A svájci zseni most bizonyította, hogy nem nem izgulja el a fontos pillanatokat

Az összetett világkupában magabiztosan vezető Odermatt úgy utazott el Pekingbe, hogy több számban is esélyes lehet a dobogóra, sőt akár az aranyéremre is. A svájci egy hetedik hellyel kezdte a játékokat lesiklásban, ezzel nincs is semmi gond, itt a maximum egy érem lehetett volna. Super-G-ben azonban már egyike volt a legnagyobb favoritoknak, nem is ment rosszul, de túlvállalta magát és kiesett.

Ezek után Odermattnak hatalmas nyomás alatt kellett elindulnia óriás-műlesiklásban, ebben a számban már ő volt az egyértelmű favorit, miután az idei világkupa-szezonban öt versenyből négyet megnyert, egyszer pedig második lett.

Az olimpia pedig a nyomásról szól, hogy a versenyző mennyire képes elviselni a pillanat súlyát, és ha egy olyan favoritról van szó, mint Odermatt, akkor ehhez még hozzájön az esélyesség terhe. Sokat elmond egy sportolóról, hogy ez a most vagy soha helyzetet mennyire tudja kezelni, ez az a képesség, ami talán a legfontosabb, amikor megítélünk egy versenyzőt.

Ebben a tekintetben erős kételyek merülhettek fel a svájcival kapcsolatban, miután a tavalyi világbajnokság, és az olimpia első két száma sem sikerült úgy, ahogy azt szerette volna. A nyomás kezelésének terén érdemes lehet őt összehasonlítani két másik klasszissal, akik szintén ott voltak vasárnap óriás-műlesiklásban.

Alexis Pinturault és Henrik Kristoffersen voltak a Marcel Hirscher-éra utolsó éveiben az nyolcszoros összetett világkupa-győztes osztrák legfőbb riválisai. Úgy tűnt, hogy Hirscher visszavonulása meg fogja nyitni neki a kaput a legnagyobb címek előtt, de ez nem igazán valósult meg.

Henrik Kristoffersen húszas évei elején teljesen egyenértékű ellenfele volt Hirschernek, az osztrák kedvenc számában, műlesiklásban, és volt olyan is, hogy sikerült vele szemben megnyernie a szakági világkupát. Kristoffersen már korábban is alulteljesítő volt a világversenyeken, és bár egyszer, 2019-ben, egy fantasztikus versenyen világbajnoki címet nyert óriás-műlesikásban, de összességében elmondható, hogy nem tudta kihasználni a lehetőségeit.

A legnagyobb elszalasztott esélye négy éve Pjongcsangban volt. Akkor Hirscher a kombinációt és az óriás-műlesiklást már megnyerte (előbbin Pinturault-t utóbbin Kristoffersen lett az ezüstérmes), de műlesiklásban kiesett az első futamban. Így megnyílt Kristoffersen előtt a lehetőség, hogy olimpiai bajnok legyen, a második futam előtt vezette is a versenyt, így utolsóként jöhetett le, de egy nagyot hibázott, és kiesett, így a svéd veterán, André Myhrer nyerte az olimpiát.

Henrik Kristoffersen teljesítménye pont akkor esett vissza, amikor Hirscher visszavonult, így nem tudta beteljesíteni azt, amit sokan vártak tőle, nem lett összetett világkupa győztes, sőt műlesiklásban is elveszítette korábbi dominanciáját, pedig egykoron Kristoffersen és Hirscher annyira kiemelkedtek a szlalomos mezőnyből, mint az elmúlt években Shiffrin és Vlhova.

Kristoffersennek most is megvolt az esélye óriás-műlesiklásban, az első futam után 12 századra volt Odermatt-tól, és a negyedik lett. Akár az is felmerült, hogy végre olimpiai bajnok lesz, persze utólag már látszik, hogy a második futamos Kranjec és Odermatt menetekkel nem igazán volt esélye konkurálni, de egy érem mindenképp benne lehetett volna, azonabn újra nagyot rontott, ami után majdnem kiesett, végül a nyolcadik helyen ért be.

Pinturault karrieríve is hasonló, neki azonban a legjobb évei nem fogytak el mire Hirscher visszavonult, tavalyelőtt a koronavírus miatti korai szezonbefejezés, és Alexander Aamodt Kilde akadályozta meg, hogy övé legyen a nagy kristálygömb, tavaly azonban elhódította az összetett világkupát.

Azért a tavalyi évében is látszott, hogy Kristoffersenhez hasonlóan ő is rosszul reagál a nagy téttel bíró szituációkra. A világbajnokságon óriás-műlesiklásban elképesztő körülmények közt veszítette el, miután az első futamot követően nagy előnnyel vezetett, de kiesett, és lehet, hogy a nagy kristálygömb se lett volna meg neki, ha a világkupa-döntőn nem segítenek be az égiek, és az időjárás miatt nem törlik az idény utolsó versenyeit a gyorsasági szakágakban, hiszen a szezon utolsó versenyein látszott, hogy a francia megremeg a siker kapujában, és Odermatt a végére majdnem utol is érte.

Idén azonban csalódástkeltő szezonja van, és az olimpiája is ezt a formát tükrözi. Super-G-ben 11. lett, kombinációban pedig még gyenge formája ellenére is esélyesként állhatott oda, de nem sikerült jól a lesiklás, majd a szlalomban ki is esett.

Odermatt kicsit hasonló helyzetben állt oda erre az olimpiára, mint a tavalyi világbajnokságon Pinturault, vagy a pjongcsangi műlesikláson Kristoffersen: ott volt az esélye, hogy megnyerje a nagy címet. Igaz a svájcinak valamivel könnyebb dolga volt, nem kellett az éreznie, hogy könnyen lehet, hogy ez élete egyetlen esélye, hiszen Odermatt sok számban kompetens, és még fiatal, mindössze 24 éves, ráadásul a tehetsége, és az idei szezonja alapján a következő években stabilan az alpesi sí legnagyobb alakja lehet.

Azonban Odermattnál is ott voltak az aggasztó jelek, a tavalyi világbajnoksága nem sikerült jól, és a már említett Super-G-s kiesésből érkezett. Az óriás-műlesiklásban is volt ijesztő hibája, de megcsinálta, a második futamban pedig azt a plusz terhet is elbírta, hogy Kranjec földöntúli menetet produkált, és reális esély volt rá, hogy a női műlesiklás után itt is a nyolcadik helyről lesz olimpiai bajnok valaki.

Marco Odermatt talán most már kicsit megnyugodhat, ezután az aranyérem után már jó esély van rá, hogy nem kerül be abba a rossz spirálba, amiben Pinturault és Kristoffersen már évek óta benne van, ahol a kihagyott lehetőség frusztrációt szül, az pedig újabb kihagyott lehetőségeket, és így tovább. A francia és a norvég pedig még a műlesiklásban javíthat, ahol az elképesztően sok, de a legtöbb esetben tapasztalatlan esélyes közül még az is lehet, hogy egyiküknek jön ki a legjobban a lépés. Nagy szükségük lenne rá, ugyanis könnyen lehet, hogy mindkettejüknek ez lesz az utolsó esélyük, hogy olimpiai bajnokok legyenek.