Siklósi Gergely: “Nem vagyok sokkban, amiért olimpiai bajnok lettem, erre készültem”

A mindent eldöntő aranytust ugyan nem vívná újra, de ha kevésen múlott is a párbajtőrcsapat olimpiai bajnoki címe, a győzelem Siklósi Gergő szerint is teljesen megérdemelt. A Honvéd klasszisa a MOL csapatnak adott interjúban elárulta, hogyan élte meg a párharcokat, a japánok elleni cserét, az egyéni versenyszám utáni érzeseket, és arról is beszélt, hogyan tovább.

“Nem vagyok sokkban, amiért olimpiai bajnok lettem. Erre készültem” - mondta magától értetődő természetességgel Siklósi Gergő, alig tizenkét órával azután, hogy a párbajtőrcsapatok versenyében bevitte az aranyat érő tust a japánok világklasszisának, Kanónak. Aztán elmondta azt is, miért nem nehéz megemésztenie, hogy olimpiai bajnok lett.

A Siklósi-Koch-Andrásfi-Nagy csapat az elődöntőbe jutásért a veszélyes, a magyaroknál feljebb rangsorolt kazah válogatottal találkozott. Izgalmas asszóra készültünk, nem lett az: Gergőék imponáló magabiztossággal, az ellenfélnek szemernyi reményt sem hagyva meneteltek a négy közé.

“Az utóbbi időben nem mindig tudtam előnnyel átadni a stafétát a második vívónak” - mondta a válogatottban a csapatversenyeket nyitó és záró klasszis. “Most jól sikerült a kezdés, és mivel az első asszóban mindhárman jól és eredményesen vívtunk, annyira demoralizáltuk az ellenfelet, hogy ott el is dőlt a párharc.”

A párbajtőr csapatversenyének sorsolását két héttel az olimpiai előtt megejtették, Siklósi akkor úgy fogalmazott:

A magyaroknak erre az elődöntőben jött el a lehetőség, és finoman fogalmazva éltek is vele: a káprázatos, szokás szerint tömött olimpiai vívócsarnok, a Grand Palais közönsége leforrázva nézte végig, ahogy Siklósiék döbbenetesen simán lelépik a házigazdát. A maroknyi, de extázisban ünneplő magyar tábor sem akart hinni a szemének.

“Nagyon jól ismerjük a franciákat, sokszor találkoztunk velük a csapatversenyeken. Őket nem kellett levideózni, és szerintem nekik sem minket, mindkét fél tudta, mire készül a másik, mik az erősségei, mivel lehet megfogni. A taktikájuk arra épült, hogy előnybe kerülnek, és rákényszerítenek minket a támadásra, ám mivel mindhárman megnyertük az első asszónkat, a mi kezünkbe került az irányítás” - idézte fel egy olimpiai elődöntőben ritkán látható különbséggel, 45-30-ra megnyert párharcot.

Hiába a két tanár-diák jelleget öltő csörte, a fináléban a soraiban a négy nappal korábban egyéni olimpiai bajnoki címet szerző Kano Kokival érkező Japán volt a magyarok ellenfele.

- vallotta meg Gergő. “Nagyon tisztelem őket, és a döntőben is hihetetlenül profin vívtak, tartották a lépést a végéig, pedig azt mondhatom, nagyon jól vívtunk ellenük is. Tudtuk, hogy a végén jönni fognak, hiába volt a hajrához közeledve 2-3 tusos előnyünk is, biztos voltam benne, hogy nagyon szoros lesz a vége” - utalt egy párbajtőr sajátosságra.

Hogy még epikusabb legyen a győzelem, a párharc hosszabbítást hozott, amelyben Siklósi egy zseniális akcióval beszúrta az aranytust.

- mondta Gergő széles mosollyal. “Loyola ellen azt mondtam, tudtam, hogy én fogok nyerni, de tévedtem. Most nem mondhatom azt, hogy tudtam, azt viszont éreztem, hogy nekem kell akciót indítanom. Nem várhatok rá, valahogy meg kell szúrnom.”

A magyar csapat tagjai mind kiválóan vívtak, az egyéni versenyben elődöntőig jutó és a csapatversenyben is parádézó Andrásfi Tibi azonban a japánok ellen elveszítette az első asszóját. Dancsházy-Nagy Tamás a csere mellett döntött, és érkezett Nagy Dávid. Gergő elmondta, a csapat legfiatalabb tagja nem azért jött be, mert ha nem áll pástra, érmet sem kap. Nyomósabb oka volt.

- mondta nevetve Gergő Nagy Dávid első asszójáról, aki bemutatkozásként egy tisztességes 2-2-vel hozta le a csörtéjét Kanóval.

Furcsa dolgokat produkál a sors, és felvetettük a Honvéd bajnokának, hogy sokkal valószínűbb volt, hogy az egyéniben domborít nagyot, hiszen a kvalifikáció kiharcolása óta gyakorlatilag nem lehetett nélküle döntőt rendezni sem Eb-n, sem világkupán. Eközben a csapat a párizsi repjegy birtokában igencsak kiegyensúlyozatlanul teljesített.

“A tokiói dobogón azt mondtam, Párizsban a csapattal akarok bajnok lenni. Egyedül éreztem magam, úgy gondoltam, jó társaságban csak sikerül egy lépéssel feljebb kerülni” - mondta mosolyogva Tokió ezüstérmese, akinek megvan a magyarázata az egyéni- és csapatteljesítményre is.

“Őszintén mondhatom: nem cserélném el a csapataranyat az egyénire. Ennek így kellett történnie, így volt az igazi” - mondta a Honvéd klasszisa, aki az Európa- és világbajnoki címe mellé most már olimpiai bajnoknak is mondhatja magát.

Érdekes pillanat volt, amikor a győztes interjúk közben Nagy Dávid egy kicsit lefagyott annál a kérdésnél, hogy “hogyan tovább?”. Pedig teljesen érthető, hogy aki felér a csúcsra, az veszít a motivációjából, szemléletes példa a MOL Csapat egy másik klasszisa, Milák Kristóf, akinek az összes létező csúcs meghódítása után keresgélnie kellett önmagát [aztán megtalálta]. Gergő elmondta, fél évig ő sem foglalkozik most a vívással, de nem azért, amit az olvasó elsőre gondolna.

"Nem vagyok fáradt sem testileg, sem lelkileg, és azért nem fogok lemenni a vívóterembe, mert a fizikai felkészülésre helyezem a hangsúlyt, most fél évig erre fogok fókuszálni” - közölte az elképedt újságíróval a friss olimpiai bajnok.

Forrás: MOL csapat