Johannes Boe is aranyos

Ő lett a negyedik norvég, aki 20 kilométeren olimpiát nyert, Halvard Hanevold (1998), Ole Einar Björndalen (2002) és Emil Hegle Svendsen (2010) után. „Nagyszerű érzés – mondta Boe –, ha egy szóval kellene leírnom, akkor: csodálatos. De az ember annyi és olyan jelzőt mondhat erre az érzésre, amennyit csak talál.” Azok után, hogy Martin Fourcade kétszer rontott az utolsó sorozatában, megnyílt az út a kiválóan futó ifjabbik Boe fivér előtt a siker felé. „Ez egy ajándék volt Martintól – ismerte el a fiatal norvég. – Ha csak egyszer hibázik, akkor ő a győztes. Csupán egy hajszállal voltam nála gyorsabb, éppen annyival, hogy ez a nap az enyém legyen.”

A kétszeres világbajnok szlovén Jakov Fak, 2010-ben még horvát színekben szerzett olimpiai bronzérmet a sprintben. Mostantól olimpiai ezüstérmesnek is mondhatja magát. „Akár egy tündérmese, olyan ez az egész – mondta örömittasan. – Az álmom vált valóra, mert Szocsiban beteg voltam a játékok előtt, és arra gondoltam, hogy majd a tömegrajtosban szerzek érmet, de csak a negyedik lettem. Most is sokszor küzdöttem betegséggel, mindig rám tört valamilyen nyavalya. Az, hogy el tudtam kezdeni az idényt, már fél győzelem volt a számomra. Jött pár jó eredmény az idény elején, de összességében még nem éreztem magamban az erőt. Úgyhogy nagyon elégedett vagyok ezzel az ezüsttel.”

Az osztrák Dominik Landertinger ért célba a harmadik helyen, és ez már a harmadik olimpiája sorozatban, amikor érmet tudott szerezni. Mivel az idény első felét kihagyta hát műtét miatt, még inkább felértékelődik a produkciója. „Hihetetlenül nehéz időszakon vagyok túl – nyilatkozta az osztrák veterán. – Másfél éve kezdődtek a nehézségeim, ősszel megműtöttek, ezért két és fél hónap késéssel tudtam csak elkezdeni a felkészülést, de a formám sehogy sem állt össze. Most először éreztem azt, hogy jó úton járok. Fantasztikus verseny volt.”

(Vörös Csaba)