Az egyéni képességek döntötték el a javunkra az amerikaiakkal vívott férfi pólómeccset

Frissítve 31/07/2021 - 10:46 GMT+2

Az Európa-bajnoki címvédő magyar férfi vízilabda-válogatott 11-8-ra legyőzte az Egyesült Államok csapatát a tokiói olimpia csoportkörének negyedik fordulójában, szombaton, így biztosan negyeddöntős. Cikkünkben szokás szerint Szabó Zoltán részletes értékelésével is jelentkezünk.

Nagy Viktornak remek meccse volt - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

A 3-0-ra hozott harmadik negyed eldöntötte a meccset.

A jó védekezés, és egy kiválóan sikerült, 3-0-ra megnyert harmadik negyed alapozta meg a magyar férfi vízilabda-válogatott sikerét az Egyesült Államok ellen.

Ezúttal Vogel Somát nélkülözte a csapat, Nagy Viktor pedig az eddigi legmarkánsabb kapusteljesítményt hozta a mieinknél, 50%-os hatékonysággal taposott. Pedig a parti első részében kicsit tompa volt a magyar csapat támadásban, egyéni villanásoknak köszönhető, hogy vezetett Märcz Tamás együttese, elöl figyelmetlenek voltak Zalánki Gergőék, nehezen indult a találkozó, nem kapták el a fonalat a srácok.

Vízilabda

Férfi pólósaink a kazahok 28-1-es kiütésével zárták le a vb-csoportkört

09/02/2024 - 10:22

4-4-et követően viszont produkáltak egy 5-0-s rohamot Varga Dénesék, amellyel biztos előnyt harcoltak ki, és meg is tartottak abból hármat a végére a 11-8-as győzelemmel.

A jó lövőformát mutató Vámos Mártont (2/2), a három rendkívül szép gólt szerző és kettőt blokkoló Manhercz Krisztiánt és a kiemelkedően védő Nagy Viktort emelnénk ki a magyar csapatból, ahogy jól mentek a blokkok is (6). Viszont dadogtak az emberelőnyök (13/4), és Zalánki Gergő sajnos nem lőtt jól elöl (7/0).

Folytatás hétfőn az olaszok ellen.

Magyarország - USA férfi vízilabda összefoglaló

Férfi vízilabdatorna, A-csoport, 4. forduló
Egyesült Államok-Magyarország 8-11 (1-2 3-3, 0-3, 4-3)
Tatsumi Water Polo Center, vezette: Buch (spanyol), Voevodin (orosz)
Egyesült Államok: Wolf - Hooper 1, Obert 1, Daube 1, Cupido 1, Bowen 2, Irving. Csere: Vavic, Hallock 2, Woodhead, Stevenson.
Szövetségi kapitány: Dejan Udovicic
Magyarország: Nagy V. - Manhercz 3, Vámos 2, Jansik Sz., Erdélyi, Varga D. 2, Mezei 1. Csere: Angyal, Zalánki, Hosnyánszky 1, Pásztor 1, Hárai 1.
Szövetségi kapitány: Märcz Tamás

Ahogy a riói olimpián, úgy a tokiói torna alatt is értékeli honlapunkon a magyar férfi válogatott összes meccsét Szabó Zoltán.

"Azt több helyen lehet majd olvasni, hogy igazából a védekezés precizitása, és azt ott mutatott dominancia szépen fejlődött a mérkőzés során. Gyakorlatilag az volt a kulcs, hogy el tudtuk bizonytalanítani az amerikaiakat, illetve maga a fegyelmezett védekezés adott egy olyan tartást a csapatnak, ami egyébként a későbbiekre nézve is nagyon fontos lesz. Ezzel lehet majd nagyobb tétre menő mérkőzéseket is megnyerni, akár már a negyeddöntőben.

Az egyéni képességek döntötték el ezt a meccset, mindazonáltal, hogy csapatszinten nagyon fegyelmezett, türelmes és a taktikának megfelelő játékot láthattunk. Nem történt semmi váratlan, egy amerikai csapat ellen pont ilyen mérkőzést lehet és kell játszani. Gyakorlatilag az amerikai lelkesedést fegyelmezett védekezéssel és taktikus játékkal meg lehetett törni, elöl pedig az egyéni képességek eldöntötték a találkozót. Hozzáteszem, az amerikaiaknál is volt Hallock személyében egy majdnem magyar szintű játékos.

Hárai Balázst az amerikai védők sem kímélték - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

Nálunk nagy öröm volt látni, hogy a saját teljesítménye szintjén megjött Vámos is erre az olimpiára, ha lehet így fogalmazni. Varga Dénes is hozta, amit tud, Manhercz is, és nagyjából mindenki odatette a nem kiemelkedő, de jó teljesítményét, és már ez elég volt. Biztató, hogy ebben a játékban még nagyon sok van, ezt emelném ki a mai mérkőzésből.

Nagy Viktor úgy tudott nagyon jó hatékonysággal védeni, hogy a szent őrület határát sem súrolja még a kapuban. Gyakorlatilag takaréklángon védett kiemelkedően. Kelleni fog, hogy ő majd egyszer elérje azt a pszichikai fokozatot, amiben még jobban tud teljesíteni, és még jobban magával tudja rántani a csapatot. Úgy is lehet fogalmazni, hogy róla még nem ragadt át a csapatra sem, nincs még benne az az érzelmi többlet a játékukban, amiből még nagyon sokat lehet meríteni.

Így is sikerült azt az amerikai csapatot megverni, amelyik, valljuk be őszintén, ha eredményben nem is, de meccsben megverte az olaszokat. Ha másképp közelítjük meg, azt mondanám, hogy a végén nagyon simán legyőztünk egy jó amerikai csapatot úgy, hogy a kívülállóknak úgy tűnhetett, hogy ez még egy könnyű meccs volt, pedig nagyon nem volt az. Fontos győzelem ez, jó egyéni teljesítményekkel, minden úgy alakult, ahogy kellett, nem lett meglepetés.

Manhercz Krisztián volt az egyik legjobbunk - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

Az olaszok elleni csoportrangadón szükség lehet arra az érzelmi többletre, de nem biztos. A görögöknek a saját kezükben van a csoportelsőségük, tételezzük fel, hogy élnek vele, de ez sem biztos. Ezt az amerikai csapatot nem biztos, hogy megverik. A spanyolok taktikusan megnyerhetik a másik csoportot, és ott Montenegró a negyedik. A horvátok csak akkor előznék meg a spanyolokat, ha megvernék a szerbeket és a spanyolokat IS.

Az egyik oldalon magyar, olasz, a másikon pedig horvát, szerb lehet a második, harmadik helyezett. Gondoljon bele mindenki, hogy ki kivel akar játszani. Ez az a négy csapat, amelyikből egyik sem örülne a másiknak. Nem tudom elképzelni, hogy szinte ne lenne mindegy. Azt nagyon furcsa kimondani, hogy inkább a horvátokkal akarunk játszani, mint a szerbekkel. Még akkor is, hogy ha a horvátokról vannak pozitív tapasztalataink a sibeniki mérkőzésekről.

Az a része talán elment a történetnek, különös tekintettel arra, hogy az első meccs lesz a magyar-olasz hétfő hajnalban, tehát nem tudjuk még akkor a görög-amerikai eredményét, hogy a csoportelsőségért mehet bármelyik csapat, azért, hogy Montenegróval játsszon. Ilyen módon nem mondom, hogy elhibázott döntés lenne, de úgy kiélezni a csapatot, és egy olyan szintre hozni, amilyenbe majd a negyeddöntőben kell játszani, nem tudom, hogy meg lehet-e ismételni.

Hosnyánszky Norbert munkában - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

Arra célzok, hogy ha az olaszok ellen mindent egy lapra feltéve elkezdenénk demonstratív játékot játszani, mint ahogy az amerikai női csapat az oroszok ellen tette tegnap, azt nagyon nehéz lenne a negyeddöntőben is előadni. Az amerikai lányok kikaptak egyszer, és akkor statement victory kellett, mentek előre, és ha még van két negyed, akkor 36-7 a vége. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy mindenáron, minden erőnket és tartalékunkat mozgósítsuk, és föláldozzuk az eredményesség oltárán minden lehetőségünket, és azt, ami bennünk van.

Nincs ilyen kényszer, de ettől még lehet, hogy a stáb úgy gondolja, hogy felfokozott hangulatban lehet a csapatot élesen tartani, továbbvinni a csapatot a negyeddöntőre. Akár még a vereség is beleférhet. Semmivel sem lesz kevesebb esélyünk bejutni a négy közé, ha vereséget szenvedünk, mint ha brillírozva megverjük az olaszokat.

De egy olaszok elleni győzelem nyilván egy jelzés a játékvezetőknek, az ellenfeleknek. Azt a hiányzó puzzle darabot tudja betenni a csoportkör végén a képbe, hogy nem tudják ránk azt mondani, hogy a két komolyabbnak tekintett csoportellenfelünkkel szemben nem tudtunk nyerni.

Varga Dénes párharca - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

Viszont azért lehet érdemes győzelemre játszani az olaszok ellen, mert utána bízhatunk az amerikaiakban, akik hátha megverik a görögöket. Ez is motiváció lehet nekünk. Mivel a horvátok felülmúlták a szerbeket, lesz két élet-halál meccs is a csoportelsőségért az utolsó fordulóban.

Nálunk a görög-amerikai, amelyik párból csak előbbi lehet első, odaát pedig a horvát-spanyol. A ’muszáj”-csapatok mindig nyertek eddig, a horvátok kétszer is. Az ausztrálok elleni vereségükkel a horvátok elérték, hogy muszáj győzniük a rangadóikon.

Az a konklúzió, hogy a legnagyobb tétje talán annak van, hogy a csapat saját magának azért mégis be kell, hogy bizonyítsa, hogy a végső győzelemre esélyes csapatok közül a csoportban nem kap ki mind a kettőtől. Vagy, fordítsuk meg, megveri legalább az egyiket. És akkor nem lesz abba a skatulyába betéve, hogy ’jó, megverték Japánt, Dél-Afrikát meg az amerikaiakat, hú, de jó!’ Így is lehet olimpiát nyerni, de azért nem baj, ha megfelelő polcra kerül a csapat."