Elköszön sportága egyik legnagyobbja, az utánozhatatlan zseni, az újító forradalmár, a vakmerő

Ligety az egyetlen amerikai férfi alpesi síző, aki két olimpiai aranyérmet is tudott nyerni. Az elsőt még 2006-ban szerezte kombinációban, a másodikat pedig 2014-ben, Szocsiban, óriás-műlesiklásban. Most 36 évesen úgy döntött, több időt szeretne a családjával tölteni, úgyhogy búcsút int a profi sportnak. Hároméves fia, Jax részt vett nemrégiben egy óvodai síprogramban, ahol sikerült érmet is szereznie. 

Nagyjából félórába telt, hogy megtalálja az olimpiai érmeit utahi otthonában. Ekkor Jax előállt egy javaslattal, nevezetesen, hogy a Ligety család medáljait egy helyen kellene tárolni. Legjobb volna bekeretezni őket és kitenni a falra. 

"Elég cuki volt" - mondta Ligety, aki azért is mesélte el ezt a történetet, hogy jobban értsük, miért döntött a család javára a pályafutásával szemben. 

Tizenöt évig volt ott a világ élvonalában, összesen hét aranyérme van világbajnokságokról és olimpiákról, ráadásul óriásban ötször is megnyerte a szakági világkupát. Mivel az elmúlt években már nem hozta a korábbi kiváló eredményeket, teljesen érthető, hogy a család érdekében a visszavonulás mellett döntött. 

Karizmatikus személyiségű, széles körben elismert versenyző volt a mezőnyben, egy igazi provokátor, aki, ha szükség volt rá, felemelte a hangját a sportolók érdekében. Sok esetben igyekezett megpiszkálni a régi, konzervatív berendezkedést, és támogatni az új, vérfrissítést hozó kezdeményezéseket. 

A havon is forradalmian új technikákat fejlesztett ki, melyek hosszú éveken keresztül szinte verhetetlenné tették őt óriás-műlesiklásban. Hiba volna azonban azt gondolni, hogy ő egy egytrükkös síző lett volna. Elég, ha eszünkbe jut a 2013-as világbajnokság, ahol kilenc napon belül megnyerte a super G-t, a szuper-kombinációt és az óriás-műlesiklást. Erre a bravúrra sem előtte, sem azóta nem volt képes rajta kívül senki. 

Lindsey Vonn és ő képeztek hidat az amerikaiak számára a Bode Miller-éra és a jelenleg is tartó Mikaela Shiffrin-időszak között. 

Első igazán nagy dobását a 2006-os torinói olimpián hajtotta végre, ahol meglepetés-győzelmet szerzett kombinációban. Előzetesen Miller volt a verseny egyik favoritja, aki vezetett is a lesiklás után, ám az első szlalom-futamban kizárták, mert meglovagolta ez egyik kaput. Az akkor 21 éves Ligety a 32. helyen állt a két műlesiklás előtt, mivel azonban szenzációsan szlalomozott a felejthetetlen rózsaszín keretes szemüvegében és kesztyűjében, végül bő fél másodperces előnnyel megnyerte a versenyt Ivica Kostelić előtt. 

Két évvel korábban Ligety-t még a világ 300 legjobb sízője között sem tartották számon. Míg a legtöbb versenyző sisakja szponzornevekkel volt teletűzdelve, addig ő szigetelőszalaggal ragasztotta fel az ő támogatói nevét: 'Anya és Apa'. Otthon, Utahban édesapja, Bill Ligety és édesanyja, Cyndi Sharp sokáig abban a hitben voltak, hogy fiuk hamarosan egyetemre megy és mérnők lesz belőle. 

Az olimpiai győzelem azonban nem egy kisiklás volt, nem egy tévút, hanem sokkal inkább egy előjel, egy hatalmas pályafutás első nagy momentuma. 

Ligety hihetetlen gyorsasággal érkezett meg a legjobbak közé, és elsősorban az óriás-műlesiklást dominálta. Ebben a versenyszámban összesen ötször hozta el a kis kristálygömböt. 

Mivel szerette volna megváltoztatni az alpesi sí régi berögződéseit, társalapítója lett egy Shred nevű cégnek, mely sisakok, szemüvegek és más télisportos kiegészítők fejlesztésével foglalkozott. Ligety meglehetősen furcsának találta az akkoriban használatos márkákat, és a Shred előretörésével el akarta érni, hogy a hagyományos alpesi sí újra menővé váljon a snowboarddal és a freestyle sível szemben. 

2013-ban Ligety meglehetősen bátor és határozott lépésre szánta el magát a nemzetközi szövetséggel szemben. Kiállása még úgy is merésznek számít, hogy ekkorra már komoly presztízst vívott ki magának. Történt ugyanis, hogy a döntéshozók úgy határoztak, megnövelik az óriás-műlesiklásban használható sílécek minimális hosszát. Erre Ligety írt egy éles hangvételű blogbejegyzést a változtatásokat kritizálva, melyekről ráadásul az illetékesek a versenyzők megkérdezése nélkül döntöttek. 

A sílécek hosszára vonatkozó előírásokat később megváltoztatták, de addigra Ligety már ezeket is jobban használta, mint bárki más. Közel három másodperces előnnyel nyerte ugyanis az új léceken a következő szezon első versenyét. Egy olyan szakágban, ahol néha századok döntenek. 

A 2014-es szocsi olimpián masszív favoritnak számított óriásban. Meg is szerezte az aranyérmet, mely az amerikai sízők egy rendkívül szűk körű társaságába emelte őt. Mindössze három olyan amerikai alpesi síző van ugyanis, akik két olimpiai aranyérmet is nyertek, de közülük Ligety az egyetlen férfi. Andrea Mead Lawrence 1952-ben nyert kettőt, valamint Mikaela Shiffrin 2014-ben és 2018-ban egyet-egyet. 

A következő években térd- és hátműtétek akadályozták az edzésben és a versenyzésben. Ez meg is látszott az eredményein, ugyanis 2015-ben szerezte 25 világkupa-győzelme közül az utolsót, és nem nyert érmet a 2018-as pjongcsangi olimpián. 

Az amerikaiak sokáig aggódtak, hogy mi lesz a sportággal Vonn, Miller és Ligety nélkül. Mostanra azért derűsebb a kép a számukra, hisz egyrészt még mindig itt van Shiffrin, másrészt pedig új arcok is feltűntek a színen, vagy mondjuk inkább úgy, hogy ezek a versenyzők beérni látszanak. Ott van a 28 éves Ryan Cochran-Siegle, aki super G-ben tudott versenyt nyerni, és ott van a 31 éves Tommy Ford is, akinek van az elmúlt időszakból három dobogója, köztük egy győzelem óriás-műlesiklásban. És bár most mindketten sérültek, Ligety optimista a jövőjükkel kapcsolatban. 

Ez hosszútávon akár azt is jelentheti, hogy még tovább gyarapszik majd a Ligety család éremgyűjteménye.