Szilágyi Áron sorsolása Londont és Riót idézi, egy magyar lehet csak négyben

A tokiói olimpia első igazi napján két vívószámot rendeznek, a női párbajtőr és a férfi kard egyénit. Mindkettő címvédője magyar. Ez nem jelent automatikus kvótát, így fordulhatott elő, hogy a Rió óta ikreknek életet adó Szász Emese nincs kint. Ahogy végül a fiatalok közül sem senki női párbajtőrben.

Ellenben férfi kardban a csapatkvalifikáció körül semmiféle kételynek nem lehetett helye. Amiért három egyéni hely is jár. Váratlan döntés született, amikor a fix Szilágyi-Szatmári páros mögé harmadiknak egyénibe Decsi Tamást nevezte a Szövetség annak a Gémesi Csanádnak a kárára, aki az egész olimpiai ciklusban végig a csapat mindig hasznos, néha életmentő harmadik embere volt – egyéniben is jobb eredményekkel, mint Decsi András vezetőedző öccse.

Az ok (egyetlen cserelehetőség mellett csak így tudnak a legerősebb összetételben vívni a csapatverseny végjátékában úgy, hogy mind a négyen kapjanak is érmet) később, szerdán lesz majd érdekes. Az egyéni szempontjából tekinthető úgy a dolog, hogy olyan erőt képvisel a magyar férfi kard pillanatnyilag, amibe belefér helyezkedni.

Ehhez képest elég nagy balszerencse, hogy a mai, pénteki sorsoláson egy negyedbe került mindhárom magyar. Szilágyi vagy Szatmári biztosan nem vívhat majd éremért.

A legjobb harminckettő között Decsi Tamásnak lesz a legnehezebb dolga, a papírforma szerint a ciklus három Európa-bajnokságából kettőt megnyerő Max Hartung ellen kevés esélye mutatkozik. Csakhogy Decsinél ravaszabb vívó nemigen van a mezőnyben, kíméletlenül talál és szorít rá az ellenfél hiányosságaira. Amiből Hartungnak van szépszámmal, csak elég erőszakos ahhoz, hogy általában ne jöjjenek elő. A mokány Decsivel viszont nem éri meg erőszakoskodni. Rossz sorsolás ez mindkettejüknek, de csak Hartungnak van veszítenivalója, Decsinek a harmadik egyéni olimpiai szereplése egy nem várt ajándék.

Szatmári András az egyetlen Dél-Koreán kívüli férfi kardvívó, akinek a nyakába világbajnoki arany került az olimpiai ciklusban – és ha nem fordít a 2017-es világbajnoki döntőben mínusz négyről, akkor a csapatban taroló koreaiak három különböző vívója nyeri az egyéniket. Szatmári egy verekedős iránival, Pakdamannal kezd. Ha kimarad a durrogtatásból, nem kedvetleníti el a fájdalom, és jól kezeli élete első olimpiáját: a tizenhat közé jut. Technikai fölénye akár elegendő lehet arra az esetre is, ha a három vészből kettő beüt.

Szilágyi Áron a sportág történetének legnagyobb tette előtt áll. A hadjáratot harmadik olimpiai címéért pályafutása legnagyobb pofonjának felelevenítésével kezdi. A japán Yoshida a 2019-es világbajnokságon verte ki Szilágyit, Budapesten. Ugyancsak a harminckettő között. Szilágyi akkor 12-7-ig csodálatosan vívott, több összetett – az ő előadásában inkább komponált – akciót mutatott be ebben az egy fél asszóban, mint a mezőny nagyja életében. A közönség kiválóan szórakozott, nézegette az ágat, amin Áron begyűjtheti az utolsó hiányzó aranyát, az egyéni világbajnokit. Vele együtt azonban arra kellett ocsúdniuk, hogy a japán arcpirítóan egyszerű tusokkal egyenlít, fordít, majd be is fejez. Szilágyitól ez egyszer is tökéletesen karakteridegen volt, másodszor, egy olimpián egyszerűen nem lehet, hogy előforduljon.

A reggel fél 8-kor kezdődő második fordulóban Szatmári Hartunggal vagy Decsivel vívhat. A házon belüli asszóknál nincs jósolhatatlanabb, az elmúlt hetekben és hónapokban és években naponta vívtak egymással, ami mindig az esélytelenebbnek kedvez. Mindenesetre Szatmári jelenleg jóval magasabban jegyzett a két magyar közül. A német Hartunggal senki nem szeret vívni, egy világkupán félteni is lehetne Szatmárit attól, hogy elmegy a kedve a darálástól, de ha Pakdaman nagy vágásaitól nem ment el az első fordulóban, a darálástól kevésbé fog. És egy olimpián egyébként se nagyon van ilyen.

Áronnak a legjobb tizenhat között a riói meglepetés-negyedik, az iráni Abedini jöhet. Szívós, az Európán kívüli vívók közt kifejezetten képzettnek számít, de nincs azon a szinten, ahol az olimpián megszokott Szilágyit meg lehet fogni. És abból a kevésből, amit idén lehetett látni, Szilágyi ebbe a módba váltott a 2019-es keserű világbajnokság óta: azév legvégén az országos bajnokságot, 2020 elején mindkét világkupát olimpiai lángokba borult arccal, félelmetes vívással nyerte, amik a korona utáni egyetlen világkupára is megmaradtak.

A legjobb nyolc közti esetleges Szilágyi-Szatmári asszót lehetetlen megtippelni. Klubtársként kisgyerekkoruk óta vívnak folyamatosan, a csapat és mindkettejük ereje is abból következik leginkább, hogy Koreán kívül sehol nem tudja országon belül két globális egyéni bajnok húzni egymást. Kérdés, hogy magyar vívó meg merheti-e verni Szilágyi Áront egy olimpián. Szatmári, aki a világbajnoki címével kilépett Szilágyi addigra történelmi, két olimpiai aranyra duzzadt árnyékából: igen. Talán ő igen. De innentől jön a neheze, hogy meg tudja-e.

Ha Hartung jön Szilágyinak, azzal visszatér oda, ahol minden kezdődött. Miután juniorban éveken keresztül majdnem mindig útját állta a német, a londoni olimpián, ugyancsak a negyeddöntőben, az egész nap látott pazar vívásával fölényesen vezetett 13-nál. Talán akkor történt vele utoljára olyan, mint aztán Yoshida ellen Budapesten: látszólag ok nélkül visszaengedte az asszóba Hartungot. 13-13-nál aztán két egyértelmű tussal megszületett Szilágyi Áron olimpia-módja.

Az elődöntőben a modern vívásra tökéletes Oh Sanguk érkezhet. A világranglista vezetője, az uralkodó világbajnok. Aki megverte Szilágyit az idei egyetlen világkupa döntőjében. Aki befejezte ellene a világbajnoki csapatdöntőt Budapesten, minden idők egyik legfeszültebb meccsén. Aki pár nappal korábban megfordította egyéni vb-döntőt az eksztázisban vívó Szatmári András ellen.

Szilágyi legnehezebb ellenfele Londonban és Rióban is a legjobb négy között jött. Talán jobb, hogy a sorsolás most is ezt adná. Előbb túleshet az egyetlen vívón, aki tud nála jobban vívni. (Persze ettől még korábban is megverhetik.) A döntőben ismét egy gyengébb ágról jön valaki, és az lenne a meglepetés, ha a két legmagasabban rangsorolt fiatal egyike jutna el a végéig.

Gyerekként ugyanis nem szokás kardban olimpiai döntőt vívni. Szilágyi meg is nyerte Londonban. Mióta immáron globalizált a kardvívás is, nem került még a közelébe se senki, hogy megvédje a címét. Szilágyi mégis Rióban. Ha odajut, a tokiói döntőben nyilvánvalóan ketten lesznek ellene: valaki, akinek nagy napja van és a tét, hogy minden idők legnagyobb vívói közé, fölé lépjen.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben a legfontosabb sporthíreket, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.