Mi történik akkor, ha egy sportoló csak a pályára tud menekülni a magánéleti problémái elől, ám a sérülések ezt a kiutat is elveszik előle? Raven Saunders esetében kevésen múlt, hogy a reménytelennek tűnő helyzet tragédiával végződjön.


Raven Saunders 2018. január 26-án érte el a mélypontot. Miután hazatért a 2016-os riói olimpiáról, a mentális egészsége romlani kezdett; épp az autó volánja mögött ült, amikor elméje egy olyan sötét helyre került, ahonnan látszólag már nem volt visszaút. Miközben a Mississippi autópályán haladt, egyre inkább elhatalmasodott rajta az az érzés, hogy az útról letérve a szakadék felé, a fák közé kormányozza a járművet.
Olympic Games
Usain Bolt óta nem volt ennyire izgalmas személyisége az atlétikának
02/06/2021 16:30
„Olyan volt, mintha senki sem értené meg igazán azt a fájdalmat és azokat a kihívásokat, amiken keresztülmentem” – mondta Saunders, aki élete első olimpiáját ötödikként zárta. „Egyre és egyre és egyre csak rosszabb lett, amíg el nem uralkodott rajtam. Emlékszem, hogy reggel mindenféle érzés kavargott bennem, bámultam magam elé, miközben lett volna teendő, de nem nagyon volt motivációm, és nem kifejezetten foglalkoztatott, hogy bármit is megtegyek.”
Aztán beültem az autóba, vezettem, és megláttam azt a helyet.
Hónapokkal korábban már végiggondolta, mennyire kevés lenne a túlélési esély, ha lehajtana annak a szakadéknak a pereméről, amely mellett épp elhaladt. Gyorsan küldött egy SMS-t a korábbi terapeutájának – „amolyan utolsó erőfeszítésként” -, amely végül az életét is megmentette. A válasz gyorsan érkezett, megnyugtatta és kellő bátorságot adott neki, hogy hazamenjen, majd igénybe vegye a szükséges segítséget.
Mostanság Saunders a júniusban esedékes amerikai válogatókra készül. Második olimpiáját megcélozva fejébe vette, hogy szeretne leszámolni a mentális betegségeket érintő stigmákkal, segíteni azoknak, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, gyakorta küzdenek a depresszió hullámaival és szorongással. Több mint három évvel az ominózus januári napot követően már tisztán látja, hogyan váltotta ki a legmélyebb pillanatait, hogy a sport mellett az iskolapadban is helyt kellett állnia.

Raven Saunders

Fotó: AFP

„Mentálisan és érzelmileg egyaránt nehéz volt az iskola. Nem igazán a munka, mert azt a részét el tudom végezni, sokkal inkább a nyomás, a stressz, mindaz a sok kötelező dolog, amit meg kellett tenni, ahol meg kellett jelenni. Ezek számomra teljesen értelmetlennek tűntek, mert azért voltam ott, hogy ellökjem a súlyt. Az olimpiát követően elkezdtem megkérdőjelezni, ki is vagyok. Mélyre kerültem, mert azt éreztem, visszatettek arra a helyre, ahol nem feltétlenül szerettem volna lenni.”

Saunders lelkiállapotának a 2017-ben összeszedett sérülése sem tett jót. Habár abban az évben megnyerte az amerikai bajnokságot, a NCAA-címét elveszítette, a londoni világbajnokságon pedig a csalódást keltő 10. helyen zárt.

A teljesítményromlás az élet más területeire is kihatott, szükségszerűen azt jelentette, hogy az egyetem még nehezebbé vált a számára. „A pálya volt az első szerelmem, ez adta meg a kellő lendületet, hogy menjek előre ebben a közegben. Nem szükségszerűen teljesedtem ki, elvégre egy fiatal, fekete, LMBTQ nő voltam Mississippiben, amely Amerika legkonzervatívabb térsége. Nagyon nehéz volt végigmenni a tanulás fázisain egy olyan helyen, ahol nem fogadtak el teljesen.”
Ez volt a legnehezebb. Hiába próbáltam tanulni magamról, hogy önmagam lehessek, nem voltam rá képes. Egy dolog maradt: a pálya, és amikor a pályán is félrecsúsztak a dolgok, akkor már semmim sem volt.
Saunders a mai napig küzd depressziós szakaszokkal, de korábbi tapasztalatai felvértezték azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével kézben tudja tartani a mentális egészségét. Mint mondja, örökké hálás lesz a Mississippi egyetemnek, amiért az segített neki bekerülni egy mentális egészséggel foglalkozó intézményhez 2018 elején, és hálás a terápián keresztül kapott támogatásért is.
Sokat segített a terápia. Volt elég idő, hogy azokra a személyes problémákra összpontosítsak, amelyeket gyerekkorom óta hordoztam magammal. Megkönnyebbülés volt, hogy a rám nehezedő súlyt megoszthattam valakivel, és nem egyedül kellett cipelnem.

Raven Saunders

Fotó: AFP

Szintén hasznosnak bizonyult, hogy közeli barátokkal beszélgethetett, emellett meditációs gyakorlatokat kezdett el végezni. „Ez teremtette meg a lehetőségét annak, hogy reflektáljak önmagamra, igazán beszéljek magamhoz. Ha a meditációról van szó, akkor az emberek valami olyasmit gondolnak, hogy csendben maradunk és felszabadítjuk az elménket, ellazulunk. Na, én pont, hogy nem így használom.”
Én azt a helyet keresem általa, amelyben igazán önmagam lehetek, elfogadhatok bizonyos dolgokat, mint például, hogy a nehézségek elmúlnak, az akadályokat pedig leküzdjük. Mindegy, hogy mi van az adott pillanatban, jobbra fordul.
A Well Beings nevet viselő mentális egészségüggyel foglalkozó csoport kezdeményezésére készítettek egy rövid dokumentumfilmet Saunders depresszióval vívott küzdelméről, amely az „Out of the Dark” nevű webes sorozat egyik része. Miután nyilvánosan beszélt az előző öt év tapasztalatairól, Saunders egészen meghatódott a reakciók láttán: „támogatást és szeretetet kaptam” – mondta a súlylökő. Szép lassan a pályán is helyrebillennek a dolgok.
Saunders fő célja, hogy ott legyen a július 23-án kezdődő tokiói olimpián, ehhez viszont a válogatón jól kell teljesítenie; súlylökésben ez június 24-én lesz. Fizikai erejét már a középiskolában felismerték, nem véletlenül ragadt rá a „Hulk” becenév; kosárlabdaedzője javaslatára próbálta ki magát súlylökésben. Első évében megnyerte az állami bajnokságot, egyetemi szinten pedig fedett pályán és szabadtéren is megszerezte az NCAA bajnoki címet.
Élete első olimpiáján 20 évesen vett részt, amely versenyt elsősorban tanulási lehetőségként fogta fel, igyekezett minél több dolgot ellesni rutinosabb csapattársaitól. Rióban 19,35-ig jutott, ami akkor ötödik helyet ért, visszatérésekor pedig szülővárosában, a dél-karolinai Charlestonban ünnepséget rendeztek a tiszteletére, 2016 augusztus 17-ét ugyanis Raven Saunders Nappá nyilvánították a városban.
Idén fedett pályán 19,57-ig jutott, ami a tavalyi csípőműtétje után kiváló teljesítmény egy olimpiai évben. Ezúttal azonban a dobókörön kívül is vannak céljai, szeretne egy számára fontos küldetést teljesíteni. „Az emberek, akiknek tudok segíteni, akik próbálnak meggyógyulni, vagy segítségért fordulnak az én történetem miatt – ezek megmelengetik a szívemet. Mindig is azt éreztem, hogy szeretnék emberekhez eljutni, szeretnék segíteni nekik. Ez az én valódi feladatom.”
Forrás: CNN

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Olympic Games
Megdöbbentő módon lemaradt az olimpiáról, öt évet várt, hogy javíthasson
26/05/2021 15:20
Olympic Games
100 méteren riválisok, a dobogón együtt tüntetnének
24/05/2021 19:08