A magyar vízilabda árnyoldalairól írni nem kell félnetek jó lesz

Mottó: "Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá" (Esterházy Péter)

Ültünk a vasárnapi OSC-FTC mérkőzésen, ahol a jegyzőkönyv szerint 27 kiállítást ítéltek a játékvezetők, volt megtorlatlanul maradt víz feletti ütés, szemsérülés. A Harcosok klubja medencében folytatott kiadását látva nagyon féltünk, hogy súlyosabb sérülés is bekövetkezik, ez szerencsére elmaradt. Mi magunk a Félelem és reszketés Újbudán címet adtuk volna a mérkőzésről írt cikkünknek, de elment a kedvünk a beszámolótól. A meccset egyébként a center nélkül, hősiesen játszó hazaiak nyerték 8-7-re.

Aznap volt hír, hogy a Szentes-SZVPS utánpótlás-bajnoki fordulóban két sajnálatos szegedi sérülés is történt. Szepes Áron az ifi-, míg Zatykó Levente a serdülőmeccsen szenvedett fejsérülést. Gyerekek ütötték egymást, és bár a vízilabda nem pingpong, a brutalitás elfogadhatatlan.

A magyar vízilabda OB I 2013/2014-es Versenyszabályzatában még azt olvashattuk, hogy "az edzők, vezetők és játékosok a mérkőzések során és a mérkőzéseket követő 24 órán belül semmilyen módon (a médiában) nem minősíthetik a játékvezetők tevékenységét (kivéve hivatalos eljárás keretén belül)." Szécsi nyilatkozata minden bizonnyal nem marad következmények nélkül, az illetékesek eddig viszont valószínűleg nem gondoltak arra, hogy a jogászok mellett talán nyelvészre is szükségük lesz a nyilatkozatok értelmezésére. Az egyaránt kiváló Nádasdy Ádámot és Kálmán Lászlót mindenesetre ajánljuk figyelmükbe.

A Fegyelmi Bizottság újonnan kinevezett elnöke elmondta, teljesen aktualizálják majd a fegyelmi szabályzatot, kiemelte azt is, szeretné, ha a bizottság tevékenysége kiterjedne a magyar szövetség által rendezett mérkőzéseken részt vevő edzők uszodán kívüli esetleges elítélendő viselkedésére és az edzőmeccsekre is. "Ha például adott esetben egy vagy több szakember a különböző közösségi médiafelületeken olyan megjegyzéseket tesz, amelyek kimerítik a rágalmazás, a becsületsértés fogalmát, akkor a Fegyelmi Bizottság meg fogja tárgyalni, milyen szankciókkal illethető a vétkes." 

Emlékezetes eset volt, amikor a legeredményesebb magyar klubedző, Kovács István - aki tizenhárom alkalommal vezette aktuális csapatát bajnoki döntőbe (10-3 a mérlege) -  a 2014-es Eger-Szolnok finálé utolsó meccsének hajrájában csak azért kért időt, hogy a játékosainak mindentől függetlenül elmondhassa, csapata csalás áldozata lett, elvették tőlük a meccset.

Négy évvel ezelőtt a bíráskodással kapcsolatos új tapasztalatokról írunk egy igen hosszú cikket, addig a helyzetig nem szeretnénk ismét eljutni, bár más szempontból talán már rég sikerült. Sokszor az az érzésünk, hogy a játékvezetők egy része szereptévesztésben van. Mintha nem ők lennének a sportágért, hanem fordítva. Teljes zűrzavar és következetlenség, téves szerepfelfogás, kisebbségi komplexus, szakmai hozzá nem értés, nagy arc (és has), bírói egyéniségek abszolút hiánya (tisztelet a kivételnek). Ezt tette szóvá tavaly decemberben Dabrowski Norbert is, aki előbb nem ült már a kispadon a válogatott tavalyi Világliga-mérkőzésein, idén októbertől pedig már egyáltalán nem tagja a stábnak. A helyzetet akkor a Macskafogóból vett idézettel kommentáltuk, azóta sem jut eszünkbe jobb.

Mivel a mérkőzések ítéletei a sípmesterek - és az ellenőrök - felfogásától függenek, minden sportágat figyelembe véve itt tapasztalhatjuk egyedül, hogy akár három napon belül is két teljesen más stílusban vezetett meccset látunk, nem beszélve a hazai és a nemzetközi szellemben vezetett partik óriási különbségeiről. Az előző szezonban például a februári Eger-OSC-nösszesen 11 kiállítás volt, gólból pedig kilenc született. A most vasárnapi OSC-Fradin az első negyedben megvolt a 11 emberhátrány. Ezt Vincze Balázs szóvá is tette, ezen a videón 52:06-tól hallható, ahogy azt magyarázza Bátori Bencééknek, hogy "a meccs előtt az ellenőr azt mondta, ne maradjon bennük ítélet, nem maradt, mert 11 ítélet volt már."

Örök dilemma, hogy a vízilabdás mezőny szintjéhez képest jóval gyengébbek a játékvezetők. Hiszen míg a játékosok napi két edzéssel tarkítják napjaikat, ami minimum 5-6 óra munkát jelent, a játékvezetőkre ez nem vonatkozik. Ha megnézzük az OB I-es csapatok edzőinek névsorát, láthatjuk, hogy szinte egyiküknek sincs szégyenkeznivalója a játékosmúltja miatt, a 2011-es helyzethez képest pláne nem. Azóta Varga Tamás, Varga Zsolt, Märcz Tamás és Szécsi Zoltán személyében több olimpiai bajnok edzősködik az élvonalban, Vincze Balázs kétszeres Európa-bajnokként, Németh Zsolt is Eb- aranyérmesként trénerkedik. Dr. Molnár Tamás és Fodor Rajmund feltűnésével a sporik kara is hiteles személyekkel erősödött, reméljük, ez a tendencia folytatódik.

Nem mehetünk el amellett, hogy a különböző tevékenységi körökkel kapcsolatban összeférhetetlenséget említenek. A játékosként makulátlan pályafutást elérő, háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamás a Magyar Vízilabda-szövetség egyik legfontosabb testületét, a játékvezetői bizottságot irányítja úgy, hogy közben a Diapolo-Szeged ügyvezetői igazgatója is. Nekünk a személyével az égvilágon semmi bajunk, ez a helyzet viszont megosztja a vízilabda-társadalmat, az összeesküvés-elméletekre vevő közönséget. A korábbi világklasszis center kap is ezért rendesen kritikákat, a tavaszi FTC-Szeged meccsen például a hazaiak egyik vezetője minden egyes kétes ítélet után útszéli stílusban szólt át a túloldalon civilben helyet foglaló Molnár Papesznak. Ez mondjuk minden, csak nem rendes kritika. Nekünk az sem tetszik, ha egy élvonalbeli játékvezető egy ugyancsak OB I-es klub utánpótlásedzője is egyben. De ami mindennél jobban zavar minket az az, amikor az adott mérkőzés előtt a zsűriasztalnál mindenki szeme láttára intézik el a sporik az anyagiakat, e nélkül el sem kezdődhet egy parti sem. Avagy reklamálást csak blokk ellenében fogadunk el. Mindeközben az egyik legszigorúbb bíróra, Horváth Csabára tárgyalás vár, ugyanis kilenc alkalommal kötött fogadást a Szerencsejáték Zrt-nél az általa a 2014/15-ös szezonban vezetett mérkőzésre.

A sportág egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja, a 63 éves Faragó Tamás lett szeptemberben a női utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitánya. Kíváncsian várjuk a tevékenységét, amely során az énközpontúszakkommentátorkodásáról remélhetőleg a csapatmunkára helyezi a hangsúlyt. Montreali olimpiai bajnok társa, Gerendás György, a Ferencváros szakmai igazgatója októberben váltotta Dabrowski Norbertet, a magyar férfi vízilabda-válogatott másodedzőjét. Egy szeptemberi interjújában Gerendás azt kifogásolta, hogy a férfiválogatott „túlszerepelt, túlsztárolt” csapattal ment ki a világbajnokságra. "Aki egyszer egyeneset tud dobni a labdával, azt már sztárnak kiáltják ki. Nekünk egy vagy két világsztárunk van, a többiek jó játékosok, akik képesek jól teljesíteni bizonyos meccseken.” A magunk részéről ehhez annyit tennénk hozzá, hogy éppen Faragó Tonó volt az, aki a televíziós közvetítéseiben talán a fantasztikus szót használta a legtöbbször. Nála szinte minden gól és gólszerző zseniális volt, ha éppen nem a barátjaként jellemezte valamelyik játékost.

Közben olyan ismert és elismert szakemberek távolodtak el a sportágtól, mint a játékosként 1973-ban világbajnok, az 1990-es években mindent megnyerő UTE alapjait lerakó, az ausztrál női válogatott szövetségi kapitányaként - Bohumil Hrabal "segítségével" - 2000-ben olimpiai bajnok Görgényi István - bár Benedek Tibor kikéri a véleményét szakmai kérdésekben -, akinek 1990 óta semmilyen funkciója nincs a magyar vízilabdában; vagy a korábban külföldön legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető, Kiszelly Gábor, aki karrierje során a pekingi olimpia női döntőjét és a 2009-es Euroliga- finálét dirigálta. Az elmúlt évtized talán legjobb magyar bírója speciális effektusokért felelős technikusként dolgozik világsikert arató filmekben. Mindkettejüket sokat támadták, mellőzésük óriási luxus.

Ottlik Gézától tudjuk, hogy "a győzelem éppolyan értékű véletlen, mint a vereség." Az örökös eredmény- és megfelelési kényszer, a mások dolgába való beleszólás és taposás helyett inkább hatalmas Kiss Gergő-gólokat, Hárai Balázs-csavarokat, Varga Dénes-megúszásokat, Kis Gábor-húzásokat néznénk szívesebben.