Mihók Attila társkapitány nem akar jósolni, az olimpián nem lesz könnyű meccse női pólósainknak

10 nappal a magyar női vízilabda-válogatott első, Hollandia elleni olimpiai mérkőzése előtt, szerdán Dunaújvárosban vehettek részt újságírók a csapat délelőtti edzésének egy részén. A 13 utazó gyakorolt egymás között, a férfiakkal ellentétben tartalékok nélkül.

A tréning után Mihók Attila társkapitánytól kértünk helyzetjelentést. Beszélgettünk a csapatépítő programok jelentőségéről, a felkészülési mérkőzéseken mutatott felfelé ívelő teljesítményről, a háromszoros címvédő amerikaiak elleni győzelem hatásáról és a párizsi olimpia csoportkörének riválisairól.

(Mihók Attilát a Nemzeti Sport újságírójával, Patai Gergellyel együtt kérdeztük.)

Az olimpiai felkészülés utolsó szakaszában jártok, Dunaújvárosban készültök, amely legendás az általad kitalált csapatépítő programokról. Az eindhoveni Európa-bajnokság után és a dohai világbajnokság előtt ezek is segítettek a jó eredményben. Most is ebben bízol? Igen, valóban mindig fontosnak tartottam ezeket, és elég nagy rutinom is van ezekből a dunaújvárosi női csapatnál. Az utánpótlás-válogatottaknál is alkalmaztam ilyeneket, és általában jól jöttünk ki belőlük. A motivációval, a hozzáállással, lelkesedéssel jellemzően nem volt probléma. Ez felvetődött a dohai vb előtt is, akkor is sokan kérdeztetek erről. Boldogan meséltük utána, hogy ezek sokat segítettek a világbajnokságon. De azért van egy nagy különbség, egy rosszul sikerült Eb után a játékosok mindent megtesznek a sikerért, és el is hiszik, hogy annál sokkal több kell. Egy sikeres világbajnokságot követően picit más a helyzet. Nem is a csapatépítést, hanem azt tartom most nagy feladatnak, hogy mindenki értse meg, amit a rosszul sikerült Eb után alázatként ki tudtunk fejezni egymás iránt fejezni, és minden irányból nyitottan, megértően és elfogadóan tudtunk viselkedni a siker érdekében, ezt kell elővételeznünk ismét. Minden csapatprogram akkor ér valamit, ha a lényeget értjük. A lényeg pedig, hogy alázatosnak kell lennünk, nem pedig valami kifogást találni, hogy miért nem a maximumot adjuk minden másodpercben.

Amit mit látunk, azok a mérkőzések, és azok alapján úgy tűnik, hogy felfelé ívelő tendenciát produkált a csapat a felkészülés során, kezdve az ausztrálok elleni rossz első negyeddel addig, hogy az amerikaiak elleni győzelemmel zárult a San Fransiscó-i edzőtábor. Ez a gyakorlatban is így van? Az edzéseken is látszik, hogy hétről hétre érik be a munka gyümölcse? Sanyi (Cseh Sándor társkapitány – T.M.) mondta többször, hogy amióta van szerencsénk ezzel a csapattal dolgozni, mindig az látszik, hogy valahonnan elindultunk, és akkor annak az aktuális sorozatnak a végére, és már közben is, mindig picit javultunk, és jobban tudtunk teljesíteni, mint előtte. Ez valóban így volt ebben a felkészülési időszakban is. Most már csak a nullpontot kell magasan meghatározni. És ha azt mondhatjuk, hogy mondjuk a hollandok elleni győzelem után minden meccsen tudunk javulni, akkor akár örülhetünk is az olimpia végén.

Rangos ellenfelekkel készültetek a nyáron, az amerikaiak legyőzése kiemelkedik a mérkőzéseitek sorából. Utána nyilatkoztál arról, hogy ez nagy menetelés kezdete lehet, de sok munka vár még rátok ahhoz, hogy ez később is működjön. Mennyit dobott a lányok önbizalmán ez a nagy siker?Sokat beszélgettünk erről. Ez mindig olyan, hogy ha ott áll az ember egy világverseny, vagy egy fontos mérkőzés előtt, akkor óvatos, mit hogyan kommunikáljon. Nyilván jobb nyerni, mint veszíteni. Nekünk az a dolgunk, hogy nyerjünk. Edzőmérkőzésen, egymás ellen, Eb-n, vb-n, olimpián is meg kell próbálni mindenkinek a maximumot adnia. Nincs olyan mérkőzés, amin az a feladat, hogy kevéssel kapjunk ki. Nyilván ez az amerikaiak ellen ritkán sikerül. Az, hogy most sikerült nyernünk, annyit kell, hogy jelentsen, mindenkinek tudnia kell, akár nyerhetünk is. Az, hogy ehhez mi kell, ehhez hogyan kell vízilabdázni, milyen mentális felkészültséggel, vagy alázattal, milyen fizikális odaadással, energiamozgósítási hajlandósággal, ezt megtapasztalhatták. Egy tehetséges játékos ebből pluszt tud kivenni, egy rossz gondolkodású meg esetleg ezután elérte a csúcsot, és onnan visszafele mozog. Remélem, hogy mi azért jellemzően az elsők vagyunk!

Vannak különböző forgatókönyvek a párizsi csoportkörre? Vagy mindig csak egy meccsre koncentráltok, és lépésről lépésre haladtok? Nincs forgatókönyv. Mivel minden másnap fogunk játszani az olimpián, lesz időnk arra, hogy foglalkozzunk a következő ellenféllel. Most még a hollandokkal sem kezdtünk el nagyon konkrétan foglalkozni. Természetesen ismerjük őket, és tudjuk, hogy mire számíthatunk, de ha most beugrunk a vízbe, még nem a Hollandiával vívandó meccsre gyakorlunk, hanem még mindig a saját dolgainkat próbáljuk tisztába tenni. Ráadásul egy csomó mindenre még nem jutott idő. Mondok egy példát, nem mindegy, hogy három bekkel játszunk egy felkészülési meccset, vagy kettővel. Három védő esetén körbeforogjuk a védőkkel a mérkőzést, két bekk esetén pedig lehet, hogy már a második negyed felénél be kell hozni egy lövő bekkelni, mert úgy állunk a kipontozódásokkal. Konkrétan élesíteni most tudunk. Az interjú előtt hallottatok elégedetlenkedni, hogy ezt a helyzetet megnehezíti az a szabály, hogy egyszerűen nem is vagyunk annyian, hogy egymás ellen gyakoroljunk. 11 mezőnyjátékosunk van, láthattátok, hogy az edzés vége felé Dorka (Szilágyi Dorottya – T.M.) megsérült, maradtunk tízen. Mit gyakoroljunk ennyien? Ezt át lehetne gondolni, miközben persze örülünk, hogy mehetünk az olimpiára. De talán nincs még egy olyan csapatsportág, amelynek csapatai úgy utaznak oda két hétre, hogy nem tud egy felállt védekezést/támadást gyakorolni, mert nincs elég játékos.

Amíg a dohai vb sorsolása úgy alakult, hogy az ausztrálok elleni csoportrangadó előtt Új-Zélanddal és Szingapúrral játszhattatok, tehát nyertetek egy kis időt, volt lehetőség finomítani a játékon, addig Párizsban az Európa-bajnok hollandok elleni csoportrangadóval indul a buli. Ez mennyiben nehezíti meg a dolgotokat? A hollandok elleni meccs után megmondom. Ha jól sikerül az a mérkőzés, akkor sikerült elkapnunk a rajtot. Ha nem, akkor meg úgy kell vennünk, hogy ’jó, akkor most kezdjük’. Nem lesznek könnyű meccseink. Kínát fél éve nem látta senki.

Tokióban kellemetlen meglepetésre pont legyőztek minket a kínaiak.A tokiói olimpián megvertük az amerikaiakat, majd kikaptunk Kínától. Ez egy olimpia, ahol mindenki a maximumát fogja hozni. Ezt baromi jól megkaptuk a görög tornán, ahol szembejöttek az ausztrálok, akiket jó játékkal, magabiztosan sikerült legyőznünk Dohában, aztán Athénban jobbra néztünk, balra néztünk, és 5-0 oda. Tehát nem lehet tréfálkozni.Akármi lesz a hollandok elleni meccsen, lesz következő is. Ha nyernénk ellenük, a többi csoportrivális akkor sem teszi fel a kezét, és fogja azt mondani, hogy akkor ’engedjük oda a magyarokat az első helyre’. Kanadával többször is játszottunk, a félidőben még abszolút szorosak voltak a meccseink. Nem akarok jósolgatni. Minden meccset külön is kell kezelnünk, meg természetesen egyben is.

Kijelenthetjük, hogy reálisan a női válogatott sorozatban ötödször is olimpiai éremért játszhat majd?Egyik olimpia előtt sem olvastam a kapitányoktól, hogy elégedettek lennének az ötödik hellyel. Miközben lehet úgy ötödik egy csapat, hogy egy meccset veszített. Vagy annyit se, mert büntetők döntenek. Nagy a teher. Oké, hogy ezüsttel jöttünk haza a dohai vb-ről, de ikszeltünk a hollandokkal, a görögökkel, örülhettünk, hogy az ötöspárbajokat megnyertük. De hogy ki lövi kapufára a büntetőjét, vagy ki inog meg picit, nem tudjuk. Nagyon meleg a szitu, de ezen nem szabad paráznunk. Azt az érzést kell rögzítenünk magunkban, hogy ez a dolgunk, ezt vállaltuk, és mégis csak óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán ott vagyunk egy ilyen eseményen, amiért minden sportoló az életét rakja fel.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!