Született váltóspecialista, aki akár még fényesebbé teheti az olasz biatlonsport jövőjét

A nőknél sem számíthattak feltétlenül kiemelkedő télre, hiszen az előző két idényben Lisa Vitozzi igencsak küszködött, az pedig kérdés volt, hogy Dorothea Wierer a hőn áhított egyéni olimpiai érem megszerzését követően mennyi motivációt őrzött meg a karrierje folytatására, pláne hogy úgy tűnt, már ő is túl van pályafutása legszebb napjain. Nos, az elmúlt két világkupa-fordulón, Ruhpoldingban és Antholzban mindkét klasszis újra versenyt nyert, az összetett pontversenyben pedig a harmadik és a negyedik helyet foglalják el.

Ugyanakkor a férfiaknál talán még meglepőbb, hogy idén is van egy topversenyzőjük Tommaso Giacomel személyében. Ez különösen megnyugtató lehet az olasz szakvezetésnek azok után, hogy az egyéniben világbajnok és olimpiai érmes Dominik Windisch bejelentette visszavonulását a tavalyi szezon végén, az elmúlt évek elsőszámú versenyzőjeként számon tartott Lukas Hofer pedig sérülés miatt kénytelen volt kihagyni az eddigi versenyeket.

Giacomel jelenleg a 14. helyet foglalja el a világkupában öt darab top7-es helyezést szerezve, és minden bizonnyal már első egyéni vk-dobogójára sem kell sokat várnia. A hozzá hasonlóan 22 éves Didier Bionaz szintén a harmadik teljes szezonját futja a legjobbak között, és ugyan ő inkább még a top30, top40-be kerülésért küzd az egyes versenyeken, a váltóban ő is nem egyszer erőn felül teljesít. Az alapvetően is rendkívül fiatal csapatban az elmúlt héten egy új név mutatkozhatott be, akit nem kis bátorsággal befejezőembereként tettek be a vasárnapi váltóra, ráadásul hazai közönség előtt.

Elia Zeniről van szó, aki a mostani idényt még a junior IBU Kupában kezdte (többek közt két győzelmet szerezve), majd a második számú sorozat felnőtt versenyeibe is belekóstolva Antholzban már a legjobbak között is lehetőséget kapott, ahol a vártnál is jobban meghálálta a feléje tanúsított bizalmat. Az olasz váltó utolsó versenyzőjeként csupán egyetlen tartaléklőszert kellett elhasználnia a két lövészete során, így pedig a legjobb öt között tartotta az ezúttal is remekül teljesítő egységet.

Ez több mint biztató főpróba volt az olaszoknak a két hét múlva rajtoló világbajnokságra, ahol akár nemcsak a vegyes, hanem a férfi váltóban is lehet esélyük elcsípni egy érmet, amennyiben jól alkalmazkodnak majd a sokszor szeles és/vagy ködös oberhofi körülményekhez. Az mindenesetre szinte biztosnak tűnik, hogy Zeni megváltotta jegyét a négyesbe ezzel a bravúros vk-debütálással.

Ő még Giacomelnél és Bionaznál is egy évvel fiatalabb, és csupán három évvel ezelőtt vett részt az első nemzetközi megmérettetésén, méghozzá a lenzerheidei ifjúsági világbajnokságon, ahol akkor még nyitóemberként hibátlan lövészettel mutatta be, hogy ő tényleg a váltóversenyekre specializálódott. Tavaly az amerikai Soldier Hollow-ban megrendezett junior vb-n már ezüstérmes helyen hozta be az olasz váltót, amelyhez ő is nagyban hozzájárult.

Ezek után nem csoda, hogy rögtön a mélyvízbe dobták Antholzban, ahol hirtelen a nagyágyúk sűrűjében találhatta magát, az utolsó körben pedig Sebastian Samuelssonnal küzdhetett meg a negyedik helyért. Így mesélt erről:

„Tudtam, hogy Samuelsson tíz másodpercen belül van mögöttem, és mivel én a kör első részében mindig szenvedek, így kétszeres sebességgel előzött meg. Aztán viszont láttam, hogy a nagy emelkedőn igencsak elkészült az erejével, szóval mondhatjuk, hogy én vettem ki belőle azt az energiát.” – mondta nevetve Zeni.

Bár a fiatal olaszra a végén nagyon jött a csehek és a svájciak befejezőembere is, végül meg tudta tartani az ötödik pozíciót csapatának, hősies teljesítményéért pedig a befutót követően Sturla Holm Laegreid is elismerően gratulált neki.

A norvégok klasszisához hasonlóan Zeni is egy igencsak sokszínű egyéniség, aki szabadidejében zongorázik, mely ellazítja őt, egyben rendezi a gondolait, elmondása szerint pedig talán ennek is köszönhetően nyugodt általában a lőtéren. Ugyan már 14 évesen megismerkedett választott sportágával, a biatlonnal, már gyerekkorában a sífutás norvég legendája, Petter Northug volt a példaképe.

„Lenyűgözött a mentális ereje. Nagyon kevés olyan sportolót ismerek, akinek olyan küzdőszelleme van, mint neki.” – mondta róla Zeni, aki az egyik fő inspirációforrást jelentette a számára, hogy mindig motiválja magát, még a lekeményebb edzéseken is. „Az ő mottója, hogy a fájdalom, amit érzel, az lesz az öröm, amit holnap érzel. A biatlon egy fájdalmas sport, de éppen ez teszi számomra olyan lenyűgözővé.”

A fájdalmas edzések pedig egyre inkább kamatoznak Elia Zeninek, aki az olasz biatlonsportnak egy újabb reménysugár, hogy az elmúlt évek sikerei után a közeljövő is szép lehet nekik nemcsak női, hanem férfi fronton is. Ez pedig különösen biztató a 2026-os hazai olimpiájukra nézve.

Forrás:fondoitalia.it és biathlonworld.com