Eurosport
"A semmiből jöttem vissza" - súlyos sérülése után újra olimpiai aranyról álmodik a világcsúcstartó
Publikálva 12/03/2021 - 13:15 GMT+1
Wayde van Niekerk abban is bízik, hogy 43 másodpercen belülre kerülhet 400 méteren.
Fotó: Eurosport
Wayde van Niekerk a 400 méteres síkfutás riói olimpiai bajnoka és világcsúcstartója 2017-ben súlyos térdsérülést szenvedett egy jótékonysági rögbimeccsen. Kemény utat járt be azóta, de még nem mondott le arról, hogy címet védjen Tokióban, ahogy arról sem, hogy 43 másodperc alá vigye a világrekordot.
Bár a sérülése nagyon is komoly volt, Van Niekerk azt mondja, az elmúlt években sokkal inkább mentális, mint fizikai problémákkal küzdött. A világ- és olimpiai bajnok sprinter 2017 októberében vett részt egy jótékonysági rögbimérkőzésen, ahol elszakadt a belső és az oldalsó meniszkusza, valamint az elülső keresztszalagja is a jobb lábában.
Épp megvédte címét 400 méteren a londoni világbajnokságon és szerzett egy ezüstöt 200-on, jó úton haladt tehát afelé, hogy ő legyen az atlétika következő szupersztárja, ahogy azt Usain Bolt annak idején meg is jósolta. Hírnevét elsősorban annak az észveszejtő és szemet gyönyörködtető 43.03-nak köszönhette, melyet élete eddigi legfontosabb versenyén, a riói olimpia döntőjében ért el. Annak a futásnak, mely átadta a múltnak a legendás Michael Johnson által 1999-ben futott 43.18-as világcsúcsot.
Van Niekerk teljes felépülése két évet vett igénybe. Ezt követően tervben volt ugyan a visszatérés, sőt részt is vett néhány versenyen, de a világjárvány miatt végül igazán komolyan nem tudta megmutatni magát.
A most 28 éves világcsúcstartó azt mondja, úgy érzi, képes lehet gyorsabban futni a 400 métert, mint 2016-ban, amikor élete formájában volt.
Kevés élsportolót ismerünk, aki egy ilyen komoly sérülés után vissza tudta nyerni a korábbi formáját. Olyat meg még kevesebbet, aki még jobb is tudott lenni, mint előtte volt.
"Néhány atlétának azért sikerült ez. Ott van English Gardner, aki olimpiai bajnok lett a 4x100-as amerikai váltó tagjaként. Neki hasonló sérülése volt, mint nekem. Aztán ott van Trayvon Bromell, aki az achillesét szakította el, de sikeresen visszatért. De, hogy más sportágból mondjak példát, a Liverpool játékosa, Alex Oxlade-Champerlain újra magas szinten tud játszani. Rendkívül inspiráló volt látni másokat sikeresen visszatérni."
A sérülését megelőzően Van Niekerk jó néhány év kőkemény munkával eltöltött, majdhogynem pihenésmentes időszakon volt túl, ami alaposan kizsigerelte a szervezetét.
A 2017-es londoni vb-n megnyerte a 400-at és aztán megpróbált duplázni, úgyhogy ráment a 200-ra is. Nem múlott sokon, de végül második lett. Elképzelhető, hogy ez a plusz terhelés is közrejátszott a sérülésében.
"2018-ban nem versenyeztem, 2019-ben megpróbáltam, de megsérültem, 2020-ban pedig elkaptam a koronavírust. Tavaly év végén aztán futottam párat, csak hogy megnézzük, mi hiányzik. Az első nemzetközi versenyem a sérülésem óta Svájcban volt, ahol iszonyú feszült voltam, és belső kétségek, félelmek kínoztak. Visszanézve az utolsó 100 métert, látszik, hogy megvolt a sebességem, de mentálisan teljesen máshol jártam. A verseny előtt 26 napig karanténban voltam, és tele voltam stresszel és szorongással. De ezzel a versennyel lekerült egy komoly súly a vállamról."
Rióban óriási világcsúcsot futott, de furcsa módon, akkor még nem is értette, milyen komoly sporttörténelmi jelentősége volt a rekorddöntésnek.
"Akkor nem tudtam még eleget Michaelről. Tudtam persze, hogy ő a világcsúcstartó, de akkor még nem fogtam fel, hogy mit jelentett ez a rekord az atlétikának. Még fiatal voltam, és sokkal jobban érdekeltek az akkori legnagyobb sprinterek, Usain Bolt, Justin Gatlin és Asafa Powell. Én rajtuk nőttem fel, ők inspiráltak igazából engem. Aztán a világcsúcsom után, kicsit kiműveltem magam Michaelből. Abból, hogy mekkora sportember is volt ő, és ez aztán újabb nagy lökést adott a folytatáshoz."
Van Niekerk Fokváros egy elszegényedett részén, Kraaifonteinben nőtt fel. Nagyon hálás a szüleinek, azt mondja, nélkülük nem válhatott volna belőle profi atléta.
Unokatestvére, Cheslin Kolbe a dél-afrikai rögbi válogatott egyik iszonyatosan gyors szélsője, aki szerzett egy csodálatos célt az angolok elleni 2019-es világbajnoki döntőben. Kolbe is ott nőtt fel, ahol Van Niekerk és gyerekként ugyanabban az iskolai csapatban rögbiztek.
"Együtt nőttünk fel, együtt játszottunk az utcán és egy csomó sportot kipróbáltunk. Ő már akkor is pokolian gyors volt és tehetséges, és akkor még mindketten a rögbiről álmodtunk."
Van Niekerk a Laureus egyik nagyköveteként azért dolgozik, hogy közös erővel, a sport segítségével le tudjuk győzni az erőszakot, a hátrányos megkülönböztetést.
"A Laureus komoly munkát fektet a következő nemzedék oktatásába. Igyekszik mindenhová eljuttatni azt az üzenetet, hogy a sport segítségével megváltoztathatjuk az életünket. A pályafutásom elején nekem is rengeteget jelentett, hogy találkozhattam Usain Bolttal. Segített, hogy merjek nagyot álmodni."
A sportban természetesen most az olimpia a fő célja. Azt gondolhatnánk, hogy a játékok elhalasztása növelte a győzelmi esélyeit, ő azonban ezzel nem feltétlenül ért egyet.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés