43 évesen 621 OB I-es meccsel lett rekorder a még egy évet vállaló gumikezű pólós

Publikálva 21/03/2022 - 18:00 GMT+1

A Kaposvár örökifjú vízilabdázója, a 43 esztendősen is aktív Vindisch Ferenc lett a legtöbb élvonalbeli pólómeccsen résztvevő játékos, amikor a Miskolc elleni március 12-i bajnokin 621. (!) alkalommal ugrott vízbe. A remek alkatú, gyors, a válogatottban is megforduló vízilabdázóval a szombati UVSE-Kaposvár mérkőzés után beszélgettünk a pályafutásáról, és arról, hogyan élte meg a rekordot.

10-es sapkában Vindisch Ferenc, aki tovább szövi rekordját - Fotó: Kaposvári Vízilabda Klub

Fotó: facebook

Interjúnk Vindisch Ferenccel, a 43 évesen 621 OB I-es mérkőzéssel új csúcsot felállító vízilabdázóval.

Március 12-én rekordot döntött a Kaposvár 15-szörös válogatott vízilabdázója, Vindisch Ferenc. A 621. élvonalbeli mérkőzését játszotta a 43 éves pólós, aki ezzel a legtöbb OB I-es meccsel rendelkező magyar játékos lett a sportágban.

Mögötte két, már visszavonult pólós áll a képzeletbeli dobogón, Tiba Pétert (620) és Ürögi Zsoltot (616) előzte meg Vindisch az örökranglistán.

Vízilabda

Az UVSE kiütötte az FTC-t a döntő első felvonásán, már szerdán bajnok lehet

21 órája

Vindisch Ferenc 1996-ban (!), 26 évvel ezelőtt, a Bp. Spartacus színeiben mutatkozott be az OB I-ben, aztán nyolc idényt a Vasasban, egyet a Fradiban, kettőt a Domino-Honvédban töltött. Ezt követően két szezont játszott Szegeden is, háromévnyi debreceni szereplés után igazolt Kaposvárra, ahol azóta is játszik.

A Vasassal nyert KEK-et, részese volt négy Magyar Kupa-győzelemnek, a válogatottal Világliga-ezüstérmet is szerzett. Magyar bajnoki címet nem sikerült nyernie, egy évvel azután, hogy elszerződött a Vasastól, kezdődött Varga Dánielék sikerszériája.

Volt olyan évada, amikor 72 gólt lőtt a Fradiban, gyors, alázatos pólósnak ismerhettük meg, aki 43 esztendősen sem lóg ki lefelé a Kaposvárból, sőt.

Összehasonításképpen, amikor ő már OB I-es pólósnak mondhatta magát, a válogatott jelenlegi klasszisai közül Zalánki Gergő egyéves volt, Manhercz Krisztián pedig még meg sem született. Vindisch pedig még mindig tolja a biciklit.

Szombaton, az UVSE-Kaposvár mérkőzés után beszélgettünk Vindisch Ferenccel, akit Lakner Gáborral, a Nemzeti Sport újságírójával együtt faggattunk.

Számontartottad, hogy mikor jön el a rekordot jelentő 621. élvonalbeli meccsed, vagy meglepődtél, hogy már itt tartasz?
Eredetileg nem. Tavaly a VLV-n készült velem egy interjú, ott tudtam meg, hol tartok. Az ötszázvalahányról még tudtam, de pontosan nem. Akkor volt róla szó, azután elfelejtettem, a cikkhez viszont lekérték az adatot, és abból kiderült, hogy ha a következő szezonban is játszom, akkor meglesz a rekord.

Nyilván nem ehhez igazítottad a pályafutásodat eddig sem, de van elképzelésed, hogy meddig folytatod még az aktív játékot?
Úgy néz ki, hogy jövőre még játszom. Nehéz ilyenkor, mert ez a személyes siker párosult kudarccal csapatszinten. Ezért nehéz erről ebben az időszakban gondolkodni és beszélni is. Úgy érzem, fizikálisan tudnék még játszani többet is, ami biztosnak tűnik, az a jövő év.

Vindisch még egy évet pólózna az élvonalban - Fotó: Kaposvári Vízilabda Klub

Fotó: facebook

Tartottál valami számvetésfélét a pályafutásodról, amikor elérted ezt a korszakhatárt, vagy inkább egyszerűen csak mész tovább és teszed a dolgod hétről hétre?
Abszolút az utóbbi. Eszerint élek és csinálom. Nagyon kedves, pozitív visszajelzéseket kaptam, ezeken keresztül éltem csak meg, hogy ez valamit ér vagy számít. A mérkőzések, a teljesítési kényszer, a feladatok nagyon elveszik a figyelmet. Nem tudtam a rekordra koncentrálni, mert a gombóc ott volt a torkomban a meccsek miatt. Ez a siker pedig nem sokat segít benne. Nem lettem tőle több a vízben. Az UVSE ellen nem sikerült a meccsünk, és az azt megelőző is tulajdonképpen egy vereséggel felérő iksz volt.
Ettől függetlenül, a lehetőséget, hogy idáig egyáltalán eljuthattam, azt mindenféleképpen szeretném megköszönni a csapatomnak, a klubomnak, mert nélkülük nem ment volna.

Edzősködsz is gyerekek mellett Kaposváron. A velük való foglalkozás mennyire veszi el az idődet, energiádat az edzésektől, a játéktól?
Második éve edzősködöm. Bárcsak arra foghatnám, hogy az bármennyi energiát elvesz. Az az igazság, hogy nagyon nehéz, ami azt illeti, nehezebb, mint vízilabdázni. Ha tudom, hogy kell tartanom egy kétórás edzést, vagy kell edzenem két órát, akkor az edzés tartása a nehezebb fejben, tényleg, őszintén. Viszont a meccset vagy az azutáni edzésemet nem befolyásolja, nem számít.

Vindisch Ferenc (10) és Vigvári Vince (9) között 24 év korkülönbség van például - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

43 évesen is sokat vagy vízben, meghatározó játékosa vagy a Kaposvárnak. Nagyon jó alkatod van a pólóhoz, és hozzáállásod a munkához. De hogyan tartod karban magad? Mi a titkod, ha van egyáltalán?
Odafigyelek minden apró részletre, pihenés, étkezés vagy plusz stretching, a sérülést megelőző gyakorlatok végzése. Az alkatom szerencsés ehhez, ahogy mondod, egy 120 kilós ember biztos nehezebben oldaná meg ebben a korban, nehezebben tudna vigyázni magára. Az tény, hogy most már évtizedek óta odafigyelek arra minden téren, hogy tudjam csinálni. Nem tudtam akkor, hogy miért, csak ez tűnt helyesnek, és az lett az eredménye, hogy még megy.

Mondtad, hogy nem nézel vissza, azért a kedvünkért mégis csak tekintsünk vissza, hiszen a pályafutásod nagy része már mögötted van.
Az első fele már mögöttem van.
(a közönség felderül)

Hogyan tekintesz vissza ezekre az évtizedekre?
Büszke vagyok rá, ugyanakkor elégedetlen is vagyok, ahogy az egy sportolóhoz illik. Hiányérzetem van. Valószínűleg nem játszanék már, ha nem így lenne. Jórészt - és ezek az ilyen kérdések feltevése alkalmával fogalmazódik meg bennem is, mert csak tudat alatt volt meg - azért csinálom még, mert elégedetlen vagyok. Szeretnék még jól játszani. Ha újra kellene kockával dobni, akkor nem dobnám újra, mert nyilván egy olyan életet élhettem, ami csoda volt. Az eredmények mellett a játék minősége is fontos, jól játszani – ez hajt, hogy hasznos legyek.

A középső neve gumikezű - Fotó: Kaposvári Vízilabda Klub

Fotó: facebook

Arra is gondolsz, hogy eddig kimaradt a bajnoki cím vagy egy nagyobb, válogatottal elért siker?
Gondolok, álmodozó típus vagyok egyébként.

Jövőre még lehettek bajnokok a Kaposvárral, és akkor kipipálhatsz egy tételt a bakancslistádon.
Ezt már én is elsütöttem korábban. Ha nem is jövőre, de kerülhet még oda a Kaposvár, lehet, hogy már leszek benne, de így is, úgy is jó lenne azt megélni. Nekem is az volt a célom, hogy olimpiai bajnok legyek, néha elképzelem, hogy sikerült. Majd hét év múlva, a következő olimpián. Ebben mondjuk nincs hiányérzetem, mert annyira irreális dolog, ha a legelejéről nézzük, millió az egyhez az esélye, hogy valaki odakerül. Az, hogy nem sikerült, azt le lehet nyelni.

És a magyar bajnoki cím? A Vasasban pont lemaradtál róla.
Magyar bajnokságból is jó lett volna nyerni a 26-ból legalább egyet. De nem az ilyen jellegű dolgokra gondoltam, hanem csak hogy kijátsszam magamból, ami bennem van. Minél több munka van benne, annál többet akar az ember, ha nem is profitálni, de megmutatni belőle. Abban a pillanatban, ahogy ezt abbahagyom, akkor az elmúlt, körülbelül 40 év a 43-ból, ami a medencében telt, annak vége, és megy a süllyesztőbe. Amíg tudom csinálni, azt csinálhatom, amit eddig is, és addig megéri az a munka, ami benne van.

Akkor a 700. meccsed után is találkozunk és beszélünk, Feri.
Köszönöm a bizalmat!

Még mindig érdemes figyelni Vindisch játékát - Fotó: Kaposvári Vízilabda Klub

Fotó: facebook

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Vízilabda