Legyőzné az Ufót, lenyomná a zsenit – a filippínó srác Duplantist is verné az olimpián

Ha rúdugrásról beszélünk, akkor mindenkinek először Armand Duplantis jut eszébe, teljes joggal. A világcsúcstartó, olimpiai és világbajnok svéd azonban, ahogy általában, a budapesti vb-n is csak a saját rekordjával meccselt. A többiek versenyéből a Fülöp-szigeteki Ernest John Obiena került ki győztesen, aki így ezüstérmet szerzett. Duplantis verhetetlen volt, így ez az ezüst felér egy arannyal.

EJ Obiena már kétszeres világbajnoki érmes, és ha minden a tervei szerint alakul, jövőre Párizsban végre felállhat majd az olimpiai dobogóra is. Ő hazája egyik legsikeresebb sportolója, de nincs egyedül a nagy eredményekkel, azt is mondhatnánk, hogy a Fülöp-szigetek sportja szárnyal az utóbbi években.

„Köszönöm!” – kiált fel örömében Obiena, amikor az olympics.com munkatársa megemlíti ezt neki. „Végre valaki elismeri, hogy a Fülöp-szigetek az aranykorát éli a sportot tekintve.”

Atlétika

Duplantis: „Életem álma, hogy egy nagyszerű apa váljon belőlem. Ez jelentené a sikert a számomra”

05/01/2026 - 14:09

Hogy mást ne mondjunk, a tokiói játékokon a súlyemelő Hidilyn Diaz nyerte az ország első olimpiai aranyérmét, és ott van Carlos Yulo, a kétszeres világbajnok tornász is napjaink legeredményesebb filippínó sportolói között.

Atlétikában egyértelműen Obiena a zászlóvivő azzal, hogy tavaly, Eugene-ben bronzérmes volt rúdugrásban, bő egy hónapja pedig ő szerezte hazája történetének első világbajnoki ezüstérmét Budapesten. Szerinte azonban Diaz nélkül mindez nem sikerülhetett volna.

„Az, hogy ő berúgta az ajtót, azt jelenti, hogy a Fülöp-szigeteki emberek megérdemlik ezt. Most mindenki próbálja kitolni a határait, próbálnak egyre jobbak lenni. De Diaz volt, aki megtörte a jeget, megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen. Nem kérdés, egy óriás vállán állok.”

EJ Obiena

Fotó: AFP

Persze nem csak a filippínók számára nagy korszak ez, hanem kifejezetten Obiena számára is. Ő az első ázsiai, aki átvitte a hat métert, és az első, aki kétszeres világbajnoki érmes atlétikában. Ha egy másik érában élne, akár az aranyérem is realitás lehetne neki, Armand Duplantis árnyékában azonban az ezüstnél nem biztos, hogy lehet feljebb.

Miközben hangsúlyozza, hogy jó barátságban vannak, meg egyébként is brotherhood van a rúdugrók között, azért azzal is tisztában van, hogy bőven van hátránya is annak, hogy Mondóval egy korban versenyez.

„Jó, hogy van egy ilyen ikon, mint ő. Így a sportág megkapja azt a figyelmet, amire szüksége van. Ugyanakkor szívás, hogy ha hat métert ugrasz, a legjobb esetben is csak második lehetsz.”

Az, hogy ő hazája legsikeresebb atlétája, egyszerre tölti őt el örömmel és félelemmel.

„Az én helyzetem más, mint a többi rúdugróé. Az én hazámban nincs múltja, nincs történelme ennek a sportágnak, úgyhogy ez most egy csodálatos helyzet a számomra. Ugyanakkor érzem, hogy nagy a felelősségem, sokkal nagyobb, mint a többieké.”

Komoly akadályokat kellett leküzdenie, hogy eddig eljusson, úgyhogy természetesen nagyon büszke a teljesítményére. Ugyanakkor pont ezek miatt ő egy kicsit valahogy fentről látja ezt a versengést, és nagyobb célok járnak a fejében, mint az ő saját eredménye.

Armand Duplantis Budapesten megszerezte a második világbajnoki címét

Fotó: Getty Images

„Sokan felnéznek rám, ami nagyon rémisztő is, mert érzem, hogy komoly felelősségem van abban, hogy hogyan formálom a hazám jövőjét. Úgy gondolom, messze vagyok attól, hogy példakép legyek, van például egy csomó olyan dolog, amelyeket nem kellett volna megtennem.”

„Az, hogy élsportoló vagy, azzal is jár, hogy hoznod kell egy szintet, én próbálom is a legjobbamat nyújtani, de azért ez az egész egy kicsit még új nekem.”

Nem tartja tehát magát igazi példaképnek, bár amikor komoly nehézséggel találta magát szembe, olyan mentális erőt mutatott, amilyet az igazi nagyok szoktak. Ilyen volt, amikor a budapesti világbajnokság előtt néhány nappal pozitív covid-tesztet produkált. Egy pillanatra úrrá lett rajta a rémület, azt hitte, az álmainak annyi.

„Először tagadásban voltam. Majd azt kérdeztem, hogy ’Miért én? Miért történik ez most velem?’.

Úgy döntött, nem osztja meg az eredményt a közvéleménnyel, helyette kieszelt egy tervet, amelyről úgy gondolta, maximalizálhatja az esélyeit anélkül, hogy lemerítené a fizikális erőtartalékait.

„A selejtezőben csak két magasságra ugrottam, ami azért volt, hogy energiát spóroljak. A döntőben pedig az volt, hogy ’Oké, most adjunk bele mindent!’. Eközben persze fogalmunk sem volt, hogy igazából milyen szinten vagyok fizikálisan. Ugyanakkor nem akartam áldozat lenni ebben a történetben.”

A döntő napján nagy formában ugrott. Átvitte a hat métert, és senkinek fogalma sem volt, milyen drámán ment keresztül előtte. Bajnoki erényeket mutatott egy rendkívül nehéz helyzetben.

EJ Obiena

Fotó: AFP

„Minden ilyen helyzetnek úgy megyek neki, hogy megpróbálom kihozni magamból a legjobbat. Ha esetleg nem jön össze a dolog, este akkor is úgy feküdhetek le aludni, hogy tudom, én megtettem, ami tőlem tellett.”

Obiena formája kitartott az év hátralévő részében is. A vb-ezüst után ugyanis második lett a Diamond-League-döntőben is, nemrég pedig aranyérmet nyert az Ázsia-játékokon.

Ami pedig a jövő évi párizsi játékokat illeti, Obiena igencsak komoly álmokat szövöget.

„Érmet akarok nyerni, sőt, el akarom hozni az aranyat. Szerintem képes vagyok megcsinálni, szerintem elérhető a győzelem a számomra.”

Az biztos. Kevés annál nagyobb teljesítmény létezne most az egyetemes sportéletben, mintha valaki egy olimpiai döntőben le tudná győzni Armand Duplantist.

EJ Obiena

Fotó: AFP

via olympics.com

Atlétika

Duplantis az év európai sportolója a hírügynökségeknél

26/12/2025 - 16:40

Atlétika-vb

Duplantis zseniális világcsúcsa, McLaughlin hidegrázós futása és egy brutálisan szoros maraton

25/12/2025 - 10:27