Végre megtörtént a sportautó versenyzéssel, amire a leginkább szükség volt

Konvergencia. Amikor a Csillagok Háborújában elhangzott ez a szó, abból később elég nagy baj lett. Amikor a matektanár először kimondja, a kölkök zavartan néznek egymásra. De ha a sportautó versenyzésről van szó, akkor ez egy varázslatos szó.

A hétvégi Daytona 24 órás autóverseny után bejelentették a konvergenciát. Azt, amire hosszú évek óta várt mindenki, aki egy kicsit is szereti az endurance versenyeket. Megtörtént az, amire a legnagyobb szükség volt. 

Bonyolultnak hangzik, de a konvergencia valójában egy pofonegyszerű dolog. A lényege, hogy a világ két legfontosabb sportautó bajnoksága, az Endurance Világbajnokság (WEC) és az amerikai Weathertech Sportscar Chamionship megállapodott, a jövőben beengedik egymás csúcskategóriás autóit a saját versenyeikre is. 

Még egyszerűbben fogalmazva hamarosan ugyanazzal az autóval meg lehet majd nyerni az endurance versenyzés összes ikonikus futamát, a Daytona 24h-t, a Sebring 12h-t, a Le Mans 24h-t és a Petit Le Mans-t. Erre utoljára közel 20 éve, az amerikai Daytona Protoype géposztály előretöréséig volt lehetőség. 

A királykategóriák egyesülés egy hosszabb folyamat során történik majd, ennek oka, hogy a két bajnokság jelenleg kissé más fázisban van. A WEC-ben 2020 nyarán jönnek a vadonatúj Hypercar autók, amelyek az eddigieknél sokkal jobban hasonlítanak majd az utcai gépekre. 

Amerikában viszont csak 2022-re készül el az új szabályrendszer, amely a konvergencia jegyében új nevet kap, a jövőben LMDh-nak hívják majd, amiből az LM az egyesülésre, a 'h' pedig arra utal, hogy lesz benne egy központilag fejlesztett hibrid rendszer. 

A szombaton bejelentett megállapodás lényege, hogy jövőben az LMDh autók elindulhatnak Le Mans-ban, de várhatóan a Hypercar-ok is ott lehetnek Daytonában, Sebringben és Road Atlantán (bár ezt még nem erősítették meg). De ez csak a kezdet, és ezt John Doonan, az amerikai bajnokságot szervező IMSA vezetője is megerősítette.

A rajongók által régóta várt egyesülést tulajdonképpen a piac kényszerítette ki. Az Endurance Világbajnokság évek óta (az Audi és a Porsche búcsúja óta) nehéz helyzetben van. Eredetileg a Hypercar szabályrendszer lett volna a kiút, ám mostanáig mindössze három nagy gyártó kötelezte el magát: a Toyota, a Peugeot és a pletykák szerint ingatag lábakon álló Aston Martin. 

De Amerikában is megtorpant a DPi szabályrendszer kezdeti lendülete. Az elején sorra jöttek a gyártók, a Cadillac, a Mazda és az Acura / Honda (meg egy privát fejlesztésű Nissan), de azóta senki. Ráadásul az utóbbi években bármelyik gyártót kérdezted, mindegyik azt monda: jövők, ha lesz közös szabályrendszer. 

A Ford, a Lamborghini, a Lexus és a McLaren kategorikusan ki is jelentette ezt, de a hírek szerint erre várt a Porsche és a Ferrari is. Ha a jelenleg szerződésben lévő, illetve az érdeklődő gyártóknak csak a fele tetteket tesz a nyilatkozatok mellé, már abból egy rendkívül ütős dolog sülhet ki. 

És naná, hogy az ördög megint a részletekben rejlik. A részletekben, amiket majd márciusban, a második Super Sebring hétvégén tárnak a nyilvánosság elé. Annyit már most lehet tudni, hogy amíg nem születik meg a várt közös szabályrendszer, addig a Hypercar és az LMDh autókat egy teljesítménykiegyenlítő rendszerre hozzák majd össze. 

Erre szükség is van. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, a két kategória alapfilozófiája eléggé eltérő. A Hypercar autók teljes egészében saját építésűek lesznek. Az alap lehet egy prototípusként fejlesztett teljesen egyedi versenykasztni (ilyen lesz a Toyota), vagy egy sorozatgyártású hiperautó, mint az Aston Martin Valkyrie.

Ezzel szemben az amerikai autók alapja az LMP2-es kategória! A jelenleg futó három DPi kocsit egy-egy LMP2-es kasztnira építették rá. A Cadillac-et a Dallara P217-re, a Mazdát a Riley/Multimatic Mk30-ra, az Acurát pedig az Oreca 07-re. 

Ebben rejlik a DPi kategória egyik nagy erőssége, a relatív költséghatékonyság, és erről a 2022-ben érkező új ciklusban sem mondanak le. A konvergencia részeként az FIA úgy döntött, 2022-ig meghosszabbítja a jelenlegi LMP2-es autók élettartamát, és az akkor érkező új gépek jelentik majd az alapot az LMDh autók számára. 

Ebből egyetlen dolog következik: az LMDh autók jelentősen olcsóbbak lesznek, mint a Hypercar-ok. Mivel még egy ilyen technika sem létezik, most csak találgatni lehet, de a pletykák szerint a Toyota költségvetése a következő szezonban elérheti az 50 millió eurót, míg egy jelenlegi DPi autó esetében ez ennek a 10-20%-a lehet. Amin persze az érkező hibrid rendszer emelni fog, de még így is jelentősen olcsóbb lesz.

Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a legfrissebb hírek szerint a Peugeot már döntött is, Hypercar helyett inkább egy új LMDh autót fejleszt. 

És itt jön a konvergencia másik nagy kérdése. Vajon mennyire örül majd a Toyota, ha az 50 milliós költségvetéssel futtatott autóját pár év múlva legyőzi Le Mans-ban egy "filléres" LMDh gép? Vajon meddig maradhat meg a Hypercar kategória, ha a jóval olcsóbb "amerikai" autók is ugyanazt tudják majd? Lehetséges, hogy néhány éven belül természetes szelekció útján az LMDh lesz a közös szabályrendszer? És akkor megint a Toyota szívja meg? Az a Toyota, amely az elmúlt 8 évben háromszor mentette meg az Endurance Világbajnokságot...

Persze ahol faragnak, ott forgács is van. Egyelőre örüljünk, hogy megvalósul a konvergencia, és bízzunk benne, hogy az ACO - IMSA páros a lehető legbölcsebben intézi majd a kényes kérdéseket. Az autóipar változásai miatt azt gondolom, bizonyos dolgokra ma még ők sem tudják a választ. Ezeket csak az idő dönti el.