Gatyába rázza-e Andre Agassi Novak Djokovicot?

Ha szigorúan szakmai alapokon kezdenénk egy Roland Garros-beharangozót, akkor idén – ugyanúgy, mint az elmúlt tíz évben mindig – Rafael Nadallal kéne kezdeni. Még két éve is vele kellett volna, amikor amellett, hogy kilencszeres bajnok, és mint ilyet nem illik leírni, tényleg nem sok pozitívumot lehetett felhozni mellette. Idén, ha nem is kaptuk vissza a legeslegjobb Rafát, (“Jobb-e Rafael Nadal, mint valaha?” című cikkel ezúttal nem borzolnám a kedélyeket, pedig érdekes kísérlet lenne) de elég jól játszik ahhoz, hogy ő legyen a Garroson a fő favorit. Egyetlen vereség a salakszezonban, az is a salakszezon második legjobb játékosától, ráadásul alighanem a legjobb pillanatban, kiváló ajánlólevél.

Annyira szerintem ugyanis már nem emelkedik ki Rafa salakon, mint egykoron, a hibátlan salakszezon elérhetetlennek tűnt. Így viszont kapott még plusz fél hetet felkészülésre/pihenésre és a nyomás sem akkora rajta, mintha négy versenyt nyert volna zsinórban, köztük három ezrest. Az a tenyeres, melyről ez a kiváló videó készült, talán már nem olyan, mint volt mondjuk öt éve, de még pont elég jó ahhoz, hogy Rafát hozzásegítse a történelmi tizedik Garros-győzelemhez. Pláne, ha meleg, száraz idő lesz Párizsban. (Jelenleg a második hét első felére esőt mondanak a meteorológusok, úgyhogy azért ez még képlékeny)

Illetve, hogy egészen pontosak legyünk nem Novak Djokovic lopja el, hanem Andre Agassi, vagy hát legalábbis Novak Djokovic és Andre Agassi együtt. Azért azt ne gondoljuk, hogy Agassi színre lépése ennyire érdekes lett volna akkor, ha mondjuk Nole a világ tetején rúgja ki a teljes stábját, mondjuk a tavalyi Garros után, Andrénak pedig csak be kellett volna ülnie a készbe. Annak nem lett volna különösebb sportértéke, ennek most így azért van, nem is kevés.

Andre ráadásul egy ikon, egy generáció ikonja, akkora hős, amekkora Nole sosem lesz, már csak azért sem, mert Kelet- vagy Közép-Európából indulva, egész egyszerűen nem lehet ekkora hősnek lenni. Nem tudom, az Agassi-hívők hova, kihez pártoltak, amikor a korszak véget ért, de úgy hiszem, sokaknak hasonló dilemmát okoz majd ez az együttműködés, mint amikor Zidane leült a Real kispadjára.