Sose lesz Kitzbühelhez hasonló státusza, de a Beaver Creek-i a legnehezebb Super-G a világkupában

Ugyan az erős szél miatt a vasárnapi lesiklás elmaradt, de szombaton így is láthattunk egy versenyt a leggyorsabb szakágban. Előtte pedig csütörtökön és pénteken rendeztek két Super-G-t, amelyek közül az elsőt Marco Odermatt, a másodikat pedig Alexander Aamodt Kilde nyerte meg. A norvég aztán a szombati lesikláson is a leggyorsabban jött le, és ezzel a hétvége legnagyobb nyertese lett, így a tavalyi keresztszalag szakadása után jelezte: újra számolni kell vele, akár a nagy kristálygömbért folyó harcban is, amely címet egyébként két évvel ezelőtt már egyszer meg tudott nyerni.

Tehát a hétvégét a Super-G versenyek dominálták a Birds of Prey nevet viselő pályán. A Super-G érdekes státuszban van az alpesi sí szakágai közt. Egyrészt ez messze a legfiatalabb a négy klasszikus szám közül, csak a 80-as évek közepe óta létezik, azért volt fontos a bevezetése, mert korábban a technikai szakágak specialistáinak két versenyszámban volt lehetőségük versenyezni, miközben a gyorsasági specialistáknak csak a lesiklásban volt lehetőségük kiemelkedő eredményeket elérni. Így a Super-G bevezetése kiegyenlítette a mérleget.

Ebből is adódik, hogy ez az a szakág, ami karakterében legkevésbé elkülöníthető, a négy számot tekintve a Super-G és a lesiklás közt a legkisebb a különbség, így a szuperóriás-műlesikló futamokat rendre a lesiklásra használt lejtőkön rendezik.

A kisebb történelem, és a túl nagy hasonlóság okozhatta azt, hogy a Super-G-ben nem alakult ki egy nehézségét és presztízsét tekintve kiemelkedő verseny a világkupában. Más magyarázat nincs arra, hogy miközben ott van a kitzbüheli lesiklás és adelbodeni óriás-műlesiklás, a köztes szakágban nincs ilyen legendás verseny. Ha a presztízs tekintetében ugyan egyetlen Super-G verseny se érhet az említett kettő nyomába, de lehet, hogy a szakágon belül a Beaver Creek-i a legnehezebb megmérettetés.

Ezt például az is bizonyítja, hogy a csütörtökön és pénteken is 14 versenyző volt, aki nem ért célba, ez körülbelül a mezőny egynegyede. A Birds of Prey Super-G versenyének nehézségéről szóló elméletet több versenyző is osztja.

„Nem könnyű pálya” - mondta Dominik Paris a csütörtöki kiesése után - „Nehéz ezen a lejtőn erősen menni, különösen, ha nem vagy igazán jó formában, mint most én. Nagyon a határon mentem, amikor elkövettem egy hibát, aztán próbáltam újra beleerősíteni, de nem ment. A pályavezetés nagyon gyors, ahogy a hó is. Nagyon meredek, nagyon technikás. Ez egy nehéz Super-G. Az egyik legszebb, de a legnehezebb, ami a világkupában van.”

Paris szerint a Beaver Creek-i Super-G legjobban a gyors reflexekkel rendelkező óriás-műlesiklóknak fekszik. Ez a leírás pedig tökéletesen illik Marco Odermattra, aki csütörtökön nyerni tudott, pénteken pedig második lett. A svájci mostani győzelmével két egymást követő alkalommal tudott itt nyerni Super-G-ben. 2019-ben pont itt szerezte élete első világkupa-győzelmét, és mivel 2020-ban a pandémia miatt nem rendeztek versenyt Észak-Amerikában, ezért most mondhatjuk, hogy most címet védett. Erre utoljára a legendás Hermann Maier volt képes, aki a 90-es évek végén nyert itt két Super-G-t egymásután.

„Két éve nagyon szerencsésen alakult a versenyem. A mostanihoz hasonlóan nagyon a határon mentem”- mondta Odermatt. - „Itt mindig nagyon nehéz versenyezni, de az embernek bízni kell a síelésében és a megérzéseiben.”

A Birds of Preyen, mint szinte mindegyik lejtőn, a Super-G versenyek startja lejjebb van, mint ahol a lesiklások indulnak, utóbbiaknak egyébként nagyon sík az eleje, de a Super-G első szakasza a „The Talonnak” nevezett rész, a lejtő legmeredekebb része, több, mint 33 fokos. Innen a versenyzőknek kiszámítható és kiszámíthatatlan irányváltásokkal kell eljutniuk a „Russi’s Ride” éles kanyarjaiig. Ez még nehezebb napsütéses időben, mint amilyen csütörtökön is volt, ekkor az erős fényváltozás egy pillanatra elvakítja a versenyzőket.

„Az első 10-12 kapu nagyon nagy kihívás a számomra”- mondta csütörtöki kiesése után Max Franz, aki 2018-ban nyerni tudott itt, de idén egyik Super-G versenyen sem ért célba. Ezzel 10 Beaver Creek-i szuperóriás-műlesiklása során már 4 kiesésnél tart. - „Az első két kapu direkt és nagyon gyors, aztán még két kapu és három nagy kanyar, az egészet egyre bonyolultabbá teszi.”

Kjetil Jansrud még a csütörtöki 14. helye után nyilatkozott a pályáról, majd pénteken hatalmasat bukott a norvégok olimpiai bajnoka, és megsérült a térde. Nem tudni még, hogy mennyire súlyos a dolog, vagy szükség van-e a műtétre. Jansrudot hazavitték Norvégiába további kivizsgálásra.

„Beaver Creekkel kapcsolatban az a jó, hogy a lesiklásnak fantasztikus flow-ja van. A Super-G azonban nagyon a tűzéstől függ, ha a tűzés nehéz akkor nagyon nagy kihívást okoz a verseny, ha a pálya kialakítása kicsit szerencsésebben jön ki, akkor a lesikláshoz hasonló flow-t tud nyújtani. Ez az egyik legkeményebb, ha nem a legkeményebb Super-G a versenynaptárban.”- mondta a norvég.

„Ez volt az egyik legnagyobb kihívás, amivel eddig szembesültem a Birds of Preyen. Ez vonatkozik a gyorsaságra és a tűzésre is”- mondta a csütörtöki versenyről Jansrud.

A Super-G versenyeken tehát azért mindig sok függ a tűzéstől, főleg a lesikláshoz képest, de ha a versenyzők ezt gondolják a szakág legnehezebb versenyének, akkor a jövőben érdemes különös figyelmet fordítani a Beaver Creek-i Super-G-nek.

részben Ski Racing