Gőg és Magőg fia vagyok én

Mottó: "Gőg helyett új alázat. Ami ősrégi is, mint Egyszerűség és Tisztaság. A létezés velünk született Méltósága, Sértetlenül."(Ottlik Géza)

Vad Lajos, a RacioNet-Honvéd vezetőedzője nyilatkozta ezt szombaton a Magyar Kupa-negyeddöntő első felvonása, a Honvéd-OSC mérkőzés után. Teljes joggal. A követhetetlen bíráskodás miatt még azt is megjegyezte a partin a játékvezetőknek címezve, hogy "a csapatok legyenek a főszereplők". De volt még más is. 11 másodperc volt hátra a találkozóból, a Honvéd a győzelemért támadhatott. Vad Lajos szokása szerint bal lábbal akarta passzolni a labdát a partról saját kapusához, György Dávidhoz, de a laszti nem jutott el a címzetthez, hanem a kapu mögé esett. Lecsúszott. Lajosnak volt már egy sárga lapja reklamálásért, Marjay Zsolt játékvezető viszont ezért a tettéért piros lapot mutatott fel a mesternek. A Honvéd sokat megélt edzője majd minden meccsen előadja ezt a mozdulatsort évek óta, a szándékosság most sem róható fel neki, hiszen saját csapata támadhatott a győzelemért. A bíró valószínűleg sportszerűtlennek vélte őt, és úgy gondolhatta, a szakember szándékosan rúgta ki a labdát a játéktérről.

Szinte hétről hétre láthatjuk, hogy fakad ki a sokat megélt, háromszoros olimpiai bajnok dr. Kiss Gergely, akinél gyakran elszakad a cérna, látva a sporttársak teljesítményét. Felesége, a korábbi pólós Valkai Anna a Honvéd-OSC párharc vasárnapi visszavágója után ezt posztolta a Facebookon a privát oldalán:

Ugyanő, az ismerősei kommentjeire válaszolva vetett fel egy továbbgondolásra érdemes ötletet a játékvezetők értékelését és javadalmazását illetően: "Mi lenne, ha max. 9 pont lenne. Adjon 3-3-3 pontot az ellenőr és a két edző/csapat. Akkor legalább valamennyire reális lenne a pontozás. 7 pont alatt nem veheti fel a tiszteletdíját és nem vezethet két fordulóban... Majd összekapná magát mind..."  Az ellenőrök rengetegszer felpontozzák az értékelendő játékvezetőket - a szombati Honvéd-OSC bírái például 10/9 pontot kaptak - ez kiküszöbölhetné ezt a problémát. Az anyagiakkal kapcsolatban találkoztunk olyan elképzeléssel, amely alapján teljesítmény-arányosan díjazhatnák a bírókat. Ha például 20.000 Ft a maximális összeg, a pontozástól függően kapnák meg ennek az x százalékát. A Honvéd-OSC-n 10/9-et kaptak a sporik, így az elmélet szerint a 20.000 forintnak megkapnák a 90%-át. Ez talán még ösztönzőbben hatna, hogy jobban fújjanak. Bár a módszer a jelenlegi rendszer szerint akkor sem lenne teljesen reális, hiszen erre a meccsre sem érdemeltek 10/9-et, de kiindulási alapnak nem lenne olyan vacak. Esetleg az állandó bírópárosok is életképesek lehetnének, ahogy évek óta látjuk a kézilabdában. Mielőtt elfelejtjük, a hétvégén ismét szemtanúi voltunk, ahogy az egyik játékvezetőt a meccs kezdete előtt néhány perccel fizették ki a zsűriasztalnál, az egyik rutinos kollégával össze is néztünk ezt látva.

A vasárnapi OSC-Honvéd derbin 27 kiállítás volt, Kiss Gergőt és Simon Rolandot cserével küldték ki. Kiss Gergő ezután a vlv-n adott sokat sejtető nyilatkozatot:

A Kaposvár-Szeged MK-negyeddöntőn is 27 kiállítást ítéltek összesen, négyperces és cserés büntetés is akadt szegedi oldalon. A Szolnok-Debrecen találkozón kilenc (9!) büntetőt fújtak be a bírók. Mindezt 24 órán belül. Akármennyire nem akar az ember ezzel foglalkozni, sok meccs után ide lyukadunk ki, akár játékosokkal, edzőkkel, kollégákkal vagy szurkolókkal beszélgetünk. És ami a legnagyobb baj, senki sem lát megoldást a problémára. A közérthetőség jegyében a sportág reformerei - elsősorban Gergely István - régóta hangoztatják, hogy be kellene mikrofonozni a játékvezetőket az amerikai futballban látható módszer alapján. Ez már egy lépés lenne afelé, hogy mindenki értesüljön arról, értse, mi miért történik a vízben egy-egy hangsúlyosabb ítélet, kiállítás kapcsán. Sokszor tapasztalhatjuk, amikor a bírók ellentétes ítéletet hoznak, megállítják a mérkőzést, elsétálnak az 50 méteres uszoda végéig és ott beszélgetni kezdenek, és ez eltarthat több percig, tévés mérkőzésen is. 2015-ben itt tartunk, pedig 2014 februárjában a magyar-amerikai válogatott meccsen kipróbálták a Komjádiban ezt a mikrofonos módszert, majd a bajnokságban is, a tévés meccseken össze volt kötve a két bíró és az ellenőr. Nem tudjuk, idén miért nem alkalmazták még ezt a technikát.

Abszurd, hogy gyakorlatilag nincs olyan fórum (a hivatalos eljáráson, például feljelentésen kívül), ahol az érintettek elmondhatnák véleményüket a bíráskodásról, az illetők tevékenységét így nehéz megkérdőjelezni. Négy évvel ezelőtt és két hete is írtunk már erről a problémáról.A nyilvános bírálatot tiltó szabály miatt (bár ezt az idei versenyszabályzatban nem találtuk, de úgy tudjuk, aktualizálják majd a fegyelmi szabályzatot) az érintettek csak körülírják a kritikákat, utalnak rájuk, de ezeket nem fejtik ki konkrétan, tartva a büntetéstől, eltiltástól. Miközben akikről szó van, azok meccseket, pontokat, adott esetben továbbjutást dönthetnek el kétes ítéleteikkel.

Az utóbbi hetekben két kivételt is tapasztaltunk. A november 9-i Szentes-Kaposvár meccs után a vendégek játékosedzője, a 38 évesen is remekül védő Szécsi Zoltán belemondta a kamerába a következő mondatot: “Mivel nem nyilatkozhatom azt, hogy Németh András elcsalta ezt a mérkőzést, és azt se nyilatkozhatom, hogy már a Tatabánya-mérkőzésünket is megpróbálta elcsalni, ezért nem szeretnék ezzel a meccsel többet foglalkozni.”  A november 14-i Debrecen-Vasas csata után pedig a DVSE vezetőedzője, a kétszeres olimpiai bajnok Varga Tamásnyilatkozta ezt a DVSE-Vasas meccs (9-9) után:

Varga Tamás az M4 Sportnak is részletesen beszélt erről, ez a mondat onnan van: "Molnár Tamás úgy gondolta, hogy ez kiállítás volt. Ezzel bennünket nagyon kellemetlen helyzetbe hozott."

A hétvégi MK-negyeddöntő után az egyik párharcban szereplő játékossal váltottunk üzenetet, aki a "nagyon komoly bajok vannak" mondattal kezdte levelét, majd folytatta az aznapi meccsen tapasztaltak leírásával, aminek a játékvezetők ténykedése volt a lényege. Sokadszorra jegyezzük meg a rendkívül szubjektív játékvezetéssel kapcsolatban, hogy gyakran az az érzésünk, a bírók egy része szereptévesztésben van, főszereplő akar lenni. És ami visszatérő elem, hogy - tisztelet a kivételnek - az alázat teljes hiánya jellemzi ilyenkor őket (lásd az etikai kódexet) . A fentebb említett 2011-es cikkünkben Kiszelly Gábor, a Játékvezetői Bizottság korábbi elnöke,  az aktív korában külföldön legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető, aki karrierje során például a pekingi olimpia női döntőjét és a 2009-es Euroliga- finálét dirigálta, így nyilatkozott: "Egy jó bíró nem ingadozik, akkor is megítéli a szabálytalanságokat, amikor külön nem hívják fel rá a figyelmét. Rengeteg az összevissza fújás, ugyanazokat a hibákat követik el a játékvezetők, amelyekre amúgy előzetesen felhívják a figyelmüket.Itthon is partnernek kellene lenni egy bizonyos határig a játékosokkal, hagyni kellene nekik is a véleménynyilvánítást, ehelyett már az első, nem is mindig rossz szónál kiállítják őket. Sok bíró hajlamos arra is, hogy ha gyengébben játszik egy csapat, akkor megadja neki a lehetőséget, „felhozza” az együttest, adja a játékosok alá a lovat, azon az alapon, hogy meg kell adni az esélyt a felzárkózásra. Ha viszont nem sikerül, azt mondják, hogy „Nesze, ti nem lőttétek be!”. Ahogy annak is megvan a veszélye, ha sikerült, mert akkor meg nem a jobb nyeri a meccset. Nagy baj az is, hogy nincs egyénisége sok játékvezetőnek."

Ahogy akkor írtuk, dr. Molnár Tamásnak éppenséggel az is van a három olimpiai aranyérme és a szekérnyi egyéb címe mellett. Reméljük, JB-elnökként neki sikerül javítani a helyzeten.