Egy éppen megúszott amputáció után, az öngyilkos gondolatok fogságából is van út a csúcsra

Marosi László

Frissítve 19/08/2022 - 12:44 GMT+2

Matthew Hudson-Smith egy hónap leforgása alatt 400 méteres síkfutásban Eugene-ban világbajnoki bronzérmet, a birminghami Nemzetközösségi Játékokon ezüstérmet szerzett, míg az Európa-bajnokságon, Münchenben megvédte Európa-bajnoki címét. A 27 éves brit atléta ráadásul a eugene-i a Gyémánt-Liga versenyen 44.35 másodperccel megdöntötte Iwan Thomas 25 éve fennálló brit csúcsát is.

Matthew Hudson-Smith

Fotó: Getty Images

Tavaly ilyenkor még az is kérdéses volt, hogy valaha látjuk-e Matthew Hudson-Smith-t versenyezni. Egyáltalán teljes értékű életet lesz-e képes élni? A brit futó Eb-sikeréből sokunk élethelyzettől függően erőt meríthet. Az ő története következik.

Matthew Hudson-Smith szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt önkezével akart véget vetni az életének.

„ Az a három év maga volt a pokol” – nyilatkozta az Európa-bajnoki aranya után.

World Championships

Öngyilkossági kísérlet, sérült Achilles, majd ezüstérem Budapesten

25/08/2023 - 17:10

Pedig már 21 évesen nyolcadik lett a 2016-os riói olimpián 400 méteren, igaz az odáig vezető út volt kikövezve. 2012-ben a bal lábát üszkösödés miatt kis híján amputálni kellett, két évvel később váltó EB arany ide vagy oda, már közel állt ahhoz, hogy felhagyjon az atlétikával. A hadseregbe jelentkezett, miközben egy szupermarketben dolgozott.

„Nem akartam egyetemre menni. Nem igazán tudtam, mit fogok csinálni. Csak éltem az életet. Igazából nem sok volt a bankszámlámon, aztán egy versenytől az egész életem megváltozott.”

Matthew Hudson-Smith

Fotó: Getty Images

Az olimpiai döntő után is felmerült nála a visszavonulás gondolata, édesanyja javaslatára végül a fejlődés érdekében elhagyta szülővárosát, Wolverhamptont és az Egyesült Államokba tette át a székhelyét, ott edzett a verseny időszakon kívül.

2018-ban Amszterdamban Európa-bajnoki címnek örülhetett 400 méteren, a következő évben azonban előbb az Achilles-ína, majd a combhajlítója szakadt el, emellett csipőproblémái jelentkeztek, kénytelen volt kihagyni a dohai világbajnokságot. Egészségbiztosítás hiányában az orvosi kezelések miatt az Egyesült Államokban jelentős adósságot halmozott fel, elhagyta a szponzora is, az egzisztenciális háttere megroppant.

”A COVID alatt 2020-ban egyedül ragadtam Amerikában, majd 2021-ben hatalmas mentális egészségügyi problémáim jelentkeztek.”

A világjárvány kezdetekor elszigetelve és egyedül találta magát Floridában, távol volt családjától és barátaitól, holott minden vágya az volt, hogy hazautazhasson Birminghambe. Egy hónappal később érte őt az első tragédia, a brit szövetség (UKA) vezetőedzője, Neil Back 60 éves korábban tragikus hirtelenséggel hunyt.

Neil Black

Fotó: AFP

„Ő volt az, aki egykor a Loughborough-ból Londonba vitt” – nyilatkozta, azt az edzőt vesztette el, aki az ottani sportiskolában felfedezte őt, ahonnan már egyenes út vezetett a válogatott kerettagsághoz, 2013-ban pedig már a junior Európa-bajnokságon 200 méteren bronzérmet szerzett.

2021 januárjában érte az újabb csapás, koronavírusban 58 évesen meghalt másik edzője, mentora, Lloyd Cowan, akit maga úgy jellemzett, hogy az egyik olyan ember volt, aki a legnagyobb hatással volt az életére. Ezek a tragédiák és a magány megroppantották, a problémák egyre csak gyűltek és gyűltek, mígnem túl sok volt, hogy elviselje őket.

Lloyd Cowan és Christine Ohuruogu - forrás: englandathletics.org

A sportvilág újraindulását követően amerikai versenyek után Hengeloban (46.17.) és a Rómában a Diamond Leauge viadalon (45.93.) ugyan még próbálkozott a visszatéréssel, a brit bajnokságon azonban már az előfutamot sem fejezte be és a nagy hagyományokkal bíró gatesheadi viadalon is árnyéka volt önmagának (48.29.). A tokiói olimpiára már el sem utazott.

„Több okból sem tudtam részt venni az olimpián. Úgy versenyeztem, hogy végig tudtam, hogy nem vagyok jól. Sokan megtörtek volna. Képzeld el, hogy mindig összeroppanva állsz a rajthoz, és nagy nyomás nehezedik rád, mert mindenki mindig sokat vár tőled.”

Az olimpiát követő augusztusi öngyilkossági kísérletéről így vallott:

"Én is csak egy ember vagyok, aki hibázik, mint mindenki más. De nyíltan beszélek róla. Férfiként ez eléggé tabutéma. Nem sokan beszélnek róla. Rengeteg küzdelmet kell megvívnod, és biztos vagyok benne, hogy a világon mindenki megküzdött a saját démonaival."

A 27 éves atléta Floridában maradt, manapság is ott élt, a legsötétebb időkben honfitársai, Lloyd Cowan másik tanítványa, az olimpiai- és világbajnok Christine Ohuruogu, a dohai kétszázas világbajnok Dina Asher-Smith és a sprinter Nethaneel Mitchell-Blake álltak mellette, segítettek neki. A családja és a barátok sikeresen visszarántották őt a szakadék széléről.

Gary Evans személyében, akinek versenyzője, Steven Gardiner Tokióban olimpiai bajnok lett 400 méteren, új edző vette szárnyai alá. Matthew Hudson-Smith legyőzte a démonait, az eredményei pedig ismertek, az Eb-győzelem pillanatait így élte meg.

„Csak előre néztem” - mondta azokról az utolsó méterekről. „Izgatottan vártam a végeredményt, de amikor megláttam a nevemet, egyszerűen a földre zuhantam, mert ez a három év abszolút pokol volt.”

Matthew Hudson-Smith

Fotó: AFP

Hudson-Smith példaképpé vált azzal, hogy ilyen nyíltan beszélt a fájdalmáról és a harcáról.

"Tanúbizonyságot tettem arról, hogy mindig van fény az alagút végén. Azt vallom, hogy mindig van fény az alagút végén. Csak végig kell tartanod magadat a fény felé vezető úton és az eredmények megmutatkoznak. Mindenki, aki küzdelmeken megy keresztül, csak küzdjetek át rajta, és túl fogtok jutni rajta.”

A friss Európa-bajnok története bárki számára kritikus élethelyzet esetén – legyen szó szeretteid elvesztéséről, anyagi nehézségekről vagy csak egyszerűen a fojtogató magányról – példaként szolgálhat. Eredményeiből, sikereiből az élet megpróbáltatásai során mindenki erőt meríthet.

World Championships