Elment a szöuli hős...

"Imre nekiáll, nekidurálja magát.." - hányszor, de hányszor ugrott be Gyulai István ezen mondata az elmúlt években, mikor nehéz (élet)helyzetben találtam magam. A szöuli olimpia férfi kardcsapat döntőjének utolsó másodpercei és a legendás közvetítés azonban - biztos vagyok benne - nem csak nekem jelentettek fontos kapaszkodót. A "lehetetlen nem létezik" és "soha nem adjuk" fel közhelyek azon a nyári napon Dél-Koreában nyertek újra értelmet, amikor a magyar kardozók tényleg reménytelen helyzetből fordították meg az alábbiakban Vitray Tamás által is felelevenített olimpiai döntőt a szovjetek ellen.

Abban a bizonyos döntőben az ellenfél ugyanis már 8-4-re vezetett és csak egyetlen asszónyira volt a végső győzelemtől. A mieink 8-7-re felzárkóztak, ekkor Gedővári Imre Alsannal vívott és saját asszóján belül 1-4-ről (egy tusra volt a vereségtől) egyenlített, majd úgy nyert 6-5-re, hogy az utolsó pont előtt az ellenfélnél volt a kedvezmény (együttes találat esetén a sorsolás miatt neki járt volna a tus), így a 8-8-as végeredmény jobb találataránnyal olimpiai aranyat ért. "Megadtaaa, ott vannak a magyarok!" - hatolt belém 26 éve Gyulai István hatalmas felkiáltása, miután a zsűri teátrálisan levezette az akciót és a végén Gedővári közbevágását adta meg. Élete pillanata volt az, melyet azóta is hálával elevenítünk fel. Imre, utólag is nagyon köszönjük, nyugodj békében!