"Nem akarom, hogy az emberek így emlékezzenek rám" – Lindsey Vonn folytathatja a karrierjét
Publikálva 26/03/2026 - 20:43 GMT+1
Az olimpiai bukása óta most, a Vanity Fairnek adott először hosszabb interjút Lindsey Vonn. A 41 éves amerikai klasszis részletesen mesélt arról, hogy mi is történt valójában a milánói-cortinai játékokon és utána, így az öt műtétje és a paparazziőrület is szóba került – mint ahogy az is, hogy vajon ez a bukás jelentette-e valóban az utolsó mozzanatot a pályafutásában.
Ez lehet a vége - Lindsey Vonn csúnyát bukott az olimpiai lesiklóversenyen
Videó forrása: Eurosport
A világ legjobbja voltam, potenciálisan úton az olimpiai érem felé. Most tolószékben ülök.
Lindsey Vonn a kanapéján fekszik a Utah állambeli Park Cityben, pulóverben, zokniban, smink nélkül, számos kötéssel a testén. Tudja is meg nem is, mi és hogyan történt másfél hónappal ezelőtt, a milánói-cortinai olimpián, amikor mindössze 13 másodpercet töltött a pályán a lesiklóversenyen, mielőtt borzalmasat esett. Eltörte a sípcsontját, a szárkapocscsontját és a bokáját, olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy heteket töltött kórházban és majdnem elvesztette a bal lábát.
Pedig a verseny előtt mentálisan és fizikailag is jól érezte magát, annak ellenére, hogy kilenc nappal korábban, a Crans-Montanában megrendezett világkupa-versenyen elszakadt a bal térdében az elülső keresztszalag.
”Pontosan abban a mentális állapotban voltam, amiben lenni szerettem volna. Készen álltam a rajtra” – emlékszik vissza. "Kidolgoztam egy taktikát a versenyre: a pálya elején, a bukásomat okozó kapunál szerettem volna a lehető leggyorsabban menni, ám túl erősen és túl gyorsan nyomtam, egyenes testhelyzetben maradtam és a karom beleakadt a kapuba.
Aztán arra emlékszem, hogy a síléceim még rajtam vannak, nem tudom lecsatolni őket, a lábam kicsavarodott. Nem tudtam mozdulni, segítségért kiabáltam. Kellett valaki, aki levegye a léceimet.
”Egyszerűen szörnyű helyzet volt” – mondja az amerikai csapat vezető orvosa, Tom Hackett. "Miután a helikopterrel a pálya mellé vittük őt, sínbe tettem a lábát, és visszavittem a helikopterbe, hogy a cortinai hivatalos olimpiai klinikára szállítsák. Csakhogy ott biztonsági őrt kellett játszanom, hiszen paparazzik rohamoztak meg minket, és azt mondogatták, hogy Lindsey barátai és a PR-csapatának tagjai."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/02/06/image-ee5e738c-03d7-4dca-9995-c3c36da87991-85-2560-1440.jpeg)
Lindsey Vonn már az olimpiai lesiklópályán, szalagszakadással teljesítette az edzést Cortinán
Videó forrása: Eurosport
A klinikán fájdalomcsillapítót adtak Vonn-nak és CT-vizsgálatot végeztek rajta. A gyógyszer nem sokáig hatott. ”Elkezdtem izzadni, olyan szörnyű fájdalmaim voltak. Egyszerűen nem akart elmúlni, nem hagyott alább. Üvöltöttem, hogy vigyenek ki. Ez a pillanat beleégett az agyamba."
A CT-vizsgálat kimutatta, hogy súlyos törést szenvedett, amely azonnali sebészeti beavatkozást igényelt. Néhány hívás után Hackett úgy döntött, hogy Vonnt egy trevisói kórházba szállítják. 40 perccel később helikopterrel érkeztek meg, de gondjaik adódtak a leszállással: ismét fotósok állták az útjukat.
”Valahogy kiszivárgott, hogy oda megyünk, ami elképesztő volt, mert én nem mondtam el senkinek.”
A kórház gyorsan mozgósított egy 20 fős orvosi és ápolócsapatot a beavatáshoz. Az első műtét nagyszerűen sikerült, így utána átvitték az intenzív osztály egyik szobájába. Vonn elaludt, és mivel vasárnap este volt, néhány órával később az orvosi csapat nagy része hazament.
Csakhogy aztán felébredt, és még vérfagyasztóbban kezdett sikoltozni, mint korábban. A lába dagadni nagyon gyorsan kezdett. Egyre rosszabbá vált a helyzet, hiszen a szervezete nem reagált a hatalmas mennyiségű fentanilra, morfiumra és oxikodonra. Hackett egyből tudta, mi ez: teljes kompartment szindróma, egy veszélyes állapot, amikor a nyomás megnő a lábban, korlátozza a véráramlást és súlyos idegkárosodást okozhat.
Képzeljetek el hot dogokat vagy sült krumplit grillen. Egyre jobban megduzzadnak, aztán hirtelen meg- és szétrepednek. Alapvetően ez történik a kompartment szindrómánál is. Jelentős esély volt arra, hogy elveszíti a lába összes funkcióját, ha nem magát a lábát.
”Arra emlékszem, hogy dr. Hackett a bal oldalamon ül, és hirtelen csomó orvos és nővér jelenik meg körülöttem. Tom azt mondta, ne aggódjak, meg fogja menteni a lábamat."
Hackett kétségbeesetten tárcsázgatta azoknak az olasz orvosoknak a számát, akikkel néhány órával korábban találkozott, hogy azonnal behívjanak a kórházba egy műtős csapatot. Vonnt elaltatták, miközben Hackett fasciotómiát hajtott végre: egy végtagmentő műtétet, amely során belevágott az izmokat körülvevő kötőszövetbe, hogy enyhítse a nyomást.
Az amerikai klasszis az intenzív osztályon ébredt, a lábából leszívták a felesleges vért, ugyanakkor következett egy harmadik, majd egy negyedik műtét is: "Alapvetően arról volt szó, hogy megpróbáljuk megmenteni a bőrét és az izmait."
Vonn nagyon hálás Hackettnek, a trevisói orvosoknak és ápolóknak, de az emlékek kísértik, hiszen a gyötrő fájdalom a rendkívüli mennyiségű gyógyszer mellett is megvolt. Minden erejére szüksége volt arra, hogy ne őrüljön meg, hiszen az ápolók háromóránként felébresztették, és egy olyan nyelven beszéltek hozzá, amit nem értett. Más betegekkel osztozott egy szobán, csak egy vékony függöny választotta el őket, a lámpák este 11-ig égve maradtak, a kijáratot jelző tábla pedig egész éjjel világított.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/01/30/image-0f2f356c-1e25-4643-b2c5-752a686e7c20-85-2560-1440.jpeg)
Lindsey Vonn hatalmasat bukott Crans-Montanában, félbe kellett szakítani a versenyt
Videó forrása: Eurosport
A negyedik műtét után Hackett engedélyezte, hogy transzatlanti MEDEVAC által visszarepüljön Vailbe, Coloradóba. ”Az ágyamból sem tudtam kimozdulni, nemhogy valahogy felszálljak egy normál repülőgépre. Még mindig volt katéterem.”
Február 20-án aztán Hackett egy hatórás műtétet hajtott végre a neves Steadman Klinikán, és helyrehozta a törést – ez volt az igazán nagy operáció, ahogy ő nevezi. Végül március 1-jén, majdnem egy hónappal a cortinai bukás után Vonn hazatért Park Citybe.
Özönlöttek a levelek, írt neki David Beckham, Jannik Sinner, Tom Brady és Vilmos herceg is. A számára legfontosabb üzenetet Diane Sawyer amerikai újságírótól kapta: ”Nem lehetsz egyszerre bátor és kényelmes."
Amikor visszatértem, mindenki azt hitte, hogy őrült vagyok. Meg akartam nyerni az olimpiát, a lesikló-világkupát, és jó úton haladtam afelé, hogy mindkettő összejöjjön. Crans-Montana után mindenki azt mondta, hogy felelőtlen vagyok és hülyeséget csinálok, mert elveszem valaki mástól a helyet. Nem vagyok őrült. Tudom, mire vagyok képes és mire nem.
Gyógytornásza, Lindsay Winninger úgy véli, hogy a Vonn felé irányuló kritika az elit sportolók testével és a sérülések kezelésével kapcsolatos általános ismeretek hiányából fakad.
”Lindsey csúcsformában van, hiszen csúcsformában volt az olimpiai felkészülésénél. Amikor elszakad az elülső keresztszalag, nem veszíted el az összes erődet, teljesítményedet és kardióedzésedet egyik napról a másikra. A lesiklás egyébként sem olyan sport, mint a kosárlabda. Csak néhány tiszta kanyarra lett volna szüksége."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/01/10/image-3db429a0-9286-4b92-ae59-823cb16fbd90-85-2560-1440.jpeg)
Újabb bravúros lesiklás Lindsey Vonntól: megvan az amerikai klasszis 84. világkupa-győzelme
Videó forrása: Eurosport
Vonn és edzője, Aksel Lund Svindal is azt mondja, hogy a keresztszalag-szakadásnak semmi köze nem volt az olimpiai bukásához. Ami viszont a legjobban zavarja az amerikait, az nem az, amit online mondanak róla, és nem is a fájdalmai vagy a hosszú felépülése – hanem az, amire az emberek emlékezni fognak.
Nem akarom, hogy az emberek így emlékezzenek rám. Nem akarom, hogy a bukásom jusson eszükbe rólam. Amit az olimpia előtt csináltam, azt még soha nem csinálta senki, mégsem arra emlékeznek, hogy nyertem.
Vonn mindig is nehezen gondolt a végső visszavonulásra, hiszen nehezen tud megbarátkozni azzal, hogy az élet mégis megy tovább, akár ott van a mezőnyben, akár nem. És akkor jön a kérdés...
Gondolkodik-e azon, hogy újra visszatérjen a síeléshez, még azok után is, ami történt?
”Nem szeretem semmi előtt sem bezárni az ajtót, mert sosem lehet tudni, mi fog történni. Fogalmam sincs, milyen lesz az életem két, három vagy négy év múlva. Addigra már lehet két gyerekem, és az is lehet, hogy nem lesznek gyerekeim, mégis újra versenyezni akarok. Élhetnék Európában. Bármit csinálhatnék. Nehéz megmondani ezzel a sérüléssel, mi fog történni. Annyira elcseszett ez az egész... Úgy érzem, ez túl szörnyű utolsó futam volt ahhoz, hogy befejezzem a karrieremet."
Csak 13 másodpercet bírtam. De az nagyon jó 13 másodperc volt...
(Vanity Fair)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés