„Az a legrosszabb érzés, hogy nem szóltam előbb. Járt volna neked egy érem”

Nem vagyok Wout, sem Mathieu, úgyhogy az én képességeimmel ez extra volt.

Egy ilyen győzelem megnyitja a kapukat. Egyszerre csak nem vagyok már többé az örök ígéret a kerékpáros világ számára. De tegyük fel, hogy a Sanremo helyett a Harelbekét nyertem volna meg, a szezonom akkor is sikeres lett volna.

A Sanremót követő héten Luca minden nap küldött nekem egy fotót arról, hogy újranézi a versenyt. Ez részben az ő győzelme is. Igazolja, hogy miért hitt bennem és miért fektetett belém pénzt és bizalmat nyolc éven keresztül. Lehetnék persze már többszörös győztes is. Nem vagyok, de ő mégis támogatott engem. Én pedig, részben ugyanezen okból, a csapattal maradtam.

Összességében jól. Kapott négy adag kemót, vannak jobb és rosszabb napok, de ő pozitívan áll a dologhoz. Örülök, hogy 2021-ben a legszebb napot én adhattam a számára.

Az olaszok imádják a hőseiket. Egy csomó étterem reagált Instán, hogy menjek hozzájuk vacsorázni vagy kávézni. Van egy hely, ahol hónapokra előre kell foglalni. Amikor múlt héten felhívtam őket, hogy novemberben szeretnék náluk vacsorázni, azonnal megoldották. Ez a Sanremo-győzelem nélkül nem ment volna. Az Antinori nevű toszkán borászatban felkerültem a presztízslistára, ami kedvezményekkel jár, és elsőbbséget élvezek a rendeléseknél.

Ryan Mullen kapott egy órát, a többiek egy karkötőt egy arany kerékpárral és a dátummal, melyet szépen belegravíroztattam. 2021. március 20.

Úgy éreztem, Ryan többet érdemel, mert pozícióban tartott és fogta nekem a szelet az elejétől a Cipressáig. A többiek javarészt Nibaliért mentek vagy a saját versenyüket futották. De a karlánc is szép ajándék szerintem, akár hordod, akár kirakod otthon. És nem foglal nagy helyet. Mert, ha mondjuk kapsz egy kávégépet, és Tim Wellensnek hívnak és nem iszol kávét, akkor a szerkezet valószínűleg eléggé útban lesz.

Nem.

Oké, de nem látom be, miért kellett volna neki köszönetet mondanom.

Ha lett volna csapattárs Caleb Ewannel a Poggio után, akkor sem nyertem volna. És végül is Tim Declercq-nek is köszönettel tartozom, aki vitte a főmezőnyt a szökevények után. Soren a saját versenyét futotta. Elmondta nekem, hogy megpróbált leszakítani, csak ugye nem sikerült.

Igen, ez iszonyú frusztráló minden évben.

Ettől nem érzem jobban magam. Tim klasszik sprinter, neki egy picit könnyebb. De ott van Dylan Teuns, kinéz két szakaszt, és mind a kettőt megnyeri. Ilyesmiről álmodom én is.

Az elmúlt években átsiklottak fölöttem a jelölők. Örülök persze, hogy jelöltek, de reális vagyok, tudjuk, ki fog nyerni.

Ők a teljesítmények alapján szavaznak. Megnyertem már ezt a díjat korábban a juniorok és az újoncok között, jó lenne a legnagyobbat is elhozni, de erre nem sok esély van, amíg Wout és Remco itt vannak a mezőnyben.

Ha nem számoljuk a Sanremót, akkor is léptem előre idén. Korábban, ha ott is tudtam maradni a végére, csak követni tudtam a többieket, most tudtam dönteni, most rá tudtam menni a győzelemre, és sikerült.

Igen, a világbajnokság. Volt egy kis sírás a buszban, hisz mindannyian csalódottak voltunk. Vb-t akartunk nyerni Wouttal, de sajnos nem sikerült.

Igen, de szoktam kapitány lenni a Treknél, úgyhogy tudom, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Annyi a különbség, hogy ez itt az év versenye volt. Ha odajön egy csapattárs egy óra tekerés után, és megkérdezi, milyen aznap a lábam, azt mondom, hogy szuper, miközben igazából fogalmam sincs. Ezt mondom, mert önbizalmat akarok mutatni a többieknek. Csak a verseny után derül ki, hogy tényleg szuper volt a lábad, vagy sem.

Az a kerékpáros, aki minden fájdalom után azt mondja, hogy nincs jól, sosem fog versenyt nyerni. Úgyhogy maximálisan megértem, amit Wout csinált.

Már túl vagyunk rajta. Megcsináltuk, de felesleges volt. Kivéve Remcót.

Ez az ő véleménye. Sokszor hiszi azt, hogy feltétlenül mondania kell valamit a tévében. Meg kell még tanulnia, mit mondhat és mit nem mondhat el. Még egy szupererős versenyzőnek is tudnia kell, hogy bizonyos dolgok belső, bizalmas dolgok.

Szerintem nem. Máshogy kellett volna versenyeznie. De még ha így is tett volna, nem tudta volna otthagyni Alaphilippe-et.

Nem. Szuper napom volt, de még ha spórolhattam volna is egy kis energiát, Alaphilippe megvert volna a sprintben. De akkor dobogón állhattam volna.

via Het Nieuwsblad