Tarquini pályafutása olyan volt, mint egy jobbfajta hullámvasút. Csodálatosan indult; 1984-ben gokart világbajnok lett, majd egy szenvedős F1-es időszak után újra hosszan és meredeken ívelt felfele a túraautózásban.

Az első évében brit bajnoki címet szerzett, később megnyerte a Túraautó Európa-bajnokságot, majd 2009-ben 47 évesen és 266 naposan minden idők legidősebb FIA világbajnoka lett a WTCC-ben. Ezt a dicsőséget egy bizonyos Juan Manuel Fangiótól vette le.
A 2018-ban a Hyundai-jal elért Túraautó Világkupa-győzelem már csak hab volt a tortán, egy csodálatosan hosszú pályafutás utolsó nagy lobbanása. Tarquini nemrég bejelentette, a szezon végén visszavonul, és ebből az alkalomból az Autosport magazin előtúrt egy korábbi interjút, amiben az olasz klasszis az F1-ben eltöltött évekről mesél.
WTCR
"Megtiszteltetés volt Tarquini közelében lenni"
14 ÓRÁJA
Tarquini 1987 és 1995 között versenyzett a Formula 1-ben, bár a királykategóriás pályafutása valójában 92-ben véget ért, és 95-ben csak egyetlen futamon indult a Tyrrell csapatnál.
Ez idő alatt rendre a megszűnés szélén tántorgó, anyagilag kiszolgáltatott csapatoknál versenyzett, olyan autókban, amelyekkel a futamra történő kvalifikáció is sokszor lehetetlen feladatnak számított. Nem egyszer utazott el úgy Ausztráliába vagy Brazíliába, hogy pontosan tudta, néhány napon belül repülhet is vissza, mert már a kvalin el fog vérezni.
Az olasz veterán mind a mai napig tart egy nem túl dicsőséges rekordot az F1-ben, ő az a pilóta, akivel a legtöbbször esett meg, hogy már a futam előtt fennakadt a rostán. 78 Formula 1-es versenyéből mindössze 38-on tudott ténylegesen elindulni, azaz kereken 40-szer vérzett el a kvalifikációnál (ebből 24-szer már az elő-kvalinál).

Tarquini 1992-ben versenyzett a Fondmetal csapatnál

Fotó: Free

A csapatai (időrendi sorrendben Osella, Coloni, AGS, Fondmetal, Tyrrell) nem egyszer már a repülőjegyet is úgy vették meg, hogy még a futam előtt haza fognak utazni.
„Viszonylagos rendszerességgel érkező megaláztatás volt, hiszen, ha nem jutottál túl az elő-kvalifikáción, a szó szoros értelmében elvették a paddock belépőket, tehát be sem tudtál menni a pályára. Ez a támogatók szempontjából volt probléma, hiszen elég ritkán láthatták a futamokat. Sokszor csak találgattuk, honnan lesz meg a pénz a következő versenyre. Egyik napról a másikra éltünk” – mesélte Tarquini az Autosportnak.
A legkaotikusabban talán az AGS csapatnál alakult az élet. Tarquini három évet töltött a kis francia alakulatnál, és ez idő alatt saját elmondása szerint hat vagy hét alkalommal változott a tulajdonos.
„Voltak elég őrült helyzetek. Egyszer például elindultunk az egyik nagydíjra, és ott tudtuk meg, hogy míg mi úton voltunk, eladták a csapatot. Es persze általában nem volt pénz a versenyzésre. A legrosszabb helyzetbe az egyik phoenix-i hétvégén kerültünk, ahol konkrétan gyűjtést kellett rendeznünk, hogy legyen pénzünk benzinre.”
Akadtak azért szép pillanatok is, 89-ben például a negyedik helyen állt Monacoban, mielőtt egy elektromos csatlakozó hibája miatt kiesett. A rákövetkező versenyen pedig hatodik lett Mexikóban, ami pályafutása egyetlen pontszerzése.

Gabriele Tarquini az AGS csapat versenyautójában

Fotó: Free

Összességében viszont sokkal több nehézség, mint öröm jutott Tarquininek az F1-ben. A legcsüggesztőbb év talán az 1990-es volt, amikor 16 futamból mindössze négyen sikerült elindulnia. Mindezek ellenére az olasz sosem adta fel lélekben.
„Soha nem ment el a kedvem. Akkoriban még nagyon fiatal voltam, és az egészet egy nagy kalandként éltem meg. Korábban sosem álmodtam arról, hogy egy nap eljutok az F1-be. És amúgy is általában arra gondoltam, hamarosan jobb idők köszöntenek rám.”
„Bár végül sosem jutottam fel a csúcsra, nem bánok semmit. Szép emlékeket vihettem magammal, és örülök, hogy sikerült pontot szereznem, még ha csak egyszer is. Azért, mert ennek köszönhetően, ha csak nagyon szerény módon is, de hagytam magam után egy pici nyomot a Formula 1-ben. Enélkül az emberek talán nem is tudnák, hogy jártam ott valaha” – zárta Tarquini.
Ez az alázat, a motorsport őszinte szeretete és tisztelete lehet az egyik titok, ami miatt a nehéz F1-es évek ellenére is sikerült hosszú és eredményes pályafutást összeraknia a túraautózásban. Ott, ahol igazán imádott versenyezni. Mert ahogy Tarquini mondja: „az F1-ben a legjobbak az autók, de a túraautózásban a legjobb a versenyzés.”

A test-test elleni csaták, amiket Tarquini annyira szeretett a túraautózásban

Fotó: Eurosport

Sochi
Megható búcsú Tarquinitől - élő sorfalat álltak a riválisok
27/11/2021 09:48
Adria
Eljött, amire azt hittük, sosem fog – visszavonul Gabriele Tarquini
05/11/2021 12:13