A második korona

Erre a győzelemre sokáig emlékezni fogunk, hiszen a kétszeres Formula-1-es világbajnok Fernando Alonso pályafutásában mérföldkőhöz érkeztünk. A cél az volt, hogy a Triple Crown, azaz az autósport három legfontosabb ékkövét megszerezze, így a Monacói Nagydíjat, Le Mans-t és az Indy500-at. Az első kettő már megvan, és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy nem érdemtelenül. Mert Alonso nem utas volt a Toyota 8-as autójában, hanem a leggyorsabb ember, ráadásul az éjszaka folyamán olyan tempót diktált, amit nappal is sokan megirigyelhettek volna.

Alonso hamar egyértelművé tette a szándékait: nem pusztán tanulóévnek szánta az ideit, hanem nyerni akart, és a tőle amúgy is távol álló „sztárallűröket” sutba dobva, keményen végigdolgozta a felkészülést és a versenyt is. Kijelentette, hogy imádja a pályát sötétben, így az átlagtempót tekintve a hat gyári versenyző közül a leggyorsabb volt. De a futam nem alakult simán, hiszen kétszer is időbüntetéssel sújtották őket, ám mind a kétszer képesek voltak felállni belőle. S mint azt a futam után Alonso elmondta, muszáj volt még az éjjel ledolgoznia a hátrányát, azért hajtott annyira, mert az utolsó órákban nem engedték volna neki, hogy kockáztasson.

A spanyol világbajnok hangsúlyozta azt is, hogy első nekifutásra ismerkedni akart a helyzettel, meg akarta ismerni ezt a világot, de annyira erős a Toyota csapat, és olyan jó autót kapott tőlük, hogy merészebb álmai is lehettek. Célja, hogy a lehető legkomplettebb autóversenyzővé váljon, ezért örül az újabb kihívásoknak, meg azoknak a lehetőségeknek, amelyeket kapott Indianapolisban, Daytonában és Le Mans-ban. Kétségtelenül az autósport egyik legszínesebb egyéniségé vált Fernando Alonso, aki az első Le Mans-i siker után, valószínűleg jövőre ismét próbálkozni fog.

(Vörös Csaba)