Mondjuk meg, mennyivel megy egy Ferrari? - A riválisok sem tudják, hol a határ Duplantis számára

Armand Duplantis megvédte a világbajnoki címét Budapesten, és még a világcsúcstól sem volt messze. A svéd sztár egyáltalán nem volt csalódott az elmaradt rekorddöntés miatt, a fő célját már az aranyéremmel teljesítette. De milyen érzés egy ennyire domináns sportolóval versenyezni? EJ Obiena, Christopher Nilsen és Kurtis Marschall erről is beszélt a sajtótájékoztatón.

Armand Duplantist nem lehet azzal vádolni, hogy megfutamodna a kihívások elől, végtére is ő az a sportoló, aki újra és újra beleugrik az ismeretlenbe. Budapesten ez épp 6.23 volt, és centiken, vagy tán inkább millimétereken múlt, hogy az újabb világbajnoki arany mellett a hetedik világcsúcsával tegye teljesebbé a 2023-as szezont.

Arról azonban nem akart beszélni, hol csúcsosodhat ki – rúdugró lévén nem csak átvitt értelemben – a pályafutása. Az alapján, ahogyan Duplantis a rúdugrásról beszél, egészen könnyű megérteni, miért vonakodik olyan célokat kitűzni maga elé, amelyek a távoli, de legalábbis mindenképpen a távolabbi jövőhöz tartoznak.

Atlétika

Duplantis: „Életem álma, hogy egy nagyszerű apa váljon belőlem. Ez jelentené a sikert a számomra”

05/01/2026 - 14:09

A rúdugrás – magyarázza a rá jellemző svédesen kimért amerikaisággal – alapvetően egy technikai szám, amelyben rengeteg minden múlik az apró részleteken, és a gyorsan meghozott döntéseken. Ezt persze már azzal kapcsolatban mondja, mennyire nehéz még az ő szintjén is összehozni egy tökéletes sorozatot, ami ezen az estén hat hibátlan ugrást jelentett, három hatméteres kísérlettel.

„Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, mennyivel megy egy Ferrari” – felelte a bronzéremmel záró Christopher Nilsen, amikor a másik három érmesnek szegezték ugyanezt a kérdést. „Szerintem az a legjobb, hogy mindenki fejlődik. Vegyük például Ernestet, akinek ez a legerősebb szezonja, kétszer is hat métert ugrott. Curtisnek második alkalommal jött össze az 5.95, én is egyéni csúcsot döntöttem.”

Duplantis tökéletes versenyzéssel világbajnok, a világcsúcs nem jött össze

Videó forrása: Eurosport

„Szerintem nem is feltétlenül az a kérdés, milyen magasra jut Mondo, sokkal inkább az, hogy mennyit fejlődik a rúdugró közösség” – tette hozzá, amire Duplantis is egyetértően bólogatott. „Ennek a nagy része Mondón múlik, mivel ő jobb teljesítményre sarkall minket, és mi is ezt tesszük magunkkal. Ráadásul nem csak Mondóval kell megküzdenünk, de egymással is.”

Duplantis győzelme látszólag nem forgott veszélyben, hiszen mindent elsőre átugrott, ráadásul a szokásos ráhagyásokkal, tisztán a léc fölött tolta át magát. Az viszont a svéd zsenijének árnyékában is nyilvánvaló, hogy magas színvonalú volt a döntő: az ezüstöt szerző EJ Obiena is átugrotta a hat métert, Nilsennek és az ausztrál Kurtis Marschallnak pedig megosztott bronzot ért az 5.95.

Egy másik érában a hatméteres magasság szinte garantálta volna a győzelmet, a dobogósok mégsem bánják, hogy a Duplantis-érában kell versenyezniük. Ők ugyanis úgy gondolják, a svéd nem csak a saját és a sportágának a határait tolja ki folyamatosan, de a riválisait is húzza magával a nagyobb magasságok felé.

A tartalom támogatója az MBH Bank.

Fotó: Eurosport

„Hatalmas dolog, hogy ebben az érában versenyezhetünk” – mondta Marschall. „Ha Mondo 6.20 körül ugrik a legtöbb versenyén, azzal nagyobb figyelmet irányít a rúdugrásra, és ezzel minket is kiemel. Nagy megtiszteltetés ezzel a sráccal versenyezni, mert olyan helyre juttatja a sportot, ahol még nem járt. Szerintem Chris és EJ is egyetért velem, hogy nem szeretnénk másik érában ugrani.”

„Mondo létezése a mi szempontunkból egyszerre jó és rossz” – fűzte hozzá Obiena. „Arra kényszerít minket, hogy többet dolgozzunk ahhoz képest, amit nélküle csinálnánk. Másfelől viszont nehéz elfogadni, hogy hat méterrel ezüstérmes lettem. Szerintem először fordult elő ilyesmi a világbajnokságok történetében. De azért boldogok vagyunk” – mondta nevetve.

Armand Duplantis Budapesten megszerezte a második világbajnoki címét

Fotó: Getty Images

„Nekünk alapvetően az a feladatunk, hogy minél magasabbra ugorjunk. Ugyanakkor minden atlétának az a szándéka, hogy növelje a sportága népszerűségét, különösen az Egyesült Államokban” – fogalmazott Nilsen. „Mondo Louisianában nőtt fel, ilyen szempontból ezt is teszteljük most. Az atlétika ugyanis nem népszerű az USA-ban.”

„Ott van a foci, a kosárlabda, major-ligák, az atlétika azonban nem tartozik közéjük. Mondo az amerikai és a svéd vonalat is megmozgatja, és az egész világot lefedjük Ázsiával és Ausztráliával ezeknek a nagyszerű sportolóknak köszönhetően. Szóval többről van szó. Remek, hogy ekkorákat ugrik Mondo, de legalább ennyire fontos, mekkora figyelmet irányít világszerte az atlétikára.”

A riválisok folyamatos fejlődése Duplantis hosszabb távú céljaira nézve is pozitív hatással lehet, hiszen ez egyértelműen segíthet neki a motiváció fenntartásában. Egyelőre természetesen nincsenek ilyen problémái a 23 éves svédnek, most inkább ahhoz a helyzethez kell hozzászoknia, amit a címvédéssel járó nyomás jelent.

„Teljesen más a szituáció. Szerencsés vagyok, hogy be tudtam gyűjteni ezeket a címeket, tulajdonképpen mindent, amit profi atlétaként lehetséges. Most lépek át egy másik fázisba, amikor minden eseményen én vagyok a címvédő. Nem is tudom: egyszerre érzem ugyanolyannak és különbözőnek.”

Atlétika

Duplantis az év európai sportolója a hírügynökségeknél

26/12/2025 - 16:40

Atlétika-vb

Duplantis zseniális világcsúcsa, McLaughlin hidegrázós futása és egy brutálisan szoros maraton

25/12/2025 - 10:27