Cseh Sándor: Mindenképpen lesz fiatalítás a női vízilabda-válogatottban

A Magyar Vízilabda-szövetség csütörtöki sajtótájékoztatóján kiderült, a női vízilabda-válogatottat innentől az eddig társkapitány, Cseh Sándor egyedül, Mihók Attila nélkül irányítja.

Az esemény után beszélgettünk előbbivel (akit több újságíróval együtt kérdeztünk) a fontos és sürgős feladatokról, távlati teendőkről és célokról.

Az első néhány hónapban mik lesznek a legfontosabb feladataid, most már mint egyedüli szövetségi kapitány?Két részre osztanám. Először is - talán ez a legfontosabb - ki kell alakítani egy szűk szakmai stábot. A válogatott környékén nyilván egy bővebb szakmai stáb is van, ennek tagjait is meg kell találni heteken belül. Aztán meg kell nézni, mikor lesz lehetőségünk edzéseket tartani, és elkezdeni a munkát. Januárban mérkőzések várnak ránk, tehát decemberben keretet kell hirdetni. Addig el kell kezdeni mérkőzéseket nézni és gondolkodni. Ez az egyik része a munkának, a másik a klubokkal való kapcsolatfelvétel, és a közös munka elkezdése. Remélem, hogy ennek minden oldalról pozitív lesz a viszonzása! Fontos, hogy én is nagyon sokat tanulhatok a kluboktól, az edzőktől, az ott folyó munkából, vagy onnan jövő információból. A következő egy-két hónapban ezek lesznek a legfontosabb teendők.

És ha távolabbra nézel, akkor milyen teendők várnak rád?Ezen kívül van a teljes olimpiai ciklus. Mindenki nyerni szeretne, minél fontosabb egy mérkőzés, annál inkább. Talán még egy edzésen is. Sportszakmailag meg kell tervezni, hogyan lehet győzni, miközben teszteljük is a játékosokat edzésen, mérkőzésen, világversenyen.Nehéz ezt a kettőt kéz a kézben vinni előre, de bízom benne, hogy a második év végére meglesz az út, amivel rá lehet fordulni a női vízilabda-válogatottnak és a szövetségnek is a 2027-es magyarországi világbajnoksághoz vezető utolsó évre – és direkt nem az olimpiát emeltem ki.

Kilenc hónapot dolgoztatok együtt Mihók Attilával. Mennyire lesz más ez a szerepkör, vagy csak folytatni kell azt, amit elkezdtetek?Az, hogy miben lesz más, könnyebb, vagy nehezebb, előre nem tudom megmondani. Eddig mindenben közösen döntöttünk, és annak az időszaknak az volt a legmegfelelőbb szakmai útja. Boldog vagyok, hogy részt vehettem ebben azzal a stábbal és azzal a csapattal.

Ugyanakkor most más szituációban vagyunk, hiszen elindult egy új olimpiai ciklus, és Magyarországon kifejezetten nagy mennyiségű jó fiatal játékos van. Teljesen más a helyzet, de nem a személyi változás miatt, hanem azért mert, féléven belül volt három világversenyünk.

Sokan vagyunk kíváncsiak az új válogatott keret kialakításának stratégiájára, hogy ne menjünk messzire, Gurisatti Gréta úgy fogalmazott a Nemzeti Sportnak adott interjúban ősszel, hogy "a szövetség stratégiáján múlik, hogy az utánpótlásra építve teljesen új csapattal vág neki a ciklusnak, vagy azt várja el, hogy az idősebbek terelgessék a fiatalokat". Mit tudsz erről most elmondani?Nehéz a válasz erre, hiszen ha nem is heteknek, de legalább pár napnak el kellene telnie. Ezt a lehetőséget és felhatalmazást szerda délután kaptam meg. Alapvetően ez a legfontosabb kérdés, de egy nap elteltével nem ez állt a rangsor első helyén, most még más teendők vannak. Ezért sem túl elhamarkodott választ nem szeretnék adni, sem olyat, ami lehet, hogy per pillanat ott van a fejemben, de sokkal komolyabb dolog annál, mint hogy most erről az ember nyilatkozzon.

És ha mondjuk arányokra gondolunk a korosztályokat illetően, akkor milyen elképzeléseid vannak?Vannak olyan játékosok, nem is egy, vagy kettő, akiknek fontos szerepe lehet ebben a csapatban a következő években is azok közül, akik vagy régóta, vagy ebben a nyolc hónapban a válogatott tagjai voltak. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy tényleg jó és sok fiatal játékos is van, akik keretedzéseken igen, de mondjuk mérkőzéseken azért nem kaptak több szerepet, mert az az időszak nem azt szolgálta, hogy őket kipróbáljuk.

Éppen ezért talán a legizgalmasabb része a jelenlegi időszaknak, hogy szinte napi és folyamatos munka lesz ennek összehozása. Azt se lehet véka alá rejteni, és abszolút nem akarom egy rutinos játékos kedvét sem elvenni, sőt, de egyértelmű, hogy egy, két, három, négy év múlva kell ennek a válogatottnak a topon lenni. A játékosok nagy része korosztályban még ezt elérhetőnek láthatja, de ehhez úgy is kell hozzáállnia és játszania. De fiatalítás mindenképpen lesz, ezt kimondhatom. Ennek mértékét majd az fogja meghatározni, ki hogyan vízilabdázik.

Ebben a folyamatban mennyire segíthet az, hogy a januártól augusztusig tartó folyamatos eredménykényszer, az olimpiai kvalifikáció megszerzése, az Eb, a vb, majd a párizsi szereplés helyett most több idő lesz mindenre, az arányok pedig eltolódhatnak egy új csapat építésének fontosságára?Ilyen értelemben segíthet. Bár hosszú távú szerződést írunk alá, a magyar vízilabdában ezzel mindig nagyon óvatosan kell bánni. Bár mindenkinek fontos az eredmény, úgy fogok gondolkodni, hogy legalábbis jövő nyárig még nem csapatot szeretnék építeni, hanem keretet.

Szeretném megismerni a játékosokat, beszélgetni velük, ahogy a klubokkal is, hogy elkezdhessük összerakni a puzzle-t. Mindent arra tudok alapozni, amit az elmúlt egy évben tapasztaltam, ez a kiindulópont. Megnyugtató az, amit szeptemberben az elnökségtől kaptunk, mert az elmaradt olimpiai érem ellenére nagyon jó fogadtatása volt a szakmai munkánknak.