Rendkívül szimpatikusan végzi edzői munkáját, pedig a kora alapján még játszhatna is.

Több emlékezetes sztorit hoz a tokiói olimpia női vízilabdatornája, pedig még csak az első héten vagyunk túl, és még csak most jön a lényeg, a kedden kezdődő kieséses szakasz.
Óriási győzelmet aratott például a magyar csapat, amely a kétszeres címvédő, az olimpiákon Peking óta veretlen amerikai csapatot múlta felül. Ott van a mindössze 16 éves (!) Elena Ruiz, aki sok játékidőt kap a klasszisokkal teli spanyol válogatottban, Tokió egyik aranyesélyes együttesében.
Tokyo 2020
Serena Williams motiválja a világ legjobb, szuperül gondolkodó és nyilatkozó női pólókapusát
21/08/2021 17:50
És nem lehet szó nélkül elmenni a sportág egyik élő legendája, a kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros vb-aranyérmes Maggie Steffens produkciója mellett sem, aki 49 találatával minden idők legeredményesebb pólósa lett a női mezőnyben, ami a gólokat illet. Tette mindezt törött orral.
Velük ellentétben egyáltalán nem tartozik a világ élvonalába a dél-afrikai válogatott, sőt, de idekívánkozik a történetük. Egyrészt, első alkalommal szerepelhettek olimpián, és a saját szintjükön helytálltak, főleg utolsó csoportmérkőzésükön, az ausztrálok ellen. Másrészt azért, mert övék az egész mezőny egyetlen női szövetségi kapitánya a mindössze 28 (!) éves Delaine Mentoor személyében. Pluszban még beszélő név is az övé.
https://i.eurosport.com/2021/08/02/3191492.jpg
Mentoor nagy hangsúlyt fektet csapata mentális felkészítésére, miután tavaly októberben 27 esztendősen átvette a dél-afrikai női vízilabda-válogatott irányítását. Ahhoz, hogy sikereket érjenek el egy ilyen kihívásokkal teli környezetben, szerinte elengedhetetlen, hogy megőrizzék a nyugalmat a káoszban.
Egy hónappal a kinevezése után nagyszerű cikk jelent meg róla a showme.co.za portálon, ebből is sokat idézünk az alábbiakban:
"A fő edzői filozófiám az, hogy nem pánikolok, és inkább csendben, a háttérben dolgozom, hogy biztosítsam a szükséges nyugalmat. Ugyanolyan keményen edzem az elmét, mint a játék fizikai aspektusát, mert hiszem, hogy a játékosok maximális teljesítményének eléréséhez az elmét is fejleszteni kell.
A tisztességes edzősködés a másik nagy része a gondolkodásomnak, és úgy gondolom, hogy a játékosaimnak is becsületesen kell játszaniuk. Azt hiszem, azért is maradok nyugodt, mert nagy híve vagyok annak, hogy a versenyek előtt elvégezzem a munkát, hogy a játékosaim minden szempontból jól felkészültek legyenek - az ellenőrizhető és az ellenőrizhetetlen dolgokra egyaránt. Tehát nem kell pánikba esni, csak alkalmazkodni.
Fontos a felelősség és az elszámoltathatóság tanítása, mivel a játékosok így a sporton keresztül életre szóló leckéket kapnak. Ez segíteni fog nekünk abban, hogy megálljuk a helyünket a sok kemény csapattal szemben, amelyekkel szembe kell néznünk, és ami a legfontosabb, lehetővé teszi számunkra, hogy versenyképesek legyünk a világszínpadon. A 2024-es olimpiára akarunk építkezni, elsősorban azt a tornát tartjuk szem előtt." – nyilatkozta a távlatokban való gondolkodást bizonyítva Delaine Mentoor.
Hozzátette, hogy a munka nagy részét már elődje is elvégezte.
"Jelenleg minden a végrehajtásról szól, és arról, hogy a játékosok teljesítsék a számukra kitűzött célokat, és menet közben alkalmazkodjunk. Meg kell találnunk, hogy mi az, ami minden válogatott játékos számára működik, ezért a célokat egyénekre szabtuk. De mindig igyekszünk fejlődni, ezért több szakember is részt vesz abban, hogy biztosítsuk, hogy a helyes úton maradjunk, és a játékosok fejlődésén és gyarapodásán dolgozzunk."
Mentoor, akkor még Christian néven, fiatalon, a Nelson Mandela Egyetem első évében (2012) kezdett el edzősködni, és több évig játszott tartományi és országos szinten is. Részt vett a görögországi junior világbajnokságon, a 2013-as barcelonai és a 2015-ös kazanyi felnőtt világbajnokságon, valamint az írországi és prágai európai uniós nemzetek versenyén.

Delaine Mentoor és csapata Tokióban

Fotó: AP

Pedig ha a King William's Town-i Kingsridge-ben töltött iskolás évei alatt néhány vízilabdázó nem tart előadást az úszók egy csoportjának, talán nem találta volna meg ezt a pályát magának.
"Őrület belegondolni, hogy hol kezdődött az egész, és hol vagyok most." - emlékezett vissza Mentoor. "Úszó voltam, és 11 éves koromban egy csapat középiskolai vízilabdázó eljött, és az összes úszót elhívta egy beszélgetésre. Emlékszem, hogy meséltek nekünk a pólóról, arról, hogy mennyire közösségi sport, és hogy milyen sok embert ismerhetsz meg a világban. Nos, 16 évvel később ez nem is lehetne igazabb.
A beszélgetést követően részt vettünk egy bemutató edzőtáborban a kelet-londoni Stirling High Schoolban, és beleszerettem a játékba. Végre használhattam az erőmet és építkezhettem az úszásban tanultakra, amit már csináltam, és azonnali örömöt kaptam vissza a játéktól - tudtam, hogy ez az, amit csinálni akarok."
Játéktudását a Nelson Mandela Egyetemen is elismerték, kétszer is elnyerte az év női sportolójának járó Madibaz-díjat. Utolsó évében az Achiever Awards vacsorán az egyetemi csapatok mezőnyében az Év edzőjének választották.
Miután különböző nemzeti szinteken edzősködött, idáig arra várt, hogy az évek során összegyűjtött tudását megossza az ország legjobb játékosaival.
Így jutottunk el Tokióig, ahol az eleve egy érdekes és furcsa tény is, hogy a 10 csapatos női mezőnyben mindössze egy válogatottat, éppen a leggyengébbet vezet egy női szövetségi kapitány.
Európában, így Magyarországon is kevés a női vezetőedző a legmagasabb szinten, a magyar válogatottnál a szakmai stábban (Bíró Attila, Tóth László, Áts Bertalan) sincs nő, csak Ágó Renáta erőnléti edző, illetve a csapatmenedzserként tevékenykedő Takács Orsolya dolgozik a nemzeti együttes körül nőként.
Az említett Bíró Attila mellett az oroszoknál Aleksandr Gaidukov, a hollandoknál Arno Havenga, az amerikaiknál Adam Krikorian, az ausztráloknál Predrag Mihailovic, a japánoknál Makihiro Motomiya, a spanyoloknál Miki Oca, a kanadaiaknál David Paradelo, a kínaiaknál pedig Petar Porobic a főnök. Mind férfi, Delaine Mentoor az egyetlen hölgy köztük.

Bíró Attila és a magyar válogatott - Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: Other Agency

Aki az afrikai vízilabdát vizsgálva egy lehetőségekkel teli kontinenst lát, Egyiptomtól egészen az ő dél-afrikai otthonáig. Mentoor és játékosai remélik, hogy a tokiói olimpián való történelmi szereplésük jelzi, hogy sportáguk, országuk számára és a világnak erre a részére még sok minden vár. A 28 éves Mentoor az első nő, aki vízilabdacsapat szövetségi kapitányaként részt vesz olimpián, és Dél-Afrika az első afrikai női csapat, amely részt vesz a sportág legrangosabb versenyén.
Mentoor szerint a források növelése a legnagyobb kulcs a dél-afrikai vízilabda fejlődéséhez.
"Nekünk az is pluszt jelent, ha más szakemberek eljönnek hozzánk és edzőtáborokat tartanak." - mondta. "Csak egy kis előnyre van szükségünk, mert a lehetőségeink megvannak, a létesítményeink adottak."
Ahogy a több torna és versenyzési lehetőség is segítene.
"Ami Afrika egészét illeti, tudjuk, hogy Zimbabwe játszik, tudjuk, hogy Dél-Afrika játszik, van néhány líbiai csapat, de itt a vége." - említette Mentoor. "Egyiptomnak van néhány férfi csapata. Ezt még tovább kell növelnünk. Többet kell fejlődnie a sportágnak, ahogy más országokban."
Eközben Dél-Afrikának, amely egyike annak a hat országnak, amely mind a férfi, mind a női tornán csapatot indított Tokióban, nehéz dolga volt a japán fővárosban. Nem volt nagy truváj előzetesen kijelenteni, hogy e két válogatott az összes meccsét el fogja veszíteni - így is lett -, de mindkét csapat szimpatikus, alázatos teljesítményt nyújtott, játékosaik sokat tanulhattak a csoportkörben.
A női csapatuk nagyon kemény ellenfeleket kapott a sorsoláson, a spanyolok és a hollandok is a világ élvonalába tartoznak, ahogy az ausztrálok és a kanadaiak is veszélyesek lehetnek bármelyik topcsapatra. Mentoor gárdája az utolsó körben, Ausztrália ellen mutatta a legjobb arcát, a 14-1-es, sorozatban negyedik vereségük után is úgy ölelték meg egymást mosolyogva a játékosok, mintha legalábbis továbbjutottak volna a negyeddöntőbe. Irigylésre méltó felfogás és hozzáállás, terjeszteni kéne.
"A siker és az eredmény két nagyon különböző dolog." – mondta bölcsen a dél-afrikaiak mindössze 18 (!) esztendős csapatkapitánya (!), Jordan Wedderburn. "Mi nagyon teljesítményorientáltak vagyunk, így a magunk számára kitűzött kis céljainkat nézzük. Jól védekeztünk? Jól támadtunk? Nyomást gyakoroltunk a többi csapatra? Nem az eredményjelzőt nézzük. Úgy gondolom, hogy ezeket a tapasztalatokat, ezeket a kis célokat most kell megtennünk, és remélhetőleg négy, vagy nyolc év múlva látjuk majd annak az eredményét, ahogy fejlesztjük a programunkat Dél-Afrikában."
A medencében a világ vízilabdázó nagyhatalmai Dél-Afrikán gurultak át a leginkább. De amikor kiszálltak a vízből, még talán ők is a dél-afrikaiaknak szurkoltak, és annak, hogy a részvételük mit jelenthet a sportág számára.
Az olimpiákon négyévente szinte ugyanazok az országok vesznek részt, és a vízilabda hagyományos európai és amerikai egyesült államokbeli érdeklődési köréből való kilépése nagy előrelépést jelenthet.
"Tényleg úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos." - véli a holland válogatott egyik klasszisa, Maud Megens. "Szeretném, ha a vízilabda világméretű sportág lenne, és szerintem ők azt is szorgalmazzák, hogy Dél-Afrikában és Afrikában a lehető legtöbb kislány elkezdjen vízilabdázni. Szerintem ez mindig jót tesz egy sportágnak. Minél szélesebb körben űzik, annál jobb."
Mentoor is ebben hisz - több fronton is. Az olimpián is kereste más szövetségi kapitányok, edzők társaságát.
"Alig várom, hogy egy másik nő mellett edzősködhessek a medence mellett." – jelentette ki. "Úgy értem, hogy amikor átnézek az ellenfél oldalára, ott is női szövetségi kapitányt láthassak. Számomra ez is a fejlődést jelentené. Többünknek kellene ebben a szerepkörben dolgoznunk, mert a tehetség megvan. Úgy értem, néhányan közülük már játszottak ilyen szinten, hol vannak most? Itt kellene lenniük.”
A lehető legnagyobb egyetértéssel mondjuk (írjuk), hogy ennek tényleg így kéne lennie. Mi is régóta várjuk, hogy sokkal több nő dolgozzon a magyar vízilabda legfelső szintjén is.
Abban is hiszünk, hogy a sportág egyetemes történetének egyik legnagyobb klasszisa, a kétszeres világbajnok, kétszeres Eb-aranyérmes, Athénban olimpiai 6., Pekingben olimpiai 4. helyezett, háromszoros BEK-győztes, 2015 óta Olaszországban edzősködő Stieber Mercédesz személyében a jövő egyik lehetséges magyar szövetségi kapitányát köszönthetjük.
Bizonyára nagyon örülne neki Delaine Mentoor is.
via AP, Show Me

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az olimpia legfontosabb híreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Tokyo 2020
Két magyar vízilabdázó is bekerült az olimpia álomcsapatába
08/08/2021 20:12
Tokyo 2020
Az utolsó negyedre elfogytak a görögök, Szerbia megvédte a címét
08/08/2021 10:18