Másik liga

Mondhatni, olimpiai formában versenyzett az oroszból lett szlovák hölgy, hiszen közel s távol senki sem volt, aki meg tudta volna szorongatni. A világkupa címvédője, Laura Dahlmeier tetemes, közel 40 másodperces hátrányt kapott tőle, pedig a német is hibátlanul lőtt. A kétszeres sprint olimpiai bajnok Kuzmina hasonló produkcióval állt elő egy hete Hochfilzenben, bár akkor lecsúszott a dobogó tetejéről. Egy napra rá viszont győzött az üldözésesben, így Kuzmina duplázni tudott, és nincs kizárva, hogy szombaton megszerzi élete első mesterhármasát. „Mindig boldogság győztesnek lenni – fogalmazott a verseny után –, különösen, amikor a rajttól kezdve minden tökéletesen működik. Nagyon fontos volt a hibátlan lövészet, mert jók voltak a körülmények a lőtéren. Ez a típusú hó azonban nem az én stílusomnak kedvez, ezért nagyon hálás vagyok a csapatomnak, hogy ilyen jó síléceket kaptam tőlük. Igazából ennek köszönhetem a sikert.

Ami Laura Dahlmeiert illeti, úgy döntött a mezőny végéről rajtol, ami miatt Kuzmina sokáig nem érezhette a győzelmét biztonságban. „Kihagytam Östersundot – mondta Dahlmeier – nem először a pályafutásom során. Nagyon jó érzés ismét dobogón lenni. Múlt héten azt mondogattam, hogy lépésről lépésre kell ismét felvenni a ritmust, nem lehet rögtön rátalálni a helyes útra. Miután megnyertük Hochfilzenben a váltót, már éreztem, hogy jó úton járunk. Még nem vagyok 100 százalékos állapotban, de egyre jobb formában érzem magamat.

Közel négy év után állhatott fel újra a dobogóra Vita Semerenko, aki egyéni számban utoljára éppen Szocsiban ért el hasonló eredményt. Azóta megszületett a kisfia, és teljes erőbedobással készül az újabb ötkarikás játékokra. „Az edzőmnek vagyok hálás – kezdte az interjút Semerenko. – Sosem fogom elfelejteni a legelső edzést a szülés után, akkor azt mondta nekem, ha nem próbáljuk meg, sohasem fogjuk megtudni, mi történt volna legközelebb. Nagyon szorongtam a visszatérés miatt, de megértettem, hogy senkinek sem lenne könnyű ennyi idő után visszatérni a pályára. Hálás vagyok a férjemnek is, aki szüntelenül támogatott engem, és mindvégig mellettem állt.

(Vörös Csaba)