Éremért utazik Tokióba a súlyos sérülésből visszatérő világbajnok

Katarina Johnson-Thompson nehéz hónapokon van túl, a hosszú rehabilitációt követően azonban 100%-os állapotban várja az ötkarikás játékokat. A világbajnok hétpróbázó még decemberben szakította el az Achillesz-inát, így erősen kétséges volt, felépül-e időben ahhoz, hogy ott legyen karrierje harmadik olimpiáján. Végül a 28 éves sportoló bekerült a brit csapatba, de előtte még bizonyítania kellett, hogy valóban megfelelő erőnléti állapotban van a versenyzéshez.

Az eredmények azt mutatják, hogy elég jó úton jár: Franciaországban, egy relatíve visszafogott versenyen 1.84-ig jutott magasugrásban, a múlt heti gatesheadi Müller British Grand Prix-n pedig a távolugrásban 6.10 métert ért el. Esetében azonban most talán nem is az eredmény a legfontosabb, hanem az a tény, hogy egyáltalán elindulhatott a versenyeken, hiába közeledett ugyanis rohamosan az olimpia, rendre lemaradt a neve a rajtlistáról, kérdéseket felvetve az erőnlétével kapcsolatban.

Egyvalakiben azonban nem merültek fel kétségek, sőt, Johnson-Thompson Tokióban is komoly célokkal indul majd. „Visszatértem, teljesen egészséges vagyok, harcra készen. Hosszú és nehéz volt az út. Elég nagy sérülésről van szó, ami teljesen letört, de próbáltam a jövőmre koncentrálni, és minden pozitív gondolatommal az olimpiai szereplésre fókuszálni. Az ugró lábamról van szó, de a múlt héten magasugrásban versenyeztem, ami jó jel.”

Természetesen arról is kérdezték, lehet-e esélye éremre ezen a nyáron. „Ez lenne a célom. Nem dolgoztam volna ennyire keményen az elmúlt hét hónapban, hogy eljussak idáig. Nem változtak a céljaim, csak a körülmények lettek mások. Minden nap keményen dolgozok annak érdekében, hogy elérjem a célokat. Jó helyzetben vagyok, bár az nyilvánvaló, hogy hiányoznak a versenyek, de egyértelműen ezért vagyok most itt.”

Johnson-Thomsponnak fizikálisan és mentálisan egyaránt erősödnie kellett a riói olimpiát követően, amelyen csak a hatodik helyen zárt. „2016-ban rengeteg elvárásom volt magammal szemben, és mások is sokat vártak a teljesítményemtől. Akkor még egyáltalán nem álltam készen, hogy kezeljem ezt a nyomást, és az aranyért szükséges szinten versenyezzek. Most úgy érzem, racionálisabban megyek az eseményekre, tudom, mit kell tennem, és nem csak úgy bízom a legjobbakban.”

A külső nyomást a közösségi média korában szinte lehetetlen teljesen kizárni, a közelmúltból elég csak az Európa-bajnokság döntőjében büntetőt hibázó angol fiatalokra gondolni. „Nehéz ügy a közösségi média, számos módon hatással van rád. Kifejezetten engem támadó bántalmak nem értek, de voltak olyan negatív kommentek, amelyek hatással voltak a teljesítményemre és a mentalitásomra a különböző versenyek előtt.”

„Sajnos ez is egy olyan dolog, amivel sportolóként meg kell küzdenünk. Kimegyünk a pályára, hogy teljesítsünk, egyúttal hagyjuk, hogy arról más emberek véleményt alkossanak. Nehéz, ugyanakkor ez a sporttal jár, ezzel is meg kell küzdeni. Mindenki másképp küzd meg vele, és minden alkalommal úgy megyek ki, hogy megpróbálom a tudásom legjavát nyújtani” – magyarázta a hétpróbázó, aki a gatesheadi eseményt követően is elégedett volt.

A világbajnok hétpróbázó a távolság tekintetében talán elmaradt a várakozásaitól, viszont a sérülését figyelembe véve már az is biztató, hogy öt ugrást is teljesíteni tudott, és folyamatosan sikerült javítania egy picit. Elsőre 6.07 méterrel nyitott, amit a harmadikban 6.08 méterrel javított, és az ötödik ugrásával jutott legmesszebb, amikor is 6.10 méternél állt meg. Ezzel egyébként a nyolcadik helyen zárt.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy egy meglehetősen fontos mentális akadályt sikerült már leküzdenie. „Nem tudtam, mire számítsak. Az volt a lényeg, hogy ráérezzek egy kicsit, igyekeztem felvenni a tempót, visszatérni a 19 lépéses nekifutáshoz. Teljesen egészséges voltam, és talán Doha óta ez volt az első alkalom, hogy így tudtam nekifutni, mert tudtam, hogy képes vagyok kezelni, a testem képes kezelni. Most már csak azon kell gondolkoznom, mikor ugrom fel ténylegesen. Tudom, egyszerűnek tűnik.”

Pedig az az ő visszatérésén is látszik, hogy mennyire nem az. Mindenesetre az a tény, hogy Johnson-Thompson egyből a teljesítményével foglalkozott a verseny után, a sérülése pedig csak mellékesen került elő, mindenképpen biztató, mert ez azt jelzi, hogy a versenyzés közben nem ezen jártak a gondolatai. Ez pedig azt jelentheti, hogy minden erejével koncentrálhat arra, hogy valamennyi versenyszámra megfelelően felkészüljön.

Az idő sürget, hiszen csak pár hete maradt, hogy elérje a csúcsformát a tokiói versenyei előtt, amire szükség is lesz, elvégre a hétpróba az egyik leginkább embert próbáló szám, már ami az erőnlétet illeti. Johnson-Thompson bizonyította már párszor, hogy nem riad vissza a kemény munkától, a szünet pedig, legyen bármily frusztráló is, talán segíthetett neki, hogy egyéb területeken fejlődjön, például mentálisan – a többiekkel ellentétben viszonylag friss lesz a rajtnál.

Hogy ez mire lehet elegendő, augusztus 4-től kiderül, amikor a 100 gáttal kezdetüket veszik a hétpróba küzdelmei.

Forrás: Athletics Weekly

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.