STW_general

Fotó: Eurosport

Folytatjuk az Autosport magazin cikkének fordítását, amelyben a SuperTouring időszak legjobb 25 versenyzőjét mutatjuk be. A listát a korszak pilótáinak megkérdezésével állították össze, és mint minden rangsor, valamilyen szempontból ez is szubjektív.
Tegnap az "utolsó" 10 versenyzőt mutattuk be, a tabella alján ez volt a sorrend: =24. Tim Harvey, =24. Ingo Hoffmann, =24. Emiliano Spataro, =21. Caca Bueno, =21. Tom Kristensen, =21. Anthony Reid, =18. Nicola Larini, =18. David Leslie, =18. Andy Rouse, 17. Oscar Larrauri.
WTCR
Nagy Dani: hiszem, hogy eredményes lehetek a Zengő Motorsporttal
TEGNAP 17:30
16. James Thompson (12 SuperTuring futamgyőzelem)

James_Thompson

Fotó: Eurosport

A BTCC SuperTouring korszakának egyik arca, aki 19 évesen privát versenyzőként szállt be az arénába, és szinte egyből bizonyított. A Peugeot 405-tel nyújtott teljesítménye azonnal meggyőzte a nagyokat, 1995-re szerződést kapott a gyári Vauxhall csapatnál John Cleland mellett. Mindössze három forduló kellett, hogy Thruxtonban futamot nyerjen, amivel az addigi legfiatalabb győztes lett.
A remek kezdést azonban egy borzalmas tesztbaleset követte Knockhillben, ami véget vetett a szezonnak. 96 sem alakult valami jól a nehezen vezethető Vectrával, ezért Thommo a váltás mellett döntött: átigazolt a Hondához. 1997-ben ötödik, 98-ban harmadik, 99-ben pedig negyedik lett a japán márkával.
Az utolsó SuperTouring év nem sikerült jól a BTCC-ben, a Honda csapat munkáját belső politikai csaták gyengítették, JT pedig megosztotta figyelmét a BTCC és a DTM között. Egy futamgyőzelem azért így is összejött Silverstone-ban.
Thommo a SuperTouring európai búcsúszezonjának is tagja volt, 2001-ben dobogóra is állt az ETCC-ben, ám nem sikerült bajnoki címhez segíteni csapattársát, Gabriele Tarquinit.
=14. Johnny Cecotto (kétszeres német bajnok - 94, 98)

JohnnyCecotto

Fotó: Eurosport

BMW brutálisan erős SuperTouring "pilótagyűjteményének" egyik oszlopos alakja. Korábbi gyorsasági motoros világbajnok, aki a Forma-1-ben is pontot szerzett, ám a 84-es Brit Nagydíj időmérőjén egy balesetben súlyos lábsérülést szenvedett a Tolemannal (Ayrton Senna csapattársaként). Az F1-be nem volt visszaút, a túraautózásban viszont megtalálta a számítását.
Az 1994-ben újonnan alapított német STW Cup-ban indult először a BMW-vel, és egyből meg is szerezte a bajnoki címet a müncheni márkának, a nagy rivális Audi legendás pilótáját, Frank Biela-t legyőzve.
95-ben nem védhette meg címét, mert a BMW átvezényelte a BTCC-be, ahol David Brabhammel próbáltak aranyat találni. Brit csapattársát ugyan megelőzte a pontversenyben, de az szigetországi túra mégsem volt igazán sikeres, egy negyedik hely volt Cecotto legjobb eredménye.
Hírnevét a következő évben az olasz SuperTurismo bajnokságban védte meg, ahol sak hat ponttal maradt le a bajnoki címről az audis Dindo Capello mögött. 97-ben visszatért Németországba, ahol először harmadik lett Laurent Aiello és Jo Winkelhock mögött, majd a következő évben ismét bajnoki címet szerzett, három ponttal megelőzve Aiellot.
=14. Emanuele Pirro (kétszeres olasz és egyszeres német bajnok)

EmoPirro

Fotó: Eurosport

A villámgyors olasz rövid, de annál eredményesebb időszakot töltött a SuperTouring porondon. A későbbi ötszörös Le Mans 24 órás győztes két ország bajnokságát is leigázta az Audival, majd csendben továbbállt.
Pirro már a 80-as években is túraautózott, akkoriban a BMW-nél, majd kihasznált egy elég későn jött lehetőséget, és belekóstolt a Forma-1-be. Három év és néhány pontszerző helyezés után visszatért a karosszériás autókhoz, ismét a BMW-vel.
1994-ben igazolt a rivális Audihoz, és a váltás egyből meghozta a nagy sikert. Az első két évében megnyerte az olasz SuperTurismo sorozatot, majd 94-ban egy német STW Cup bajnoki címet is besöpört. Talán tovább is tarthatott volna a Pirro-uralom, de az Audi másképp gondolta. Felléptek a sportkocsi versenyezés világába, Pirro pedig természetesen követte kenyéradóját.
Csúcsformában az olasz egyszerűen verhetetlen volt, Olaszországban két év alatt 17 futamot nyert meg, a német bajnoki címet pedig kilenc győzelem kíséretében hódította el.
13. Jason Plato (hatszoros SuperTouring futamgyőztes)

JasonPlato

Fotó: Eurosport

1996-ban egy remekül sikerült Spider kupás szezon után a Renault szavazott neki bizalmat a BTCC-ben. Sokan - tévesen - azt gondolták, hogy Plato Renault pilóta lett, valójában azonban Frank Williams és Patrick Head döntésére került a csapathoz, és velük állt szerződésben.
Egyből magasra tette a lécet, hiszen első három versenyén megnyerte az időmérőt, ám szüksége volt némi időre, hogy bebizonyítsa, minden szempontból képes arra, hogy a legjobb túraautó pilóták közé emelkedjen.
1999-ben már futamokat nyert, pedig talán az a Laguna volt a Renault-Williams házasság legkevésbé sikeres "gyermeke". 2000-ben már egy nehezen vezethető Vauxhall Vectrában ült, amivel szintén sikerült versenyeket nyernie. A szakma pedig szépen lassan belátta, hogy Platoban több van, mint egy szerencsés gyerek, aki egy körön rendkívül gyors.
12. Roberto Ravaglia (olasz bajnok - 1993)

RobRavaglia

Fotó: Eurosport

Ravaglia rengeteg nagy győzelmet aratott túraautó versenyzőként, és ez egyértelműen méltóvá teszi arra, hogy a legjobbak között említsük, de nem véletlenül nem került be a top10-be.
Egyetlen SuperTouring bajnoki címét 1993-ban az olasz bajnokságban érte el, ráadásul egyedül abban a szezonban hét futamgyőzelmet szerzett.
Később viszont, amikor a jóval erősebb német, vagy azt követően a brit bajnokságban próbálkozott, mindössze egy versenyt nyert meg, és nem tudta beverekedni magát a legjobbak közé.
Az igazság az, hogy a SuperTouring éra kezdetekor Ravaglia már túl volt karrierje csúcsán. Megkoptak azok a csodálatos képességek, amelyeknek köszönhetően 1987-ben túraautó világbajnok lett, és amik két évvel később a DTM elsőséghez segítették. 97-ben a BMW inkább átvitte az FIA GT bajnokságba, majd betegsége miatt kénytelen volt idő előtt szögre akasztani a bukósisakot.
Egyesek szerint Ravaglia azért nem volt igazán eredményes a SuperTouringban, mert jobban feküdtek neki a 80-as évek hosszabb távú túraautó futamai, mint a sprintversenyek, de korábbi csapatfőnöke, Gabriele Rafanelli szerint az olasz rövid távon még jobb is volt, mint az endurance-ban.
11. Paul Radisich (kétszeres FIA Világkupa győztes)

PaulRadisich

Fotó: Eurosport

Az új-zélandi pilóta pályafutásából szinten mindenki arra emlékszik, hogy kettőt megnyert a három FIA Világkupából, ahol a SuperTouring legjobbjai jöttek össze. A nemzeti harctéren viszont, főleg önhibáján kívül, nem tudott csúcsra jutni.
Radisich a 80-as években még a Forma-3-ban próbálkozott Damon Hill csapattársaként, majd az Egyesült Államokban és Ausztráliában is versenyzett. 1993-ban aztán lehetőséget kapott az induló Ford SuperTouring BTCC programban.
Igen ám, csakhogy a szépséges Mondeo egyre csak késett. Andy Rouse és csapata biztosra akart menni, még egy hátsókerék hajtású verziót is kifejlesztettek, amit aztán végül ejtettek. A Ford V6 végül csak a szezon második felére készült el, akkor viszont agyonvert mindenkit. A szezon hátralévő részében Radisich 101 pontot gyűjtött, míg a később bajnok Jo Winkelhock csak 77-et.
94-ben abszolút esélyeskén számoltak vele, ám akkor jött az új Alfa Romeo, és kicsit átrajzolta a térképet.
A Reynard által épített 1996-os Ford nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így 97-ben a gyártó a West Surrey Racinggel ált össze, Radisich pedig átment a Peugeothoz, de sok babér ott sem termett neki. A képességeit látva több volt benne, mint amennyit végül elért a SuperTouring érában.
10. Frank Biela (francia, brit bajnok és FIA Világkupa győztes)

FrankBiela

Fotó: Eurosport

Ő volt a Góliát az Audi túraautós pilótái között. Biela DTM bajnokként ült először SuperTouring autóba, miután az Audi kiszállt a német sorozatból, és a két literes formula felé fordította figyelmét. 93-ban elküldték Franciaországba, ahol egyből bajnok lett a négykerékhajtású Audi 80 Quattroval, Laurent Aiellot megelőzve. Ezzel máig ő a bajnokság egyetlen nem francia győztese.
94-ben visszatért Németországba, ahol először kikapott Johnny Cecottotól (BMW), majd harmadik lett. Az 1995-ös szezont viszont megszépítette, hogy az év végén megnyerte a világkupát a Paul Ricardon.
Az igazi áttörést viszont 96 hozta meg, amikor Biela lett a húzóember az Audi új BTCC programjában. Az összkerekes gép valósággal letarolta Nagy-Britanniát, Biela nyolc futamot nyert meg, sőt a szezon végén még Makaón is győzni tudott. 97-ben aztán úgy lett második a BTCC-ben, hogy az összkerékhajtás miatt az Audit brutális pluszsúllyal büntették a szervezők.
A nagy-britanniai kitérő után hazatért, de a kétkerékhajtású A4 már csak árnyéka volt a korábbi Quattroknak, így Biela inkább a sportkocsiversenyzés felé vette az irányt, ahol ötször nyert Le Mans 24 órást.
Hamarosan folytatjuk a top10-zel.
Forrás és fotók: Autosport
Fordította: Lanti
WTCR
Nagy Dani visszatér a Zengő Motorsporthoz, de hol mehet idén?
04/05/2021 17:43
WTCR
Magyar versenyzőt jelentett be a Zengő Motorsport
30/04/2021 08:00