Wayde van Niekerk a 400 méteres síkfutás riói olimpiai bajnoka és világcsúcstartója 2017-ben súlyos térdsérülést szenvedett egy jótékonysági rögbimeccsen. Kemény utat járt be azóta, de még nem mondott le arról, hogy címet védjen Tokióban, ahogy arról sem, hogy 43 másodperc alá vigye a világrekordot. 


Bár a sérülése nagyon is komoly volt, Van Niekerk azt mondja, az elmúlt években sokkal inkább mentális, mint fizikai problémákkal küzdött. A világ- és olimpiai bajnok sprinter 2017 októberében vett részt egy jótékonysági rögbimérkőzésen, ahol elszakadt a belső és az oldalsó meniszkusza, valamint az elülső keresztszalagja is a jobb lábában. 
Épp megvédte címét 400 méteren a londoni világbajnokságon és szerzett egy ezüstöt 200-on, jó úton haladt tehát afelé, hogy ő legyen az atlétika következő szupersztárja, ahogy azt Usain Bolt annak idején meg is jósolta. Hírnevét elsősorban annak az észveszejtő és szemet gyönyörködtető 43.03-nak köszönhette, melyet élete eddigi legfontosabb versenyén, a riói olimpia döntőjében ért el. Annak a futásnak, mely átadta a múltnak a legendás Michael Johnson által 1999-ben futott 43.18-as világcsúcsot. 
Olympic Games
A világcsúcstartót sokkolta, hogy a legnagyobb riválisa lemarad az olimpiáról
EGY ÓRÁJA
Van Niekerk teljes felépülése két évet vett igénybe. Ezt követően tervben volt ugyan a visszatérés, sőt részt is vett néhány versenyen, de a világjárvány miatt végül igazán komolyan nem tudta megmutatni magát. 
"Egy ilyen sérülés esetében rendkívül óvatosnak és türelmesnek kell lenni a fizikai terhelést illetően"
- mondta
Van Niekerk
.
"A másik oldalon pedig ott van a mentális rész. Az elméd azt súgja, hogy már készen állsz, már mennél és versenyeznél, már próbálnád megdönteni a legjobb időidet és harcolnál a legerősebb ellenfelekkel. Fizikálisan azonban nem ez a realitás. Úgyhogy mentálisan át kellett állítanom magam. Ez eltartott egy ideig, de összességében úgy gondolom, jó döntéseket hoztam azért, hogy megfelelő állapotba kerüljek az olimpiára."
A most 28 éves világcsúcstartó azt mondja, úgy érzi, képes lehet gyorsabban futni a 400 métert, mint 2016-ban, amikor élete formájában volt.
"Úgy gondolom, képes lehetek erre. Vannak pozitív jelek az edzéseken, melyek arra utalnak, hogy gyorsabb lehetek, mint korábban. Ráadásul mentálisan sokkal érettebb lettem. Persze tudom, egy dolog jól futni az edzéseken és egy másik megtenni ugyanezt egy versenyen. 43.03 a jelenlegi rekordom, úgyhogy nem lehet más célom, mint bemenni 43 másodperc alá. Hiszek abban, hogy ez sikerülni is fog."
Kevés élsportolót ismerünk, aki egy ilyen komoly sérülés után vissza tudta nyerni a korábbi formáját. Olyat meg még kevesebbet, aki még jobb is tudott lenni, mint előtte volt. 
"Néhány atlétának azért sikerült ez. Ott van English Gardner, aki olimpiai bajnok lett a 4x100-as amerikai váltó tagjaként. Neki hasonló sérülése volt, mint nekem. Aztán ott van Trayvon Bromell, aki az achillesét szakította el, de sikeresen visszatért. De, hogy más sportágból mondjak példát, a Liverpool játékosa, Alex Oxlade-Champerlain újra magas szinten tud játszani. Rendkívül inspiráló volt látni másokat sikeresen visszatérni."
A sérülését megelőzően Van Niekerk jó néhány év kőkemény munkával eltöltött, majdhogynem pihenésmentes időszakon volt túl, ami alaposan kizsigerelte a szervezetét. 
"Rengeteg időm volt gondolkodni azon, mi okozta ezt a sérülést. Öt évvel korábban még nem voltam számottevő atléta, aztán eljutottam addig, hogy világcsúcstartó lettem. Ez az időszak iszonyatosan sokat kivett a testemből. Azt éreztem, hogy ott vagyok a világ tetején, és nem vettem figyelembe, hogy a test közben fárad és egyre kitettebb lesz a süléseknek. A sérülés pedig megtörtént, és utána mindent elölről kellett kezdenem. A nulláról jöttem vissza, a semmiből kezdtem el újra küzdeni az álmaimért."
Bár egy rögbisérülés kettétörte a pályafutását, a világcsúcstartó űridővel térne vissza 400 méteren | Eurosport
Wayde van Niekerk ideges volt. Pedig egy olyan kaliberű atléta számára, amilyen ő, egy február közepén, füvön rendezett, nem hivatalos verseny 100 méteren pusztán csak formalitás kellett volna, hogy legyen. Egy rutinfeladat, egy könnyed kis edzés. A dél-afrikai sprinter számára, azonban nagyon is volt tétje a dolognak. Nem is kicsi.
A 2017-es londoni vb-n megnyerte a 400-at és aztán megpróbált duplázni, úgyhogy ráment a 200-ra is. Nem múlott sokon, de végül második lett. Elképzelhető, hogy ez a plusz terhelés is közrejátszott a sérülésében.
"Nyilvánvalóan nagyobb terhelést kapott a térdem és kimerültebb volt a testem, hisz két számban próbáltam meg helytállni. 2017-ben nagyon komoly fizikális kihívásokkal állítottam magam szembe, komolyabbakkal, mint korábban bármikor, és ezt a testem sínylette meg. De most már megbékéltem azzal, ami történt, és izgatottan várom, mit hoz a jövő. Mindent megteszek a visszatérés érdekében és úgy érzem, erősebb vagyok, mint valaha."
"2018-ban nem versenyeztem, 2019-ben megpróbáltam, de megsérültem, 2020-ban pedig elkaptam a koronavírust. Tavaly év végén aztán futottam párat, csak hogy megnézzük, mi hiányzik. Az első nemzetközi versenyem a sérülésem óta Svájcban volt, ahol iszonyú feszült voltam, és belső kétségek, félelmek kínoztak. Visszanézve az utolsó 100 métert, látszik, hogy megvolt a sebességem, de mentálisan teljesen máshol jártam. A verseny előtt 26 napig karanténban voltam, és tele voltam stresszel és szorongással. De ezzel a versennyel lekerült egy komoly súly a vállamról."
Rióban óriási világcsúcsot futott, de furcsa módon, akkor még nem is értette, milyen komoly sporttörténelmi jelentősége volt a rekorddöntésnek.
"Akkor nem tudtam még eleget Michaelről. Tudtam persze, hogy ő a világcsúcstartó, de akkor még nem fogtam fel, hogy mit jelentett ez a rekord az atlétikának. Még fiatal voltam, és sokkal jobban érdekeltek az akkori legnagyobb sprinterek, Usain Bolt, Justin Gatlin és Asafa Powell. Én rajtuk nőttem fel, ők inspiráltak igazából engem. Aztán a világcsúcsom után, kicsit kiműveltem magam Michaelből. Abból, hogy mekkora sportember is volt ő, és ez aztán újabb nagy lökést adott a folytatáshoz."
Van Niekerk: "Szeretnék olyan magasságokba eljutni, ahova Bolt" | Eurosport
Nem először mondta, mégis meglepő hallani Rio egyik hősétől, hogy nem kifejezetten szereti a 400 métert. De Wayde van Niekerk mégiscsak világcsúcsot futott a riói döntőben. Megdöntötte Michael Johnson legendás rekordját. És most Londonban arra készül, hogy megvédje első igazán komoly címét, amit két éve, Pekingben szerzett, 400 méteren.
Van Niekerk Fokváros egy elszegényedett részén, Kraaifonteinben nőtt fel. Nagyon hálás a szüleinek, azt mondja, nélkülük nem válhatott volna belőle profi atléta.
"Az is nagy dolog volt, hogy ha át tudtunk menni egy másik iskolába egy sporteseményre. A szüleim nagyon nehéz körülmények között neveltek, úgyhogy borzasztóan hálás vagyok, hogy megpróbáltak lehetőségeket adni nekem. Akár úgy is, hogy kölcsön kellett kérniük benzinre, hogy segíteni tudjanak. Az, hogy mellettem álltak, a világot jelentette a számomra. Sokkal többet, mint hogy kifizették a cipőket és a mezeket, amiket használtam."
Unokatestvére, Cheslin Kolbe a dél-afrikai rögbi válogatott egyik iszonyatosan gyors szélsője, aki szerzett egy csodálatos célt az angolok elleni 2019-es világbajnoki döntőben. Kolbe is ott nőtt fel, ahol Van Niekerk és gyerekként ugyanabban az iskolai csapatban rögbiztek. 
"Együtt nőttünk fel, együtt játszottunk az utcán és egy csomó sportot kipróbáltunk. Ő már akkor is pokolian gyors volt és tehetséges, és akkor még mindketten a rögbiről álmodtunk."
Van Niekerk a Laureus egyik nagyköveteként azért dolgozik, hogy közös erővel, a sport segítségével le tudjuk győzni az erőszakot, a hátrányos megkülönböztetést. 
"A Laureus komoly munkát fektet a következő nemzedék oktatásába. Igyekszik mindenhová eljuttatni azt az üzenetet, hogy a sport segítségével megváltoztathatjuk az életünket. A pályafutásom elején nekem is rengeteget jelentett, hogy találkozhattam Usain Bolttal. Segített, hogy merjek nagyot álmodni."
Első benyomások: Wayde Van Niekerk | Eurosport
Wayde van Niekerk, a 400 méter pekingi világbajnoka az atlétika egyik legrokonszenvesebb alakja. No meg az egyik leggyorsabbja is tekintve, hogy nem is olyan régen javított közel öt tizedet az egyéni csúcsán 100 méteren, amivel bekerült 10 másodperc alá. Persze ettől ő még alapvetően négyszázas, csak pokolian gyors a rövidebb távokon is.
A sportban természetesen most az olimpia a fő célja. Azt gondolhatnánk, hogy a játékok elhalasztása növelte a győzelmi esélyeit, ő azonban ezzel nem feltétlenül ért egyet.
"Én már tavaly is készen álltam. Akkor az jelentette a nehézséget, hogy nem igazán tudtunk versenyezni. Atlétikában a forma javítása szempontjából rendkívül fontosak a versenyek. Ha lett volna elég verseny, akkor fizikálisan és mentálisan is készen álltam volna. Most szépen lassan minden újraéled, úgyhogy mire eldördül a startpisztoly, rendben leszek."
The Guardian
Olympic Games
Az atlétikai versenyek egyik legizgalmasabb összecsapásának tett keresztbe egy pozitív Covid-teszt
13 ÓRÁJA
Olympic Games
Öt várva várt szereplés az olimpia atlétika programjából
EGY NAPJA