Német diadalmenet

Könyörtelen programot írtak elő Antholz-Anterselvában: kezdtek az egyénivel, majd folytatták a tömegrajtossal (ez a két leghosszabb szám), s befejezték a váltóval. Bár sütött a nap, de mindvégig erős szél fújt, így a körülmények csak látszólag voltak optimálisak. 15 kilométeren Laura Dahlmeier két lövőhibával győzött, miután a végén Anais Chevalier nem bírta a hajrát. A dobogó legalsó fokára Alexia Runggaldier állhatott fel, amivel az olasz élete első top 3-as eredményét hozta, ráadásul otthon. Dahlmeier a győzelmével visszaszerezte a sárga trikót, de mint mondta nagyon kemény verseny volt számára a csütörtöki.

A tömegrajtos bombameglepetést okozott. Nadine Horchler általában kiszorul a németek világkupa-együtteséből, ezúttal viszont sokadik lehetőségével végre élt. Nem is akárhogyan. Az utolsó, 30-as rajtszámmal vághatott neki a futamnak és egyedüliként lőtte le hibátlanul az összes táblát. Ez még nem jelentette automatikusan a sikert, mert az utolsó körben Gabriela Koukalovával kellett sprintelnie az aranyért. A harmincéves Horchler mindent egy lapra tett fel élete első világkupa-futamgyőzelméért és kiválóan hajrázott. „Menet közben arra gondoltam – mondta Horchler –, hogy nekem nincs veszíteni valóm, én csak nyerhetek.” Koukalova sem kenődött el, hiszen peches versenyként értékelte a napot, miután háromszor cserélt botot.

Dahlmeier és Horchler szobatársak lévén az antholzi aranyakat egy helyen tartották, s Dahlmeier fogadkozott, hogy a harmadik is hozzájuk kerül. Szombaton a német férfiak egy orrhosszal diadalmaskodtak a váltóban, a nők viszont ennél könnyebben vasárnap. Az idény mindkét váltóját ők nyerték meg, így a vb előtt óriási fölényben vannak az ellenfelekkel szemben. Franciaország ismét második lett, s Chevalier megfogalmazásából kisejlik a frusztrációjuk: „már nagyon szeretnénk legyőzni a németeket.” Talán majd a világbajnokságon. Másnak nem is igen lehet reális esélye erre. Jól mutatja ezt a vasárnapi futam, amelyen tizenkét tartaléklőszerrel tudtak nyerni a németek úgy, hogy egy percig sem volt ellenfelük.

(Vörös Csaba)