„Ha nyerek, óriási bulit csapnak a városomban” – a béke szigetéről a világbajnoki aranyéremig

Mariano García tavaly Európa-bajnok és fedettpályás világbajnok is lett 800 méteren. Nem egy hétköznapi figura, abban az értelemben biztosan nem, hogy a mai napig az aprócska szülővárosában él és edz. Hobbija a motorozás, ennek megfelelően a győztes versenyeit előszeretettel ünnepli úgy, mintha egy motor nyergében ülne. Tokióról lecsúszott, de jövőre éremért utazik a párizsi olimpiára.

Mariano García nem úgy él, mint a legtöbb vele egykorú élsportoló. Ragaszkodik a saját környezete által biztosított lelki békéjéhez, és nem hagyja, hogy elragadja a nagyváros high-tech luxusa. Ösztönösen vagy tudatosan, de így teremti meg a mentális egészsége feltételeit.

A tehetséges fiatalok gyakran maguk mögött hagyják a helyet, ahol felnőttek, és elköltöznek a nagyvárosokba, hogy jobb létesítményekhez férjenek hozzá, és hogy nevesebb edzőkkel dolgozhassanak.

Mariano García nem tartozik közéjük. A 25 éves Európa-bajnok és fedettpályás világbajnok ma is Cuevas de Reyllóban él és edz, Murciában, Spanyolország déli részén. Döntését egyáltalán nem bánta meg.

Atlétika

A kalapácsvető Zsivotzky Gyula nevét viseli a Nemzeti Atlétikai Központ

15 órája

„Itt születtem, itt éltem egész életemben, és itt akarok élni örökre” – mondta García. „Szülővárosomat mindig büszkén említem az interjúkban, hisz nagyon fontos helyet foglal el a szívemben. Még ha a külföldiek nem is tudják, melyik ez a város, azt meg pláne nem, hogy hol van, én mindig megmondom, honnan származom. Néha úgy is hívnak, hogy ’Mariano de las Cuevas’.”

Manapság, amikor a mentális egészség kérdése egyre fontosabbá válik az élsportban, figyelemreméltó, ahogy García a kisvárosi lét előnyeiről beszél.

Mariano García és Álvaro de Arriba

Fotó: Eurosport

Ráadásul nem csak az az extra vele kapcsolatban, hogy egy kisvárosban edz. Ehhez jön még hozzá, hogy nem egy klasszikus 400 méteres rekortán borítású pályán készül, hanem egy háromszögletű salakpályán, amely nagyjából 300 méter hosszú.

„Korábban Piac pályának hívták, mert ez adott otthont a helyi piacnak. Most már azonban Mariano García Világbajnok pálya a neve. Amikor lesz egy kis időm, csinálnom kell egy hivatalos megnyitót neki, mert az még nem volt.”

„Legalább 2000 kört megtettem már ott. Az az igazság, hogy nem számolom, ott edzek éjjel-nappal, amióta elkezdtem atletizálni.”

De vajon miért utasította vissza, hogy egy modernebb, jobban felszerelt edzésközpontban készüljön, mondjuk Madridban vagy Barcelonában?

„Mert, ha nem otthon vagyok, elveszettnek érzem magam. Úgy értem, hogy akkor nincs meg a megszokott lelki békém. Nem szeretem a nagy forgalmat, nem szeretem a zsúfolt helyeket. A természetben szeretek edzeni. Úgy, ahogy akkor futkároztunk, amikor még gyerekek voltunk.”

„Bízom az edzőmben, Gabriel Lorentében. Ő hozta ki belőlem a legtöbbet, neki köszönhetően vagyok ma az, aki. Ha ő nem lenne, ma nem ülnék itt, és nem készülne el ez az interjú.”

Mariano Garcia

Fotó: AFP

Talán nem meglepő, hogy García afféle celebnek számít a szülővárosában. Annak ellenére, hogy nem különösebben szereti a rivaldafényt, a rendelkezésére álló felületeket felhasználja arra, hogy népszerűsítse a szülővárosát, és úgy általában a nyugodt környezetet a nagyvárosok fejlett edzésközpontjaival szemben.

„Itt mindenki fontos embernek tart. Amikor meglátnak, üdvözölnek, és gyakran közös fotókat akarnak velem. Én egy kicsit visszahúzódó vagyok, de azért persze megállok egy képre, és dumálok velük egy kicsit.”

„Egy teljesen átlagos embernek tartom magam, senkinél sem vagyok különb, vagy ilyesmi. Igyekszem bemutatni, hogy egy ilyen kisvárosban is lehet nagy eredményeket elérni, nincs szükség szipi-szupi létesítményekre.”

Elmondható, hogy két Mariano létezik. Van a félénk srác Cuevas de Reyllóból, aki csendben teszi a dolgát, és igyekszik nem felhívni magára a figyelmet.

Viszont, ha felveszi a szögest, egycsapásra világbajnok atlétává változik, aki minden alkalmat megragad, hogy szórakoztasson. Ez a Mariano arról is ismert, hogy úgy ünnepel, mintha egy motor nyergében ülne.

Mariano Garcia

Fotó: AFP

„Amikor a pályán vagyok, mindent elfelejtek. Tudom, hogy ott van a tömeg, de én ilyenkor full fókuszban vagyok. Show-t akarok csinálni a közönségnek, aki kijöttek, hogy megnézzenek engem."

García gyűjteményéből hiányzik még egy olimpiai érem. Nem sokkal a tokiói játékok előtt, épp, amikor élete formájához közeledett, egy vakbélgyulladás keresztülhúzta a terveit, és nem állhatott rajthoz az olimpián.

A történteket először szörnyű csapásként élte meg, de aztán rájött, jobb, ha nem foglalkozik olyasmivel, ami fölött nincs kontrollja. Extra motivációt merített a dologból, és a következő szezonban szintet lépett a karrierjében.

„Az elején nehéz volt, mert a műtét előtt napról napra jobb formában voltam. De a családom segítségével újraépítettem magam, és szeptemberben újrakezdtem az edzéseket. Próbáltam nem hátrafelé nézni, és csak a következő szezonra koncentrálni, amikor fedett világbajnok és Európa-bajnok lettem.”

Mariano García

Fotó: Eurosport

Jövőre jön a párizsi olimpia, nem kell mondani, García mennyire motivált.

„Mindenképpen ott akarok lenni, nem tudhatom ugyanis, hogy lesz-e még lehetőségem. Mindent megteszek, hogy képviselhessem a hazámat. Döntőt akarok futni, és harcban akarok lenni az érmekért.”

via részben olympics.com

Atlétika

Súlyos érdekellentétek: Premier League-csapat tehet keresztbe a londoni atlétika-világbajnokságnak

25/03/2026 - 21:30

Atlétika

Duplantis, a popsztár: hamarosan kiderül, milyen himnuszt írt a budapesti világdöntőre

25/03/2026 - 12:49