahol Annecyben abbahagyta. Ha igen, akár még nagyobb dominanciába is fullaszthatja a női világkupát, mint az előző télen Tiril Eckhoff. De azért erre a forgatókönyvre még korántse vegyünk mérget.

3. Christiansen egyelőre a norvégok új vezére

A 2021/22-es idény előtt sokan találgattak a sportág berkein belül, hogy vajon újra olyan nagy kihívója tud-e lenni Johannes Bønek az előző szezon nagy felfedezettje, Sturla Holm Laegreid. Ezzel szemben három fordulót és kilenc egyéni versenyt követően nemcsak a norvég „mesterlövész”, hanem a háromszoros összetett címvédő honfitárs sem tartoznak jelenleg a nagy kristálygömbért folytatott versengés elitszereplői közé.
Sőt, jelenleg házon belül is olyan kihívójuk akadt, aki állandósítani tudta már szezon előtt is hangoztatott kiváló formáját. Vetle Sjaastad Christiansenről van szó, aki közel sem tartozik már a fiatal versenyzők közé a maga 29 életévével, mégis egyelőre messze legerősebb vk-szezonját teljesíti. Ha pedig a világkupa ponttáblázatára tekintünk, ott bizony jelenleg ő a legjobb norvég a maga 3. helyével, csupán 24 egységgel lemaradva az éllovas Jacquelin mögött.
Ez igencsak nagy előrelépés az előző télhez képest, amikor többségével még a váltóba sem fért be, bár a szlovéniai világbajnokságon speciál pont igen, ahol befejező emberként hozta be a norvég egységet az aranyérmes pozícióban. Amennyire betonbiztos a lőtéren (fekvő testhelyzetben 93, állóban 89%-os) és emellett futásban is olykor kifejezetten erősen teljesít, egyfajta sötét lóként bőven benne lehet a pakliban, hogy a februári olimpián egyéniben is megszerezheti az első sikerét egy nagy világversenyen.
A csapatban ugyanakkor nemcsak ő okozhat esetleg meglepetést Pekingben, mivel a norvégok ismét erős összteljesítményt nyújtanak, még ha nem is alakították házi bajnoksággá a világkupát, ahogy azt egyesek jósolták. Már öten is dobogóra állhattak közülük ebben az idényben, például az évek óta nagy tehetségnek tartott, ugyanakkor már három szívműtéten is átesett Filip Fjeld Andersen is, de szintén érdemes figyelni a fiatalok közül arra a Sivert Guttorm Bakkenre is, aki háromszor is befért már a legjobb tíz közé. A rutinosabbak közül pedig nem szabad megfeledkezni Tarjei Børől, aki jelenleg jobban is áll testvéréhez képest az összetett pontversenyben (6.), és már kétszer is ünnepelhetett idén a pódiumon.
És ha már Johannes Bø, Annecyben ő is kezdett életjeleket mutatni, január óta az első egyéni győzelmét szerezte a sprintversenyen aratott sikerével. Ugyanakkor a lövészetei továbbra is nagyon ingadozók (főleg a fekvők), a pályán pedig abszolút nem olyan lehengerlő, ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk, így a lövőhibái is nagyobb súllyal esnek latba. Kérdés, hogyha az újévben sem tud konstansan a győzelmekért csatázni, elengedi-e a sorozatban negyedszerre megnyert nagy kristálygömb esélyét, és inkább kihagy néhány versenyt cserébe azért, hogy az olimpiára a lehető legjobb formába kerülhessen.

4. Eckhoff elengedte a címvédést, Røiseland léphet a helyébe

A nőknél is érdekesen alakulnak egyelőre a norvég csapaton belüli erőviszonyok. Tiril Eckhoff egészen fenomenális idényt zárt az elmúlt télen, 13 versenyt is megnyert annak ellenére, hogy igencsak gyengén indította azt a szezont.
Ez volt a helyzet az idei világkupát illetően is, azonban ezúttal a folytatás sem akart úgy összeállni neki, és ezúttal a régi, kiszámíthatatlan önmagát sem idézi abból a szempontból, hogy még csak megvillanásai sem nagyon voltak az eddigi három vk-állomáson. Az üldözéses és a tömegrajtos versenyszámban már nem is állt rajthoz a legutolsó, franciaországi hétvégén, ami annak a jele, hogy nem szerette volna tovább mélyíteni a kétségeit, és inkább minél előbb edzésekkel próbálja magát valahogyan formába hozni. Az olimpiáig pedig végül is még van bő egy hónap, ami ugyan nem is sok, de nem is annyira kevés idő.
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Eckhoffnak már nincs miért az összetett világkupa újabb megnyerésére koncentrálnia, amit a pontok is megerősítenek, hiszen már majdnem 300 egységgel van lemaradva Marte Olsbu Røiseland mögött. A szintén nagynevű honfitárs ugyan szintén nincs kirobbanó futóformában, a lőtéren nyújtott teljesítménye egészen lenyűgöző (mindkét testhelyzetben 90% fölött van), ami szenzációs utolsó köreivel kiegészülve már három győzelmet is eredményezett neki ebben a szezonban.
Roiseland tavaly nagy célként tűzte ki a nagy kristálygömb megszerzését, akkor második lett Eckhoff mögött, akinek dominanciája mellett kicsit az árnyékába is került. Most a címvédő és Ingrid Landmark Tandrevold gyengélkedése révén ő lett toronymagasan a norvég női csapat elsőszámú versenyzője, akinek van töménytelen, szám szerint 10(!) darab világbajnoki címe, olimpiai aranyérme viszont még nincs. Ráadásul ő már a 30+-os korosztályt erősíti, így az ötkarikás álom megvalósítására talán ez a szezon az utolsó esélye, ellentétben a lehetséges összetett sikerrel. Ugyanakkor ha továbbra is ilyen kiegyensúlyozott tud maradni, mindkét nagy címet már ezen a télen elérheti, amellyel végérvényesen a sportág halhatatlanjai közé kerülne.

Marte Olsbu Røiseland

Fotó: AFP

5. Fehérorosz és finn felemelkedés

Mindkét nemzetnél egy-egy klasszis biatlonos vonult vissza az elmúlt években, egyaránt női fronton, akik után egy ideig nagy űr keletkezett. Persze nagyon nem is könnyű olyan kaliberek mellé felnőni, mint Darya Domracheva és Kaisa Mäkäräinen. Előbbi utolsó nagy dobása a váltóval szerzett olimpiai aranyérem volt a 2018-as phjongcshangi játékokon, amely óriási szenzáció volt, ugyanakkor nagy szerepe volt benne az időjárásnak is.
Abból a négyesből már csak egy versenyző maradt meg, Dzinara Alimbekava, aki már a tavalyi szezonban szintet lépett, idénre pedig még kiegyensúlyozottabbá vált, olyannyira, hogy úgy áll a világkupa 3. helyén, hogy még csak dobogót sem szerzett. Ráadásul most már nem is egyedül viszi a fehéroroszok zászlóshajóját, ugyanis ott van mellette már az a Hanna Sola is, aki februárban még nagy meglepetésre szerzett világbajnoki bronzérmet sprintben, az idei világkupára viszont egy csapásra az egyik legerősebb futóvá vált, miközben a lőtéren talán még többet lépett előre. Ennek eredménye, hogy Hochfilzenben megszerezte karrierje első vk-győzelmét, és további két dobogót is szerzett az eddigi fordulók során, amelyeknek köszönhetően a tabella 5. helyén áll, és csak hét ponttal van elmaradva Alimbekavától.
Azonban nemcsak a hölgyek, hanem az urak táborában is észre vetették magukat kimagasló eredményekkel a fehéroroszok, mondjuk leginkább egyszemélyben Anton Smolski, aki összetettben a teljesen váratlan 8. pozíciót foglalja el. Ez annak köszönhető, hogy az annecy-i tömegrajtos versenyt leszámítva az utóbbi hat versenyen egyaránt a legjobb 6 között zárt, ami mutatja, hogy a hochfilzeni sprintversenyen szerzett bravúros dobogója nem a véletlen műve volt. Ráadásul érdekes módon ő is még csak 25 éves, akárcsak Alimbekava és Sola, tehát mindhármójuk előtt még sok minden állhat, kilátásba helyezve ezzel a fehérorosz biatlonsport újabb felvirágzását.
A férfiaknál legalább ennyire, ha nem még nagyobb meglepetés a finn Tero Seppala eddigi teljesítménye, aki a korábbi szezonokban alig jegyzett top20-as helyezést, most pedig már hatszor is ott zárt az eddigi kilenc egyéni verseny során. Az üldözéses versenyszámban pedig belekóstolhatott a nagyfiúk csatájába, ahol jól is állta a sarat, melynek eredménye egy fantasztikus 5. és 8. hely lett. Az összetett pontversenyben is az előkelő 16. pozícióban található, ha pedig ugyanúgy egy-két versenyen ennyire a tűz közelébe tud kerülni, lehet épp Pekingben jön majd ki neki úgy a lépés, hogy megszerezheti azt az olimpiai érmet, ami a legendás honfitárs Kaisa Mäkäräinennek soha nem sikerült. Persze az tényleg maga lenne az égbekiáltó szenzáció, de hát már az idei biatlonszezon eddigi történései is okoztak megannyi meglepetést.
Ruhpolding
Zsinórban negyedik üldözéses versenyét nyerte a vk-éllovas Fillon Maillet
16/01/2022 15:58
Ruhpolding
A teljes mezőnyt állva hagyta a norvég lány, már hatból négy futam a mérlege
16/01/2022 13:31